Történelmi tabló egy történelminek ígérkező hétfői napról: a Fehér Ház lépcsőjén egymás mellett álló Trump kezet ráz Zelenszkijjel – majd következik a Fehér Ház Keleti Szárnyának üléstermében velük együtt felsorakozó európai politikai vezetők mosolygós „családi fotója”. Ez akár az európai és a transzatlanti egység újjászületésének albumába is bekerülhetne – a valóság azonban – mint oly gyakran – jóval bonyolultabb.
A várakozások most is határtalanok voltak: szülessen gyors döntés a mielőbbi tűzszünetről, legyen elérhető a béke, körvonalazzák a fenntartható béke nyugati diplomáciai és katonai garanciáit is – mindezt a Moszkvából az ukrán városokat tegnap is bombázó Putyin számára is elfogadható feltételekkel. Mission Impossible 2025?
A külsőségek a trump-i diplomáciai valóságshow megszokott kulisszáit idézték: fekete limuzinok konvojai gördültek a közeli katonai bázisok repülőtereiről az ukrán követség rezidenciájához, majd a Fehér Házhoz, ahol a photo opportunity (fényképezési alkalmak) sora következett a főbejáratnál, az Elnöki Ovális Irodában, majd a szalonok tárgyalási termeiben – a világsajtó nem szűkölködött látványok és találgatások egész sorában.
A hétfői USA-EU-Ukrajna washingtoni csúcs sikerek és a lehetséges kudarcok gazdag tárházát is előrevetíti. Kétségtelen sikernek tekinthető, hogy az ukrán elnök sikeresen állította maga mögé az EU és a NATO vezetőit, s elkerülte a februári látványos amerikai megalázó szóváltást, a köszönés nélküli kitessékelést – immár az ukrán elnök fekete ruháját is dicséret illette az udvariasságát harsányan hangsúlyozó házigazdákól.
Európa mosolydiplomáciai offenzívája első látásra szintén sikeresnek tűnhet: Trump az év elején még nyíltan elszigetelődő, agresszívan EU és NATO-ellenes, a kontinens félmilliárdos lakossága számára életveszélyes hajtűkanyarjából visszakanyarodott az 1945-ben született és 1989-ben átépített biztonságpolitikai architektúra újjáépítése felé. A hétvégén amerikai részről felvetett „NATO-szerű” biztonsági garanciák ígérete visszatérő témája volt a tegnapi eszmecserének, igaz, ennek részletei homályban maradtak, egyelőre az „amerikai koordináció” és az „európai katonai részvétel” körvonalai sejlenek fel tegnapi félmondatokból és rövid elnöki posztokból.
Sikernek tekinthető, hogy az orosz, az ukrán és az amerikai elnök a közeljövőben közös tárgyalásokon vesz részt, tegnap ezt a német kancellár jelentette be – az időpont és a helyszín két héten belül kiderülhet. A „tettrekészek koalíciója” turbó-fokozatú diplomáciai tevékenysége a sokáig alvó közös katonai és biztonságpolitikai cselekvés új fejezete, fennmaradása a 80 éves európai béke egyik fontos garanciája lehet.
Persze a „deal-maker” Trump jócskán megkéri a biztonság az árát: 1000 milliárd dolláros európai fegyvereladás, több ezer milliárdos gazdasági megállapodás az EU-val, egyoldalú 15 %-os vámtarifa bevezetése, valamint az ukrajnai ásványkincsekre (mindenekelőtt a földfémekre) vonatkozó koncessziók egész sora jelzi az amerikai adminisztráció „biztonságot – pénzért” stratégiájának eddigi sikerét – és a gátlástalan zsarolási potenciál erejét.
Az oroszok távollétében rendezett találkozó legalább annyi kérdést felvet a közeljövő forgatókönyveiről, mint amennyit megválaszol.
Tűzszünet illúziója
Az egyik – a német és a francia vezető által kiemelten sürgetett – forgatókönyv a gyors tűzszünet. Ez minden félnek kommunikációs siker lehet: Trump továbbra is béketeremtőként és a Nobel-békedíj várományosaként tetszeleghet önmaga és követői előtt, az európai vezetők pedig a tűzszünet kihirdetésével szintén fellélegezhetnek, Ukrajna időt nyerhet. A bökkenő ezzel „csak” annyi, hogy Putyin minden korábbi hasonló egyezményt taktikai szemfényvesztésként kezelt. Egy közeli, vélhetően rövid fegyvernyugvás elsősorban Moszkvának kedvezne: megszilárdíthatná a megszállt területeket, miközben a Nyugat kifárad a bizonytalanságban. Ez önmagában nem a béke, hanem a következő háború előszobája lehet.
A valódi béke ára
Valódi rendezéshez valódi biztonsági garanciák kellenének Ukrajnának – a NATO vagy az USA és az EU által szavatolt NATO 5. cikkelyhez hasonló konstrukció formájában. Ehhez azonban óriási katonai, pénzügyi és politikai elköteleződés szükséges. Zelenszkij hétfőn világosan beszélt: számára a béke az orosz kivonulást és ennek betartatását jelenti. A nyugati partnerek, élén Trumppal azonban terület-átadásokhoz köti a garanciákat.
A területvesztés elfogadása elkerülhetetlennek látszik Nyugatról és Moszkvából nézve is – és elfogadhatatlannak tűnik az ukránok szemében, ahol milliók kerülnének orosz fennhatóság illetve az emigráció csapdájába – immár 11 év és százezres emberáldozat szenvedései után. A területszerzés az agressziót legalizálja, a háborús hősöket pedig porig alázza. A megcsonkított Ukrajnára vonatkozó biztonsági garanciavállalásnak ez a fundamentális és ironikus paradoxonja.
Bármi is legyen a „valódi béke” a jövőben, az Trump számára elsősorban továbbra is alku, üzlet lehetőségeit hordozza. Az európaiak eközben megosztottak: a baltiak és lengyelek kemény fellépést sürgetnek, a franciák és németek inkább tárgyalnának, a déliek pedig menekülnének a felelősség elől, a magyarok pedig… vétóra készek.
Ukrajna magánya
A csúcson Zelenszkij sokat mosolygott, de egyre fáradtabbnak tűnik. A Nyugat támogatása hétről-hétre más-más feltételekhez kötött, kiszámíthatatlan. Míg a fronton minden nap emberéletekben mérik az időt, Brüsszelben és Washingtonban hónapokig tart egy-egy döntés. Ukrajna így lassan abba a szürke zónába szorul, ahol ahhoz túl nagy a tét, hogy elengedjék, de nem elég nagy, hogy teljes súllyal mellé álljanak.
Európa próbatétele
Az európai vezetők jelenléte Washingtonban annak szimbóluma: nem engedik Jalta 2.0-át, azt, hogy Trump és Putyin kettesben döntsenek a kontinens – elsősorban Kelet-Európa – sorsáról. Ám katonailag Európa még gyenge, politikailag megosztott. Ha Trump kompromisszumot kötne Putyinnal, Európának választania kellene: követi Washingtont, vagy végre önálló biztonsági stratégiát épít. Ez történelmi bátorságot kíván – olyat, amely eddig hiányzott.
A végső dilemma
A washingtoni csúcs tehát egyszerre demonstráció és figyelmeztetés is. Demonstráció, mert a Nyugat – legalább látszólag – egységesen sorakozott fel Ukrajna mellett. Figyelmeztetés, mert ez az egység törékeny, és könnyen széthullhat.
