1966-ban Kecskeméten olyan nagy belvíz volt, hogy több mint 120, vályogból, sárból vagy vert földből épült ház dőlt össze. Majd a belvíz elvonulása után a Homokhátság vízrendezése új szakaszba lépett, és megindult a "belvízország" vizének levezetése. Ma már nem a víz, hanem a víz hiánya a legnagyobb kihívás Kecskeméten és környékén - itt a félsivatagban. - Falusi Norbert újságíró kollégánk a Bács-Kiskun megyei levéltárban megtalálta a hetven évvel ezelőtt készült fotókat - Mező Mihály volt tanácselnök hagyatékában -, melyeken jól látszik, miként uralta akkor a víz a tájat és a homokháti településeket. Múltidéző írás a Kecskerégen oldalon.
1966-ban a belvíz igen komoly feladatok elé állította az egész megye lakosságát, melyről az MSZMP megyei lapja, a Petőfi Népe február 23-án már azt közölte, hogy mintegy 140 ezer holdnyi területet borított el a víz, jelentős károkat okozva nemcsak a földeken, hanem a városok és községek épületeiben is. „A városok közül Kecskemét és Kiskunhalas határában van a legnagyobb veszély. A megyeszékhelyen 8 ezer, Kiskunhalason pedig 7700 holdat borít belvíz.” Nem egy kritikus területen „a tanácstag hívó szavára” a lakosság ásót és kapát ragadva, társadalmi munkában ásott árkokat a víz elvezetésére – olvasható a korabeli lapokban.
A Petőfi Népe február 17-én az Műkertvárosból ezt jelentette: „Már a küszöbig ér a víz Kecskeméten a Műkert környékén. Felszabadulás útja és a Szemere Bertalan utcai lakók falakkal védik házaikat. Hasonló helyzet sok száz családot nyugtalanít a megyében”.
