A kiskunsági Fülöpháza mellett végzett megfigyelések lesújtó képet mutatnak a táj állapotáról. 2022 óta a vizsgált területek közel felén a füvek több mint 95 százaléka kipusztult, a területek háromnegyedén pedig legalább a fűfélék fele eltűnt. Csecserits Anikó, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa emlékeztet rá, hogy ez a vidék már húsz évvel ezelőtt is félsivatagos jellegű volt. A homokos talaj miatt mindig is szárazságtűrő fajok – például a magyar csenkesz és a homoki árvalányhaj – alkották a növényzet gerincét. Az utóbbi évek azonban olyan mértékű és tartós aszályt hoztak, hogy még ezek a fajok sem képesek túlélni – int óva az Ökológiai Kutatóközpont. A kutatást vezető Csecserits Anikó elmondása szerint a klímaváltozás teljesen átrendezheti az alföldi tájakat teret engedve az inváziós növényfajoknak. (A vele készült teljes interjút itt lehet meghallgatni.)
Jelentkezz be a KecsUP-ra!
Lépj be a beszélgetéshez és hogy jobban megismerjük egymást.
Óriási a kihívás
A Homokhátság elsivatagosodása nem csupán természeti, hanem társadalmi és gazdasági válságot is előrevetít. Az ivóvízbázis csökkenése, a talaj termőképességének romlása, a biodiverzitás hanyatlása és a hagyományos mezőgazdaság ellehetetlenülése mind komoly következmények. A helyzet nem önmagától fog javulni: hosszú távon csak a táj eredeti vízháztartásának helyreállítása és a gazdálkodási gyakorlatok átalakítása hozhat megoldást – figyelmeztetnek már évek óta a szakemberek.
Többen is a tájgazdálkodás lényegére hívják fel a figyelmet, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdaságot és a vízgazdálkodást a táj eredendő működéséhez kellene igazítani. Itt már nem a klasszikus értelemben vett természetvédelemről van szó – a cél az élet fenntartása és az éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodás.
„Nem az a kérdés, hogyan lehetne fenntartani a jelenlegi rendszert, hanem az, hogy mi az a rendszer, ami valóban fenntartható” – fogalmaz Balogh Péter gazdálkodó, geográfus, Vízválasztó Mozgalom alapító elnöke, aki szerint változtatásra van szükség, mert a mostani modell figyelmen kívül hagyja, hogy a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság alapja az élő, működő táj. Ez a szemlélet különösen akkor működhetne jól, ha nem a modern, üzleti szemléletű mezőgazdaság dominálna.
A Homokhátság elsivatagosodása mára az egyik legsúlyosabb hazai környezeti probléma. Nemcsak a természetes élőhelyek tűnnek el, hanem a mezőgazdasági termelés is egyre nehezebb körülmények között zajlik, és a vidéki megélhetés alapjai rendülnek meg. A klímaváltozás erősödésével a folyamat felgyorsulhat, ha nem történik átfogó beavatkozás, melyről bővebben itt írtunk a KecsUP Híreken.
