Nem vagyok újságíró. Mégis „tollat” ragadok, mert szeretném megosztani a gondolataimat, érzéseimet az olvasókkal, akikkel kölcsönösen nagyon sokat köszönhetünk egymásnak.
A KecsUP egy kis vidéki, független hírportál, öt kiváló újságíró és néhány támogató munkatárs szövetsége. Már hét éve tesszük a dolgunkat, ellenszélben, egyre nehezedő körülmények között. Az elmúlt évek alatt meg is kaptuk, hogy „el vagyunk adva” a Fidesznek, a Tiszának, más politikai pártoknak. Illetve bárki másnak, aki éppen akkor az illető eszébe jut. Ezek a „tranzakciók” ráadásul akár napi szinten váltakoznak. Ez a „sem bekapni, sem lenyelni nem tudnak minket” állapot azonban jól bizonyítja a függetlenségünket. (Mondjuk, ha mindenki is megvett volna minket, semmi gondunk nem lenne a finanszírozással, és nem táncolna pengeélen a fennmaradásunk.)
Amit amúgy néhány olvasónk rendszeresen megkérdőjelez, talán azért, mert magát a kifejezést nem értelmezi megfelelően. Szerintem akkor mondhatja magát függetlennek egy médium, ha azon elv mentén működik, hogy minden releváns ügyet, témát bemutat, függetlenül attól, hogy az melyik politikai oldalt érinti. A témák kiválasztásába pedig a kiadó nem szól bele, hiszen az az újságírók dolga. Sajnálatos, hogy jónéhány sajtótermék nyomokban sem utal arra, hogy a tartalmait hasonlóan készíti.
Persze felvetheti az olvasó, hogy akkor miért nem talál nálunk egy nagyinterjút a polgármester asszonnyal, vagy kormánypárti képviselőkkel. Nos, e mögött pusztán az áll, hogy egyszerűen nem kapjuk meg a lehetőséget – vagy legalábbis nagyon ritkán – a kormányoldaltól az ilyen tartalmak elkészítésére, nem hajlandók nyilatkozni, a kérdéseinkre és megkereséseinkre sem válaszolnak. Mert bizonyára nem szívesen beszélgetnek olyanokkal, akik a kellemetlen kérdéseket is felteszik. Csakhogy ezzel éppen azt teszik lehetetlenné, hogy az olvasók tőlük is valós információkhoz jussanak, vagy a közügyekről alkotott véleményüket megismerjék.
Emellett, amit rendszeresen megkapunk, az a működésünk finanszírozásához kapcsolódik. A következőkben erről írok bővebben. Hiszen valójában itt jövök én a képbe, hisz pályázati projektmenedzserként segítem a KecsUP munkáját.
Miért van szükség pályázatokra, miből működik a szerkesztőség?
Azt talán nem kell mondanom, hogy a KecsUP is egy munkahely. S bár az újságírás egy hivatás, vagy inkább egy életforma, a családot a mély meggyőződésből nem lehet fenntartani. Éppen ezért hálásak vagyunk azoknak az olvasóknak, akik mellettünk állnak, biztatnak, támogatnak minket, és óriási köszönet azoknak, akik anyagilag is hozzájárulnak a működésünkhöz.
Egyúttal szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy továbbra is örömmel segítünk azoknak a vállalkozóknak, akik a KecsUP olvasottságát látva, felületeinken (is) hirdetik tevékenységüket. Mindeközben tisztában vagyunk azzal, hogy sokan vannak azok, akik szeretnék megmutatni magukat leendő ügyfeleiknek a KecsUP oldalán, de nem merik ezt megtenni. Mert – bár nagyon szomorú ezt leírni – félnek attól, hogyha megjelennek a KecsUP felületén, úgy elveszíthetik állami és/vagy önkormányzati partnereiket.
Igen, ma ezek valós félelmek. Hiszen manapság kevés olyan vállalkozás működik országosan és helyi szinten egyaránt, amely nincs függőségi viszonyban olyanokkal, akik „keresztbe tehetnek a működésüknek”. Így, ha hirdetni szeretnének, maradnak inkább az államilag – az adófizetők pénzéből – támogatott propaganda lapoknál. Nem azért, mert jobbnak tartják őket, hanem mert egész egyszerűen ott kevesebb a kockázat.
Emiatt a piaci bevételünk, a jelenlegi formájában, közel sem fedezné a működésünk költségeit! Maradnak tehát a pályázatok, amikben projektmenedzserként én koordinálom a „guruló dollárokat és eurókat”. És nagyon szívesen koordinálnám a guruló forintokat is, csakhogy amióta a KecsUP életének részese vagyok, még nem volt erre alkalmam. Mert érdekes módon valahogy ránk vagy nem vonatkoznak a magyar pályázatok, vagy már az első lépcsőnél, rögtön a pályázat beadásakor lepattanunk. Tudjuk, kipróbáltuk többször is, és nem működött.
Mára a guruló dollárok is döcögnek
A Donald Trump előtti időszakban az Európai Uniós pályázatok mellett volt lehetőségünk amerikai pályázatokon is indulni. És itt jönnek a számomra eleinte meglepő, majd felháborító, később pedig sajnos megszokottá váló vádaskodások. (Megjegyzem, sokkal érettebb gondolkodást mutatna, ha ezek helyett kérdéseket kapnánk, melyekre szívesen válaszolnánk is, de ezek híján maradnak a tudatlanságból fakadó „beszólások”, vagy a durvább ilyen-olyan „bérencezések”.)
Hiszem, hogy vannak olyanok, akikben felmerült a kétely, hogy valóban hagynak-e minket függetlenként működni a pályázati donorok, és érdekli is őket a válasz. Nos, most nekik üzenjük: pályázatainkat kizárólag a saját fejlesztési céljaink érdekében írjuk meg, és csak olyan tartalommal, ami minden szempontból megfelel a saját alapelveinknek, az etikus és független működésnek. A donorok pedig soha, semmilyen befolyással nem gyakorolnak ránk nyomást, nem szólnak bele abba, hogy milyen témájú és tartalmú cikkeket írjanak az újságíróink.
