Dolgozunk tovább – személyes reflexió a kecskeméti közéletről (vélemény)

Időnként az ember olyan dolgokat olvas magáról, amiket még ő maga sem „tudott”. A közelmúltban megjelent egy véleménycikk a közpénzből finanszírozott kecskeméti önkormányzati online médiában, amely jó fantáziával egész iparági jelentőséget tulajdonított nekünk, a KecsUP Híreknek és nekem személy szerint is. Lehetne rajta derülni, lehetne rá reagálni, de őszintén: a KecsUP szerkesztősége nem kíván reagálni, és ezt tiszteletben tartom. Vélemény.

Lapigazgatóként viszont igenis elmondom, hogy én hogyan látom ezt az egészet.

Nem haragból. Nem visszatámadásból. Egyszerűen azért, mert a kecskeméti közélet akkor működik jól, ha nem csak mások írhatnak rólunk, hanem néha mi is megengedjük magunknak, hogy hangosan gondolkodjunk.

Továbbra is ugyanazt csinálom, amit eddig

Szervezem, építem és fejlesztem azt a lapot, amely Kecskemétről szól. A szerkesztőség teszi a saját szakmai munkáját — én pedig teszem azt, ami az én dolgom: támogatni őket, képviselni a lapot, és jelen lenni a közéletben.

Ez nem pártpolitika, nem ideológia, hanem egy szakmai küldetés. Nem azért megyek el egy politikai rendezvényre, hogy „kellemetlenkedjek”, hanem mert helyi újságnál ez a minimum. Aki ezt fenyegetésként látja, az valójában a nyilvánosságtól fél, nem tőlem.

Minden pártot megkeresünk – és ez így normális

A szerkesztőséget ebben nem képviselem, nem helyettesítem — de tény, hogy: a KecsUP minden politikai oldal eseményeit követi. Engem személyesen is gyakran ér kritika ezért. Érdekes módon a kritika iránya mindig attól függ, ki honnan nézi éppen a világot. Balról túl kritikus vagyok, jobbról túl bátor vagyok. Mindkét oldalnak üzenem: én csak jelen vagyok. A valóság meg nem igazodik senki szurkolótáborához.

Ha rólunk írnak, én jelzem, hogy rólunk írtak

Nem a szerkesztőség nevében beszélek, és nem is szeretnék magyarázkodni senki helyett, mert nincs miért. Ha valaki nyilvánosan foglalkozik velünk, akkor én a saját nevemen nyitottan szoktam jelezni: láttam, elolvastam, legyen róla szó. Nem írok regényeket, nem viszek túlzásba semmit — kommentelek, reagálok, elmondom, amit gondolok. Ennyi. Ez szerintem teljesen normális, ha már közszereplőként dolgozom egy helyi lapnál.

És hát, nem vagyok elbújva: – megtaláltok a kommentek között, – egy punk koncert első sorában, – vagy egyszerűen csak Kecskeméten, bármelyik helyen, ahol megfordulok.

Aki beszélni akar velem, az megtalál. És ha valaki komolyan gondolja, amit ír vagy mond, akkor nagyon szívesen leülök vele és átbeszélem. Nem haragból, nem vitázni — hanem mert a normális párbeszéd része, hogy az ember nem bújik el. Ha valakinek ezzel baja van, az inkább a nyilvánossággal küzd, nem velem.

A KecsUP Next program: ha már ekkora zászlót lengetnek körülöttünk, használjuk jóra

Ha már ennyien szeretnék megmondani, hogyan kellene kinéznie a helyi újságírásnak, tegyünk fel egy egyszerű kérdést: mi lenne, ha inkább megtanítanánk a következő generációnak, hogyan kell ezt valójában csinálni? Ha valaki szerint lehetne máshogy, jobban, okosabban, vagy épp határozottabban — szuper.

Pont nekik találtuk ki a Nextet. Itt a lehetőség, hogy azok a fiatalok jöjjenek, akik tíz év múlva majd minket fognak lefőzni.

És most tényleg nem szerénykedem: a mostani kecsupos csapat nagyon jó. Ezt bizonyították is. Épp ezért merem rájuk bízni, hogy megtanítsák másoknak, amit tudnak.

A KecsUP Next arról szól, hogy a tapasztalt újságíróink átadják mindazt, amit nap mint nap csinálnak: – hogyan forgass egy utcán vagy egy forró helyzetben, – hogyan kérdezz úgy, hogy ne lehessen elkenni a választ, – hogyan tárj fel helyi ügyeket, – hogyan állsz meg a nyilvánosság előtt, – és hogyan maradj nyitott, kíváncsi és bátor akkor is, amikor könnyebb lenne beállni a sorba.

Ha valaki jobb helyi sajtót akar, mint amit ma lát, akkor itt a legkézzelfoghatóbb út: jöjjön el, tanulja meg, csinálja, és legyen jobb nálunk. Mi tényleg drukkolunk hozzá. Ezért indítottuk el a KecsUP Next programot — közösen, tudatosan, és igen: büszkén.

A programban 18–35 év közötti fiatalokat várunk, akiket megtanítunk: – kérdezni, – jelen lenni, – gondolkodni, – tájékozódni, – megérteni, – és nem félni a nyilvánosságtól.

Én holnap is ugyanitt leszek

A szerkesztőség végzi a maga szakmai munkáját. Ők most nem akarnak reagálni — teljes joggal. Én pedig csak annyit mondok: Holnap is kimegyek forgatni. Holnap is ott leszek a közgyűlés előtt, után, közben. Holnap is beszélek mindenkivel, aki a városról beszélni akar. Holnap is építem tovább a KecsUP-ot, és mellette a Nextet.

És akinek ez tetszik, annak örülök. Aki pedig mindenáron ellenséget akar látni bennem: az is olvasni fog bennünket, mert ez a város ránk is kíváncsi — nem csak a rólunk szóló mesékre.

——— A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni.

Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a [email protected] címre.