Az utóbbi három választáson mindig előkerült ugyanaz az érv: a magyar választási rendszer szabályait ismerve – és tudomásul véve – az egyéni körzetekben egy az egy ellen kell felállni a kormányváltóknak a kormánypártiakkal szemben. Idén sincs ez másképp. Sokan el is fogadták ezt a logikát: a Momentum, az LMP, a Második Reformkor, legutóbb pedig az MSZP is bejelentette, hogy nem indulnak. (Az MSZP-nél persze akadnak különutasok, de most nem ez a kérdés.)
Hanem a kutyák. Hivatalosan a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, akik kijelentették – és harcosan tartják is magukat hozzá –, hogy „embert juttatunk a parlamentbe”. A cél világos: listán elérni az 5 százalékot, és 4–5 képviselővel bejutni. És ezzel együtt meg is kapják a kormányváltást akarók össztüzét. A vád egyszerű: ha egyéni körzetben kutyás jelölt indul, akkor az ellenzéki szavazatok megoszlanak a tiszás és a kutyás jelölt között – és könnyen előfordulhat az, ami négy éve is megtörtént: a nevető harmadik, a fideszes viszi a körzetet.
És ebben valóban van igazság. Ha a tiszás jelölt 50–100 szavazattal marad el a fideszes kihívójától, miközben a kutyás jelölt 200 szavazatot kap, akkor könnyű levonni a következtetést: „ezeken a szavazatokon ment el a körzet”. Innen már csak egy lépés az a – sokszor indulatos – állítás, hogy aki a kutyákra szavazott, végül a Fidesz győzelmét segítette. A magyar rendszerben ugyanis nem kell 50 százalék fölé menni: elég egyetlen szavazattal többet kapni a másodiknál. A győzelem nem konszenzus, hanem relatív többség kérdése.
Hirdetés
Erre az MKKP (és többek közt a DK) egyik válasza az, hogy a demokrácia nem kétszereplős mérkőzés. Nem arról szól, hogy minden választás előtt le kell redukálni a kínálatot két opcióra, majd erkölcsi nyomás alá helyezni mindenki mást. A demokrácia lényege éppen az, hogy azok a politikai közösségek is indulhatnak, amelyek nem a legerősebbek, de mégis mérhető, látható társadalmi támogatottsággal bírnak – olyannal, amely akár parlamenti jelenlétet is indokolhat. Ha egy politikai közösség elér egy több százezres tábort, akkor nehéz azt mondani, hogy pusztán taktikai okokból nincs helye a szavazólapon.
A kérdés tehát nem az, hogy joguk van-e indulni. Hanem az, hogy a jelenlegi rendszerben mennyire felelős döntés élni ezzel a joggal. Mert az ellenérv rendszerint nem pusztán taktikai, hanem rendszerszintű: sokan azt mondják, Magyarországon nincs valódi demokrácia. A játéktér lejt, a médiafölény aránytalan, a szabályok a hatalmon lévőknek kedveznek. Ebben a keretben – szól az érv – naivitás a „demokrácia lényege” kifejezésre hivatkozni. Előbb rendszert kell váltani, utána lehet elvekről beszélni.
Csakhogy ugyanebből az érvelésből következik az MKKP listaállításának logikája is. Ha elfogadjuk, hogy a pálya lejt, hogy a rendszer nem semleges, akkor azt is el kell fogadnunk: a kampány nem steril környezet. A jelöltek sérülékenyek. Történhet botrány, történhet jogi eljárás, történhet visszalépés – akár önként, akár külső nyomás hatására. Láttunk már ilyet.
A jelenlegi szabályok mellett pedig, ha egy jelölt a határidők után kiesik, nincs új jelöltállítás. Nem kerül új név a szavazólapra. Ha tehát egyetlen politikai erőre épül az összes „kormányváltó” egyéni indulás, akkor egy kampány közbeni kiesés nem pusztán kellemetlenség, hanem konkrét politikai vákuumot jelenthet az adott körzetben.
Hirdetés
Ahogy Kordik Szabolcs kérdezi: „Akkor majd a fideszes jelöltre szavaz a sok tiszás, vagy a Mi Hazánkra?” A kérdés persze sarkos, de a mögötte lévő dilemma valós: mi történik akkor, ha az egyetlennek tekintett alternatíva egyszer csak nincs ott a szavazólapon?
Itt van az a pont, amikor a kormányváltásban és demokráciában gondolkodó állampolgár könnyen juthat arra a logikus döntésre, hogy – akár befogott orral, ahogy korábban is tette mondjuk Gyurcsány Ferenc esetében – aláírja az MKKP jelöltjének ajánlását, és segít neki, hogy ott legyen a szavazólapon. Nem feltétlenül azért, mert rájuk akar majd szavazni. Hanem azért, hogy legyen B terv. Hogy legyen valódi választás akkor is, ha beüt a szar. Mert néha beüt. És aki azt mondja, hogy nem, az vagy naiv, vagy már nagyon régóta nem figyeli a magyar politikát.
——— A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni. Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a [email protected] címre.
