Gdańsk olyan, mint egy hagyma: rétegről rétegre fedezzük fel, ha meg akarjuk érteni mindazt, ami az elmúlt ezer évben történt ebben a városban. A Balti-tenger partján fekvő város ráadásul igazi lakoma a szemnek: hegyes, íves, színes, magas sorházai úgy sorakoznak egymás mellett, akár a hosszában szeletelt hagymagerezdek. Kis útikalauz Gdańskból.
A hagyma szimbóluma – németül Danzig egyik leghíresebb szülöttjétől – Günter Grasstól származik. Ráadásul a Nobel-díjas író életét évtizedeken át sötét titok övezte, csak 2006 nyarán, a Hagymahántás közben című kötetének megjelenése előtt vállalta fel a nyilvánosság előtt, hogy tizenhét évesen a Waffen-SS tagja lett. Ebben azt írta, hogy: „az emlékezet – ha kérdésekkel gyötörjük – olyan, mint egy hagyma, szeretné, ha sorra lefejtenénk a rétegeit”. Ezt ő – nem csupán saját gyötrődéssel teli – múltjára nézve tette meg, hanem a Danzig-trilógiában (A bádogdob, Macska és egér, Kutyaévek) szülővárosára nézve is, melyekben a kispolgári fiatalok háborús életét és a háborús bűnösök megítélését dolgozta fel.
Gdańsk nemcsak Grass miatt híres, egy másik Nobel-békedíjassal is büszkélkedhetnek, a legendás szakszervezeti aktivistával, Lech Wałęsaval. És itt született továbbá Arthur Schopenhauer német filozófus, Daniel Gabriel Fahrenheit fizikus, valamint Donald Tusk, Lengyelország jelenlegi elnöke.
A város egyszerre emlékeztet, és mozgalmas jelenével már fókuszál a jövő felé, azt a benyomást kelti, hogy a régit és a jelent itt újragyúrják. Erős alapot ad ehhez, hogy itt indult el 1980-ban a Szolidaritás mozgalom, amely végül a Szovjetunió összeomlásához vezetett, és 1989-ben Kelet-Európa demokráciamozgalmat formálta. Gdańsk valóban olyan, mint a hagyma: ha egyszer elkezdjük fejteni, mindig mélyebbre akarunk jutni.
Mintha Brüsszelben vagy Amszterdamban járnánk
A magyar utazók számára kedvelt célpont Lengyelország, ám legtöbben a Zakopane–Krakkó útvonalat választják. Varsót is kevesen, Gdańskot pedig alig. Ennek oka részben az, hogy Krakkó könnyen elérhető autóval, és több a magyar vonatkozású látnivaló, mint a messzi Pomerániában. A múltban Gdańsk inkább átutazási és tanulmányi állomás volt a magyaroknak, mint állandó lakhely: vándorló diákok, protestáns értelmiségiek, vagy a Nyugatra, illetve az Egyesült Államokba menekülők (a Rákóczi- és az 1848–49-es szabadságharc menekültjei, valamint a nácik elől bujdosó magyar zsidók) révén alakult ki kapcsolat. A kevés utazó másik oka, hogy sokáig nem volt kedvező áron, közvetlen repülőjegy, és csak kevesek vállalkoztak a fáradságos vonatos útra. Pedig annak is megvan a maga bája, ahogy azt e sorok írója megtapasztalta még évekkel ezelőtt egy hosszú, hátizsákos lengyelországi útja során. Most repülővel utaztam, melynek menetideje csupán 1 óra és 35 perc.
Amikor nem szabad városállam volt, hol lengyel, hol porosz fennhatóság alá tartozott, miközben Európa minden tájáról vonzotta a kereskedőket. Építészetén mindez nyomot hagyott: gótikus, reneszánsz, barokk, holland és flamand jegyek keverednek. Európában kevés helyen látni ennyi hegyes ívű lakóházat ilyen szorosan egymás mellett, vörös téglatemplomokat, monumentális homlokzatokat, színes freskókat, szobrokat, oroszlános vízköpőket és faragott teraszokat.
1 / 6
Gdańsk / Fotó: Falusi Norbert
Gdańsk – évszázadokon át – Európa kozmopolita kereskedelmi, kikötő- és hajógyártó központja volt, irigylésre méltóan gazdag polgársággal, melynek életében mindent megváltoztatott az 1939. szeptember 1-jén, a Schleswig-Holstein csatahajóról leadott, második világháború kezdetét jelentő sortűz a város melletti Westerplattéra. A végkifejlet tragikus lett: amikor a németek 1945 tavaszán feladták a várost, Sztálin utasítására a szovjet tankok különös kegyetlenséggel szinte földig rombolták Gdańskot. Az épületek 80 százaléka elpusztult, és a pusztítás különösen a történelmi belvárosra összpontosult.
1 / 6
Westerplatte / Fotó: Falusi Norbert
A helyreállítás módja körül komoly vita alakult ki. A Moszkva érdekszférájába került Lengyelország egyszerre akarta megszabadítani a várost a német múlttól, ugyanakkor megőrizni annak régi pompáját. A konszenzus az volt, hogy a rekonstrukció holland és flamand építészeti tervek alapján valósult meg, Gdańsk történelmi kapcsolataira hivatkozva, amelyek még a Hanza-szövetség idejére nyúltak vissza. Ezért van az, hogy az óváros szűk utcáiban, a vörös téglás, színes és díszes sorházak között sétálva olyan érzésünk támadhat, mintha Brüsszelben vagy Amszterdamban járnánk. Az újjáépítés már az ötvenes években megkezdődött, és a hatvanas években is nagy erővel folyt, ekkor elsősorban az óváros helyreállítására összpontosítva. Mindazonáltal a kecses épületek homlokzatán ma is kivehető a halvány német felirat: „gyarmatáru-kereskedés„, valamint a Kaisers Kaffee bolthálózat neve.
Gdańsk olyan, mint egy időkapszula
Az óvárost legjobban gyalogosan fedezhetjük fel, érdemes a Zöld Kapunál (Brama Zielona), a Hosszú utcánál (Ulica Długa) kezdeni, amely a lengyel királyi út vonalát jelöli. Itt áll a híres Neptunusz-kút, amelyet 1549-ben emeltek, és a gótikus–reneszánsz városháza. Aki a régi polgári rezidenciák iránt érdeklődik, könnyen ráismerhet az Uphagen-házra, zöld kapujáról: ez a 18. századi gazdag polgári életmód egyik legszebb példája.
Az egyik legbájosabb utca a Mariacka, ahol az ember valóban úgy érzi, mintha egy másik időrétegben járna. Ez az utca is megrongálódott, de a sorházait a tornácokkal és díszes vízköpő ereszcsatornákkal szépen helyre állították, ahol hangulatos kávézók, pirogozók és a borostyánékszereket kínáló standok várják a látogatókat. (A borostyán egy fosszilis fenyőgyanta, amely évmilliók alatt megkeményedett, és ebben a térségben vannak a legnagyobb készletek. Kicsit olyan, mint egy időkapszula, mert gyakran zárványokat őriz – rovarokat, növényeket.)
