Nemcsak a csillagokat leste, hanem vizet is szimatolt az idei Hullócsillagok Éjszakája

Sötétedés után népesült be csak igazán a Benkó-domb szombat este, hogy távcsöveken keresztül kémlelje az eget, illetve hullócsillagokra vadásszon Kecskemét apraja-nagyja. No meg érdekes előadásokat hallgasson, amelyek ezúttal – az elmúlt hetek magyar szempontból igencsak fontos eseményéhez kapcsolódva – elsősorban az űrkutatásról és űrutazásról szóltak. Így a Puli Space Technologies izgalmas fejlesztői munkájáról, de részt vehettünk egy gyerekeknek szóló mini űrhajós kiképzésen is.

Minden évben visszatérő égi jelenség így augusztus közepén Földünk találkozása a Perseidák meteorrajjal, és immár hosszú évek óta visszatérő esemény a Kecskeméti Planetárium és a Magyar Csillagászati Egyesület Kiskun Csoportja, illetve a Hírös Sport Nonprofit Kft. közös szervezésében a Hullócsillagok Éjszakája. A távcsöves bemutatók, a tartalmas előadások, és az égbolt feszült figyelése mellett igazi piknikhangulatot élhetnek át a rendezvényre kilátogatók a leterített plédjeiken heverészve.

Nem sokon múlt, hogy idén egy űrhajós is itt legyen a sokak által kedvelt kecskeméti csillaglesen, ugyanis a szervezők meghívták Cserényi Gyulát, aki Kapu Tiborral együtt vett részt a teljes kiképzési programon, ahogy néhány évtizeddel ezelőtt Farkas Bertalan mellett tartalékos űrhajósként a kiskunfélegyházi Magyari Béla is teljesített minden feltételt ahhoz, hogy kijuthasson a világűrbe. Ám miután Kapu Tibor és Cserényi Gyula űrmissziója az eredetileg kitűzött időponthoz képest megcsúszott, így Magyarországra visszatérésük is későbbre tolódott (Friss hír, hogy épp cikkünk megjelenésének napjaiban hazaérkeztek).

Mi, kecskemétiek külön büszkék lehetünk a hazai űrkutatás-űrutazás legújabb fejezetére, hiszen a polgári foglalkozására nézve villamosmérnök Cserényi Gyula kecskeméti születésű. „Remélhetőleg egy mostanihoz hasonló program keretében ő is megjárhatja még a világűrt!” – bizakodik Szűcs László, a Kecskeméti Planetárium igazgatója, akivel a Hullócsillagok Éjszakája még számára többé-kevésbé nyugalmasabb pillanataiban beszélgethettünk.

Bár épp ennek a rendezvénynek a kedveltsége nem erről árulkodik, lépten-nyomon a természettudományok iránti érdeklődés megcsappanásáról hallhatunk. Szűcs László szerint ennek van is igazságtartalma, meg nem is, de talán fontosabb annak tudatosítása, hogy az iránt lesz érdeklődés, aminek megteremtjük a feltételeit. Az évtizedekkel ezelőtt kiépített természettudományos hálózat mára gyakorlatilag megszűnt, így sokkal nehezebb akár a kutatás, akár az ismeretterjesztés feladatával megbirkózni.

Viszont virágoznak az áltudományok, divatos lett a szakemberek és a tudományos megalapozottságú ismeretek felületes cáfolata, tagadása. „Mi ez ellen egyfajta szélmalomharcot vívunk, ezért is lenne kívánatos a természettudományok erősebb jelenléte mind az oktatásban, mind a kultúrában.”

Furcsa kettősség, hogy a tudományos ismeretek terjesztésének és a tudománytalan nézetek terjedésének ugyanaz az elsődleges terepe, méghozzá az internet szövevényes és hatalmas univerzuma. Ugyanakkor kár lenne a világhálót hibáztatni, amely „nemcsak az információk szabad áramlását biztosítja, de az ellenőrizetlen értesülések és állítások is teret tudnak hódítani általa”. Mint oly sok mindenben, itt is a felelős használat a kulcs: „Tanítási-tanulási folyamat, nem pedig magától adott, hogy meg tudjuk különböztetni az igazat a hamistól. Az ehhez szükséges tudás megszerzésére pedig jó hely az iskola, például az informatika órák biztosította keretek. De óriási felelőssége van a médiának, a sajtónak is ebben” – véli a Kecskeméti Planetárium igazgatója.

Amely intézményben egyébként biztosan valóságos és ellenőrzött tudáshoz juthat a látogató, és mindenképpen érdemes is kihasználni, hogy városunkban egy ilyen különleges helyszín áll rendelkezésre a csillagászati, szélesebb értelemben véve pedig a természettudományos ismereteink elmélyítésére. Kedd délutánonként kisebb gyerekek (10 éves kor alatt) számára szerveznek rendszeres előadásokat, csütörtök délutánonként a nagyobbakat és a felnőtteket várják, a szombat délután pedig először a kisebbeké (15 óra), majd 16:30-tól a nagyobb gyerekek és felnőttek találhatják meg a számításukat. De akár csoportosan, akár egyéni módon lehetőség van bejelentkezni is hozzájuk, méghozzá – hiszen az égbolt nem tart szünetet, non-stop üzemel – a hét 7 napján, és a nap 24 órájában.

Szűcs László nevét felfedezhetjük a Puli Space Technologies csapatának tagjai között is – ők, pontosabban Dr. Pacher Tibor ügyvezető igazgató, illetve fizikus tartotta az idei rendezvény egyik előadását, amelynek fókuszába Földünk leghűségesebb kísérője, a Hold, a felszínének felfedezésére tervezett speciális szerkezet, az ún. rover, és a Holdra eljutott első magyar műszer, egy „vízszimatoló” berendezés került.

A Hold elérésére irányuló első törekvések – mint az előadásból is megtudhattuk – az űrutazások kezdeti időszakához, politikailag pedig a hidegháborús versengéshez kapcsolhatók. A múlt század 50-es és 60-as éveiben először szondákkal, majd emberes űrutazással megvalósított expedícióknak a megkoronázása természetesen Neil Armstrong, Buzz Aldrin és Michael Collins 1969-es utazása volt, melynek során először lépett ember a Holdra (Armstrong és Aldrin személyében, hiszen Collins az Apollo 11 fedélzetén maradt, hogy a már visszaúton a holdkomp sikeres dokkolását segítse). A hetvenes években még voltak sikeres Hold-űrutazások, de aztán lankadt a figyelem, egészen a kilencvenes évekig, amikor Japán, India, Kína, és Európa is aktívan kezdett foglalkozni különféle űrkutatási projektekkel. 2010 körül pedig megjelentek a magáncégek, ezzel egy új korszak is kezdetét vette, amelybe aztán a Puli Space Technologies révén mi, magyarok is be tudtunk kapcsolódni.

Egyik fő fejlesztésük az extrém körülmények között is mozgásképes, lábkerekein akár 40-50 %-os emelkedésű/lejtésű kráterfalak megmászására alkalmas rover, amellyel a Hold felszínén lehet barangolni, a rá telepített műszereket mozgatni. Itt a Földön például Marokkó vagy Hawaii sivatagosabb részein lehet őket a Holdhoz hasonlatos terepviszony közepette tesztelni, távoli irányítással, hiszen egy eljövendő éles bevetésben sem lesz mellettük a kezelőszemélyzet, hanem a földi irányítóközpontba sugárzott képek alapján kaphatják meg lépésről lépésre a menetparancsaikat.

A cég másik kiemelt fejlesztése pedig egy holdi működésre tervezett műszer, a Puli Holdi Vízszimatoló (PLWS). Ami tulajdonképpen egy 10 cm x 10 cm x 3,4 cm méretű alumínium dobozba épített neutron spektrométer, és a hazai űrkutatás idei évének másik sikertörténete Kapu Tibor űrutazása mellett. Ugyanis első magyar műszerként jelenleg is a Holdon, annak déli pólusán található, egy amerikai cég (Intuitive Machines) vitte fel, és bár a március 6-i érkezés a Hold felszínére messze nem alakult tökéletesen (a lézeres távolságmérő hibája miatt a szállító „Hopper” eldőlt és száz métert csúszott, majd oldalra dőlve állt meg egy sötét kráterben), a műszert életre lehetett kelteni, így adatokat tudott küldeni a Földre a rövid próbaüzeme során. Mi több, ezeket az adatokat az Európai Űrügynökség később megvásárolta a magyar cégtől, amely egyébként az első ilyen jellegű transzfer volt a világon, így már bevételt is termelt a vízjég keresésére fejlesztett „szimatoló” szerkezet.

Eljutott a Holdra a magyar Puli Vízszimatolója

A Holdon persze nem felszín alatti vízfolyásokat vagy barlangok mélyén megbúvó kis tavacskákat kell elképzelnünk, hanem vízjég formában találhatunk rá a talaj különböző rétegeiben. Értékes kincs, és nemcsak amiatt, hogyha majd egyszer Holdbázisokat létesítene az emberiség, ne kelljen magunkkal cipelni itthonról (egy kilogrammnyi teher Föld-Hold kézbesítése most nagyjából másfél millió dollárra rúg, ez persze a jövőben biztos olcsóbbá válik majd), hanem mert a vizet alkotóelemeire, hidrogénre és oxigénre bontva üzemanyagként lehet felhasználni. Márpedig valamivel haza is kell onnan jönni, vagy ha épp tovább reppennénk a Marsra, akkor is jó szolgálatot tehet egy üzemanyagtöltő-állomás.

A Holdról a Benkó-domb 49 méter magas csúcsára visszahuppanva az est további része is tartogatott még érdekességeket. Már az éji sötétbe hajolva „Légy te is űrhajós!” címmel Szűcs László is tartott egy előadást, elsősorban a gyerekközönség számára, de a fizika alapvető törvényszerűségeinek játékos felelevenítése a porosodó ismeretekkel rendelkező felnőtteknek is szórakoztató lehetett a hasznossága mellett.

Közben folyamatosan bele lehetett pillantani a domb külső peremén körben elhelyezett távcsövekbe is. A planetárium munkatársai mellett a Magyar Csillagászati Egyesület Kiskun Csoportjának tagjai segítették az ég kémlelésében kevésbé járatos résztvevőket, hogy mit érdemes nézni, mit lehet látni a távolt fürkészve. Értelemszerűen az sem elhanyagolható körülmény, hogy mennyire fényszennyezett helyen tartózkodunk, egy házakkal telezsúfolt belvárosi környezetben például igencsak korlátozottak a lehetőségeink. De az sem mindegy – avatott be a távcső használatának alapjaiba Bakó Kálmán, az egyesület egyik tagja –, hogyha bár kertvárosi környezetben ütjük fel a csillaglesünket, mennyire van beépítve az udvarunk, vagy a szomszédos telkek.

„Kezdőként túl nagy elvárásokat nem szabad támasztani magunkkal szemben, illetve ne számítsunk az asztrofotók világában megszokott látványképekre, hiszen ezek a felvételek adott esetben sok-sok órán keresztül készülnek. Először olyan célpontokat érdemes kijelölni, amelyeket könnyű megtalálni, például akár a Holdat is, majd aztán egyre nehezedő sorrendben következhetnek a bolygók, az együttállások, a halmazok, majd a ködök – ez utóbbiakhoz már komolyabb felszerelést érdemes beszerezni”.

Kálmán egyébként a csillagászat előtt búvárkodott, merült tengerekben is, majd ahogy az évek múlása már ezt egyre kevésbé tette lehetővé, új hobbit keresett, és a tenger mélye után egyenesen az égboltra vetette a tekintetét. Kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy már 60 ezer forint körüli összegből beszerezhető olyan távcső és hozzá állvány, amivel az ember belevághat ezekbe az éjszakai kalandozásokba. Ma már mobiltelefonos alkalmazások is segítik őket, amelyekből ki tudják előre jegyzetelni maguknak, hogy mikor mit érdemes megnézni az égen, egy égitest mikor jön fel és mikor megy le.

Az idei évben párásabb volt a levegő a Hullócsillagok éjszakáján, mint akár tavaly, időnként még felhők is zavarták a csillagmegfigyelést. Ezzel együtt a már megszokott lézeres csillagkép-ismertető ezúttal sem maradt el. A cikk szerzőjének ugyanakkor újra el kellett könyvelnie magában, hogy be van oltva a hullócsillagok észrevétele ellen, mert akárhányszor felizzott az ég néhány másodpercre valamelyik szegletében, sikerült a tekintetét magabiztosan valahova egészen más irányba igazítania.