Orbán korábbi hőséből belpolitikai fegyver lett – messze már az emberközpontú politizálás (vélemény)     

„Minden csepp vére a szívemnek az ukránokkal van. Ez egy hősies nép. Nekünk sok konfliktusunk volt, meg van velük, de ez most nem érdekes. Egy hősies nép, rendkívül hősiesen harcolnak. De csak azért tudnak nyílt háborúban lenni, mert mi korlátlanul mögéjük toljuk a pénzt, a fegyvert, az információt, mindent. Ezért ők nem is tudják lezárni ezt a háborút. Ezt Amerika tudja lezárni” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök 2022. október 11-én, Berlinben egy beszélgetésen, miután 2022. február 24-én kora reggel orosz csapatok támadták meg Ukrajnát.

Három évvel ezelőtt Orbán Viktor még együttérzést mutatott az ukrán néppel. Egyértelműen elítélte Oroszország agresszióját, párhuzamot vont Bucsa és 1956 között, Zelenszkijt pedig lényegében az ukránok Nagy Imréjeként említette.

„Szerintem az ukránok pozícióját a legjobban a magyarok értik. Tehát, ugye, szoktak beszélni Bucsáról, de 1956-ban Bucsát Budapestnek hívták. Tehát ha valaki tudja, hogy mit jelent a katonai támadás és elnyomás az oroszok részéről, azt mi tudjuk. A mi Zelenszkijünket fölakasztották az ’56-os forradalom után. Szóval nekünk nem kell elmagyarázni, hogy milyen brutális tud lenni egy orosz háború” – fejtetti ki Orbán Viktor. (A teljes beszéd a kormany.hu oldalon itt elolvasható.)

Akkor még úgy tűnt, hogy átérzi, mit jelent, amikor egy nagyhatalom lerohanja a szomszédos, kisebb országot.

Ma pedig mi történik? Ugyanez a politikus százmilliókból teleplakátolja az országot egy gyűlöletkampánnyal, amelynek célpontja éppen az a Zelenszkij, akit három éve még hősként emlegetett. Ha egyébként nem tette volna Orbán, sem változott volna semmi sem.

A kormány által irányított propagandagépezet pedig most már az ukrán elnökkel ijesztget – pusztán belpolitikai célból, hogy az Orbán Viktor és Magyar Péter közti politikai harcban új ellenségképet gyártsanak.

Csakhogy Orbán Viktor akkor ott Berlinben azt is mondta: „Ami a jövőt illeti. Szerintem az egy helyes gondolat, hogy Ukrajnát vonjuk be abba a közösségbe, amelyhez tartozásnak az előnyeit az elmúlt harminc évben, ahogy Ön mondta, mi, magyarok is élveztük. Tehát az ukránok kerüljenek közelebb az unióhoz. Hogy azonnal belépjenek-e, az egy nehéz kérdés, de hogy kínáljuk fel a lehetőséget az ukránoknak, hogy kapcsolódjanak hozzánk, egy minimum, minimális morális és történelmi felelősség, én ezzel egyetértek.” Ebből is kiviláglik, hogy csak úgy belépni az unióba nem lehet, mint ahogy Magyarország is sok évet várt a csatlakozásra – és fegyveres háborúban sem állt.

És ez az a pont, ahol – ha valóban volna polgár politikai értelemben – akkor leegyszerűsített és dedós plakátokon nem lehetne politizálni. Sokaknak ezért van elegük a politikusokból, mert elegük van abból, hogy a hatalom megtartása érdekében bármit és annak az ellenkezőjét is képesek kimondani – közpénzből, plakátokon, gátlástalanul.

A hatalomban lévők feladata ugyanis nem csupán az, hogy uralkodjanak, hanem az, hogy segítsék a választókat a tájékozódásban. A politika, vagy a demokrácia tehát nem azt jelenti, hogy valaki megszerezze vagy megtartsa a hatalmat. És nem is abban, hogy mesterséges intelligencia segítségével hamis videókat gyártson, vagy újabb és újabb ellenségképeket konstruáljon.

Jó volna már valamivel emberközpontúbb politizálásra váltani – sokan igénylik, még akkor is, ha nem hallatszik a hangjuk.

Nem véletlen, hogy egyre többen vetik fel: vajon lesz-e egyáltalán miniszterelnök-jelölti vita – az utolsót 2006. április 5-én tartották. A demokratikusan gondolkodó polgárok azt várják el a politikusoktól, hogy irányt mutassanak – ne pedig zsákutcákba vezessék őket. És vannak még ilyenek.

Részlet Orbán Viktor berlini beszédéből:

———

A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a [email protected] címre.