– Abban teljesen igaza van, hogy őrültség, hogy sokkal több édesvizet engedünk ki az országból, mint amennyi bejön. Ez egy tarthatatlan állapot, és a kormány hibát követett el, amikor nem épített nagy víztározókat tíz évvel ezelőtt. Csak árvízvédelmi tározók vannak, amelyek vízvisszatartásra teljesen alkalmatlanok. Egy Balatonnyi édesvíz megy ki az országból. És erről nincs a kormánynak egy konzekvens, vidékfejlesztési, agráripari szempontokat figyelembe vevő, végig vitt döntése. És ezzel adós mindenki, de attól, hogy erről valaki sokat tud beszélni, még semmi nem történik, látható az én példámból is
– mondta Lázár János miniszter a minap azon a parlamenti bizottsági meghallgatáson, amelyen Keresztes László Lóránt, a Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke megkérdezte: „mit üzen a rendkívül súlyosan kiszáradó Homokhátságon élőknek, miniszter úr?” Keresztes szembesítette Lázárt azzal, hogy a Homokhátságon nem megoldás rengeteg közpénz felhasználásával magánvíztározókat építeni, amelyekből aztán korlátozottan a kivételezett cégek öntözhetnek, miközben az ország sivatagosodik.
A vízügy változtatna, de az agrárium és a döntéshozók nem lépnek fel a kiszáradás ellen
Keresztes László Lóránt ismertette, hogy a vízügynél már megtörtént a szemléletváltás: ott már nem csak beszélnek arról, hogy a vizet meg kell tartani a tájban. Ugyanakkor az agrárium még nem fordult rá erre az útra, nem biztosít ösztönzőket és támogatáspolitikát a tájhasználatváltáshoz. Mindeközben a kormány és az állam sem határozta meg azokat a területeket, amelyeket elárasztásra kellene kijelölni.
Jelentkezz be a KecsUP-ra!
Lépj be a beszélgetéshez és hogy jobban megismerjük egymást.
„És itt jönne ön, miniszter úr, akinek feladata lenne, hogy az országos településrendezési tervben meghatározza a vízmegtartásra alkalmas területeket” – mondta a bizottság elnöke. Amíg ugyanis a szabálymódosítások nem történnek meg, addig a támogatáspolitikai váltás sem indul el, amely szükséges a tájhasználatváltáshoz, és addig is folytatódik az ország kiszárítása – fejtegette az ellenzéki képviselő. Hozzátette: politikusok előszeretettel beszélnek az öntözésről mint megoldásról, de ez nem ment meg senkit, hiszen jelenleg a mezőgazdasági területek alig három százaléka öntözhető, és a kormány is csak néhány százalékkal számol.
Lázár János: Jelenleg a teljes megsemmisülés felé haladunk
Lázár János válaszában kifejtette, hogy ilyen szempontból kettészakadt az ország és a politika is: azok a képviselők – mint ő maga is –, akik az Alföldön képviselők, szembesülnek a térség 200 milliméteres csapadékhiányával, míg a Dunától nyugatra ez már nem így van. Ezért az ország mezőgazdasági térképe és vízgazdálkodási térképe is kétarcú.
Mást igényel az agrárium, mint a tájgazdálkodók: ha professzionális élelmiszeripart kiszolgáló agráriumot akar az ország, ahhoz öntözővíz kell, hogy egyáltalán lehessen kukoricát termeszteni Magyarországon, mert kukorica nélkül nincs élelmiszeripar. Ehhez azonban élelmiszeripari alapanyagot kell előállítani, agráripart és agráripari üzletet kell szervezni. Lázár szerint ez nem a Homokhátság ügye, hiszen homokon nem lehet kukoricát termeszteni, ellenben egy 40 aranykoronás termőföldön igen. A miniszter többek megdöbbenésére megerősítette: ezt a vitát még nem folytatták le – amiből az következik, mint beszédében utalt rá –, hogy érdemben semmi sem történik a kiszáradás elleni küzdelemben.
– Ha engem kérdez a Homokhátságról, ilyen szempontból a legegyszerűbb, hogy visszaadjuk a tájnak a területet, és nem próbálkozunk szántóföldi növénytermesztéssel, mert teljes egészében esélytelen, és kidobott költség az ablakon – értett egyet Lázár Keresztessel. Hozzáfűzte: a kérdés akkor oldódhat meg, ha lesz olyan vidékfejlesztési tárca, amelyben benne van a vízgazdálkodás, az élelmiszeripar és a teljes agrárportfólió –ekkor lehet szegmentálni, és különböző megoldásokat alkalmazni.
A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a 200 milliméternyi vízhiány pótlására visszajuttatott 200 milliméternyi öntözővíz nem azonos értékű a hiányzó esővel. A csapadékhiány határozza meg a magyar vidék és az agrárium jövőjét, valamint azt, hogy az Alföld egyáltalán élhető és felfogható élettér maradhat-e.
„Jelenleg a teljes megsemmisülés felé haladunk – mondta Lázár –, mert olyan földrajzi és természeti jelenségek zajlanak, amelyek brutális aggodalomra adnak okot.”
A teljes vita megnézhető az alábbi videóban:
A Homokhátság egykettőre sivataggá válhat
A KecsUP Híreken rendszeresen foglalkoztunk eddig is, és a későbbiekben is fogunk a vízvisszatartás témájával, ugyanis ha nincs sürgős változás, a Homokhátság egykettőre sivataggá válhat. A folyamat már most is zajlik a mélyben. Szemléltetésként jegyezzük meg, hogy december 4-én a vízügy hivatalos ménteleki kútjában mínusz 8,8 méteren állt a víz de a Tisza közvetlen közelében sem jobb a helyzet: Lakiteleken -4,6 méteren van víz november végén, december elején. Mindenki számára közismert, számos patak és tó száradt ki az Alföldön, ahogyan nemrég a lakiteleki tőzegbánya-tavakból is eltűnt a víz, amelynek drámai kimúlásáról hamarosan egy videós-írásos nagy cikkben számolunk be.
