Újra az élvonalba vágyik a KTE, miközben a klubvezetés szerint a magyar futball egészét érintő változások előtt áll a sportág. A Széktói Stadion megújulásáról, a csapat céljairól, a klub anyagi kondícióiról és a labdarúgás jövőjéről beszélgettünk dr. Filus Andorral, a KTE ügyvezetőjével és dr. Kovács Andrással, a KTE és a HÉP építőipari cég tulajdonosával.
Kovács András szerint a következő időszak egyik legnagyobb kérdése az lesz, hogy a magyar futball képes-e egy fenntarthatóbb működési modell felé elmozdulni. Mint fogalmazott, a kluboknak szembe kell nézniük azzal, hogy a jelenlegi költségszint hosszú távon nehezen tartható fenn, miközben „a magyar futball nagyon vékony jégen táncol”.
A beszélgetés során, melyet július 3-án készítettünk, szó esett többek között:
- a Széktói Stadion „napos oldalának” lefedéséről,
- a szurkolókat érintő újításokról és a tervezett közösségi székfestésről;
- a jelentősen átalakult játékoskeretről;
- a csökkenő központi támogatásokról, és arról, miért várnának nagyobb összefogást a helyi gazdasági szereplőktől;
- a magyar labdarúgás előtt álló változásokról, az utánpótlás szerepéről, valamint arról, milyen irányban képzelik el a KTE hosszú távú, fenntartható működését.
Hosszú évek próbálkozása után, látványos szakaszához érkezett a Széktói Stadion városi oldali lelátójának – vagy ahogy a KTE-szurkolók többsége nevezi, a napos oldalnak – az átépítése.
Filus Andor: Valóban látványos, már állnak a tartószerkezetek a napos oldalon, és azóta a tető is rákerült. Az elmúlt években többször is pályáztunk arra, hogy megvalósulhasson a lelátó lefedése a Széktói Stadionban. A NB II-es bajnokságban ugyanis minimumelvárás, hogy legalább az egyik hosszanti oldal teljes egészében fedett legyen.
Kinél pályáztak?
Filus Andor: Az MLSZ-nél, emellett párhuzamosan a szakminisztériumnál és a kormányzatnál is kopogtattunk. Minden olyan lehetőséget megpróbáltunk kihasználni, ahol beruházási forrásra számíthattunk. Sajnos hosszú éveken keresztül ezek a próbálkozások rendre sikertelenek voltak. Végül 2025-ben kapott pozitív elbírálást a stadionfejlesztés. A beruházás nagyobbik része TAO-forrásból valósul meg, ami egy átcsoportosított adóbevétel, és az építkezés költségeinek 70 százalékát fedezi. A fennmaradó 30 százalékos önerőt a klubnak és a városnak kell biztosítania. A lelátó megújításának teljes költsége megközelítőleg bruttó 700 millió forint.
A kék színű székeket is lecserélik? Ezek még a 2002-es stadionfelújításkor kerültek a helyükre, a KFC színe miatt.
Filus Andor: Minden pályázatunkba belefoglaltuk a székek cseréjét is, hogy végre a KTE színeihez tudjuk igazítani a Széktói Stadion megjelenését. Ez régi szurkolói igény is. Sajnos ezt most sem támogatták, ismét kihúzásra került a pályázatból. Ettől függetlenül tervezzük, hogy önerőből, és szurkolói összefogással lilára festenénk a jelenlegi kék székeket.
A szurkolók bevonásával?
Filus Andor: Igen. Ez a javaslat éppen a szurkolók részéről vetődött fel, mi pedig nyitottak vagyunk rá. Szeretnénk bevonni a KTE szurkolókat és szimpatizánsokat, hogy közösen valósítsuk meg ezt a munkát. A klub eddig is nagyon sok fejlesztést önerőből finanszírozott. Amikor először feljutottunk az NB I-be, akkor is jelentős anyagi hozzájárulást kellett vállalnunk ahhoz, hogy egyáltalán hazai pályán játszhassunk.
Széktói Stadion lelátófedés / Fotó: Hraskó István / KecsUP Hírek -
Erre mikor kerülne sor?
Filus Andor: Először még be kell fejeznünk az építkezést, és meg kell kapnunk a használatbavételi engedélyt. Ezt követően meghirdetjük a közös székfestést még a nyáron. [A KecsUP Híreken előzetesen beszámolunk majd a közös székfestés időpontjáról. – a szerk.]
Több szurkolóbarát fejlesztés is megvalósul, például ezentúl a drukkerek a büfében állva sem maradnak le a mérkőzés egyetlen pillanatáról.
Filus Andor: Igen, a büfét elérhetőbb helyre tesszük, amiből két újat alakítunk ki a lelátó tetején. Az egyik az Olimpia utca felőli oldalon lesz, a másik pedig a jelenlegi büfé felől. Így nemcsak két új büfé várja majd a szurkolókat, hanem a kiszolgálás is úgy lesz megoldva, hogy sorban állás közben senki se maradjon le a mérkőzés egyetlen percéről sem. A jelenlegi büfé és a mosdók még azok, amelyeket 1962-ben építettek a lelátó alá. Ezeket az elmúlt években önerőből próbáltuk felújítani. Most, hogy felköltöztetjük a büfét, megújítjuk a mosdókat, és fedést kap a lelátó, valóban kulturált körülményeket tudunk biztosítani a szurkolóknak. Az átépítés a legfiatalabb KTE-labdarúgókat is érinti. A korábbi füves domboldal helyén az utánpótlás számára alakítunk ki új öltözőket, közvetlenül a pályák mellé.
Jelentős átalakuláson ment keresztül a játékoskeret. Milyen célokkal vág neki a KTE az új szezonnak?
Filus Andor: Onnan érdemes kezdeni, hogy bronzérmes lett a csapat, amire nagyon büszkék vagyunk. A végsőkig harcban voltunk a feljutásért, de a bajnokság során érezhető volt, hogy a két feljutó, a Vasas és a Honvéd, idővel egyre nehezebben volt utolérhető. Minden téren erősebbnek bizonyultak, a pályán és azon kívül is. A bajnokság végére ez egyértelműen megmutatkozott. Büszkék vagyunk arra, hogy a harmadik helyen végeztünk, vagyis jelenleg a 15. legjobb csapatnak számítunk az országban. Az új szezonban a céljaink nem változnak: természetesen minden mérkőzésre úgy készülünk, hogy nyerni szeretnénk. Ugyanakkor egy megújult csapatot láthatnak majd a szurkolók, amiben jelentős változások történtek. Nagy hangsúlyt fektetünk arra is, hogy erősítsük az egységet és az összetartást. Fiatal, friss és motivált játékosok érkeztek, akik éhesek a sikerre, a fejlődésre, és látják, hogy ebből a klubból tovább is lehet lépni egy magasabb szintre. Ezt eddig is bizonyítottuk, és ezután is ezt tartjuk szem előtt. Van mire építenünk ezen a téren. Az elmúlt években a magyar labdarúgásnak gólkirályokat és válogatott játékosokat adtunk, miközben végig szinte kizárólag magyar játékosokra építettünk. Ezt az utat szeretnénk folytatni ebben a szezonban is. Egy versenyképes csapatot látok formálódni. Nagyon bízom benne, hogy a tabella élmezőnyében végzünk.
Széktói Stadion / Fotó: Hraskó István / KecsUP Hírek -
Kovács András: Távoztak a rutinos, meghatározó játékosaink, amit sajnálunk. Ugyanakkor a közösen megélt kudarcélmény rányomta a bélyegét a tavalyi szezonra. Az ilyen fordulópontokban a mentális állóképesség döntő jelentőségű. Abban bízunk, hogy a megújult, frissebb és motiváltabb csapatban sokkal nagyobb lesz az éhség arra, hogy visszajussunk az NB I-be.
A távozók között van Belényesi Csaba is, akit az év játékosának választottak, és pályafutását az MTK-nál folytatja.
Kovács András: Csaba távozását természetesen nagyon sajnáljuk. Ugyanakkor már tavaly nyáron abban maradtunk vele, hogy amennyiben nem jön össze a feljutás, de lehetősége nyílik egy magasabb szintre lépni, akkor megfelelő ajánlat esetén nem fogjuk visszatartani, hiszen már 32 éves.
Az ezüstérmes csapatból mára gyakorlatilag senki sem maradt.
Kovács András: Azt is látni kell, hogy ha valaki már többre tartja magát annál, mint amit az adott közegben elérhet, akkor egy idő után már nem tud annyit hozzátenni a közösséghez, hogy magával húzza a többieket. Tavaly több ilyen fordulópontunk is volt. Ott volt például a Tiszakécske elleni mérkőzés ősszel, amelyet ha megnyerünk, feljutó helyre lépünk. Aztán a tavasz második meccsén a Vasas elleni találkozó, ahol már érezhető volt rajtunk egyfajta bizonytalanság. És idővel mintha elkezdtünk volna hozzászokni a kudarcokhoz is. Nem arról van szó, hogy nem akartunk nyerni, de hiányzott az a plusz hit és elszántság, amely korábban jellemzett bennünket. Több olyan tényező is eltűnt, amely korábban a mi oldalunkon állt, és ezek együtt vezettek oda, hogy jelentős változtatások mellett döntöttünk.
Ez az átalakulás már rövid távon is látható lehet?
Kovács András: Öt évvel ezelőtt is hasonló helyzetben voltunk. Ha sikerül feljutnunk, az ismét komoly lökést adhat a klubnak. Sok fiatal játékosunk van, akikben nagy potenciál rejlik. Ma ugyan már nehezebb feljutni, de ha sikerül, akkor a bennmaradásra is nagyobb esély látszik, márcsak azért is, mert több tudással és tapasztalattal rendelkezünk. És ha rend van a klub körül – márpedig a KTE-nél mindig is törekedtünk arra, hogy rend legyen –, akkor az élvonalban is meg tudunk kapaszkodni.
Nemcsak a politikában, hanem a sportban is egyre többet hallani arról, hogy rövid távon is komoly változások jöhetnek. Milyen anyagi kondíciókkal vág neki a KTE a 2026/2027-es évadnak?
Filus Andor: A jelenlegi gazdasági helyzet nem könnyű. Már csak azért sem, mert a központi támogatások – amelyeket minden klub egyenlő arányban kap a közvetítési és szerencsejáték-jogokból származó bevételekből – nagyságrendileg a felére csökken. Ezt minden klub megérzi, különösen azok, amelyek többnyire önerőből működtek. Mi ilyenek vagyunk: a csapat fenntartását eddig is saját erőből próbáltuk megoldani, és erre büszkék is vagyunk. A KTE mögött állók közül továbbra is a tulajdonos cég, a HÉP a legnagyobb, de folyamatosan várjuk a helyi kötődésű vállalkozásokat is. Úgy gondolom, a pályán és azon kívül is bizonyítottuk, hogy ez a klub jól működik. Bízom benne, hogy ez egyre több cég érdeklődését felkelti, és ebben a nehéz időszakban is a csapat mellé állnak, mert meggyőződésem, hogy jó helyre kerül a segítségük.
Kovács András: A költségvetésünk nagyjából egyharmadát teszi ki a várostól kapott támogatás és a várt MLSZ-forrás. A fennmaradó részt a tulajdonos biztosítja. Hosszú távon azonban – ahogy erről korábban már beszéltem – ezt a modellt nem tudjuk fenntartani. Ezért nagyon komoly összefogásra van szükség. Itt hoznám elő rögtön a szurkolók fontosságát. Bízom benne, hogy a mérkőzéseken, illetve azon kívül is hajlandóak időt és energiát áldozni a klubra, erre rögtön itt a lehetőség a székfestéssel. Ez is jól mutatná, hogy van – és mi nagyon reméljük, hogy van – társadalmi igény a KTE-re, és a klubnak a város közösségi életében.
Elsősorban helyi cégekre számítanak, vagy megyei, esetleg külföldi vállalkozások támogatására is?
Kovács András: Azzal – a talán – naiv elképzeléssel vágtunk bele annak idején ebbe az egészbe, hogy ha az ember tisztességesen végzi a munkáját, és látható, hogy a támogatások jó helyen hasznosulnak, akkor ez mások számára is vonzó lesz. A sikeres években valóban sok önzetlen segítséget kaptunk, elsősorban magyar vállalkozásoktól. Egyetlen külföldi kivétel volt, a Phoenix Mecano. Azt is reméltük, hogy az iparfejlesztéssel Kecskemétre érkező nagyvállalatokban erősebb lesz a társadalmi felelősségvállalás, és idővel ők is részt vállalnak majd a klub működtetésének terheiből. Úgy gondolom, a helyi közösség is könnyebben fogadná el ezeknek a nagy nemzetközi cégeknek a jelenlétét, ha nagyobb szerepet vállalnának a város életében. Hiszen használják a helyi infrastruktúrát, az utakat, a szolgáltatásokat, és – mondjuk ki – a mindennapi élet költségeire is hatással vannak, még akkor is, ha összességében a vásárlóerő növekedésében nekik is részük van.
Sajnos viszont azt kellett tapasztalnunk, hogy ez az elképzelés túl optimista volt. Eddig nem igazán láttunk erre nyitottságot. Ugyanakkor a változó gazdasági környezetben miért ne bízhatnánk abban, hogy ezen a téren is történik előrelépés? Abban is reménykedünk, hogy az élsport és a gazdaság kapcsolatában kialakul egy, a mi lehetőségeinket is jobban segítő, kedvezőbb környezet. Emellett természetesen számíthatunk az önkormányzat támogatására is. Azt gondolom, hogy a város mindig megadja azt a segítséget, amire lehetősége van, de a vállalati támogatások nagyságrendje egészen más kategóriát jelent.
Milyen változásokra számítanak a magyar labdarúgásban?
Kovács András: A játékospiacon is komoly változások jöhetnek. Ugyanakkor ez akár kedvezőbb helyzetet is teremthet abból a szempontból, hogy könnyebb lehet magyar játékosokat értékesíteni, hiszen nem lesznek olyan mértékű fizetések, mint például a holland középcsapatoknál vagy Portugáliában. Nem beszélve arról, hogy ha az adótörvényekhez, illetve a sporthoz kapcsolódó ekho-s szabályozáshoz is hozzányúlnak, akkor a bérköltségek akár 30 százalékkal is emelkedhetnek. A magyar futball tehát nagyon vékony jégen táncol. Ugyanakkor jogos kérdés az is, hogy miért kerül nálunk minden, ami a labdarúgással kapcsolatos, kétszer annyiba, mint a környező országokban. Nyilvánvaló, hogy a pénzbőség megdrágított sok mindent.
Terveznek erről nyilvános szakmai vitát indítani, akár más klubokkal közösen?
Filus Andor: Mi korábban is részt vettünk az NB I-es bizottság munkájában, jelenleg pedig az MLSZ-en belül az NB II-es bizottságban vagyunk jelen, ahol a tulajdonosok és az ügyvezetők vesznek részt. Ott is mindig azt képviseltük, hogy amikor évről évre emelték a központi bevételeket, nem feltétlenül volt szükség ezek növelésére. Ennek ugyanis az lett a következménye, hogy részben a bérköltségek, részben pedig a menedzserek által felhajtott árak miatt ugyanazért a középszintű minőségért aránytalanul többet kellett fizetni. Ez a folyamat évről évre így zajlott. Szerintünk nem feltétlenül több pénzre van szükség, és nem is a rendszer túlszabályozására, hanem arra, hogy a futball piac természetes módon, a szabad verseny keretei között rendeződjön.
Kovács András: Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ahova vissza kellene konvergálni az NB II-ben – gondolok itt egy reálisabb pénzügyi szintre –, az sokak számára nagyon fájdalmas lenne. Közben viszont nem lehet megkerülni azt a kérdést sem, hogy az államnak mi a szerepe a sportban: elsősorban a tömegsportot kell-e támogatnia, és a profi sportot kevésbé? És azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a profi sport sikerei vonzzák az utánpótlást a sportklubokhoz – legyen szó kézilabdáról, kosárlabdáról vagy labdarúgásról. Mi pontosan tudjuk, hogy amikor a KTE komolyabb eredményeket ért el, mennyivel több gyerek jelentkezett futballozni. Nem beszélve arról, hogy még ma is látok az utcán Varga Bence vagy Vágó Levente mezben gyerekeket, nem csak Messi vagy Szoboszlai mezben. Ez is azt mutatja, hogy egyoldalú gondolkodás lenne az, hogy ne támogassuk az élsportot, mert az nem hasznosul. Hiszen akkor az utánpótlásnak sem lesz meg ugyanaz a vonzereje, mert nem lesz mögötte példakép és sikerélmény.
Filus Andor / Fotó: Hraskó István / KecsUP Hírek -
Filus Andor: A kettőt valahogy egyensúlyba kell hozni. Kecskeméten jelenleg közel ezer igazolt labdarúgó sportol versenyszerűen a négy utánpótlás-egyesületben: a KTE-ben, a KLC-ben, a Hírös-Épben és az UFC-ben. Ebben természetesen a lányok is benne vannak, hiszen Kecskeméten női szakág is működik. A többi sportágnak körülbelül ennyi igazolt játékosa van. Ez is mutatja, hogy Kecskeméten a labdarúgásnak komoly társadalmi bázisa van. Éppen ezért fontos, hogy a piramis csúcsa valamilyen szinten életben maradjon, és az utánpótlás előtt legyen egy követhető út. Ezt a városnak is szem előtt kell tartania, ahogy azoknak a cégeknek is, amelyek a város gazdasági környezetének köszönhetően termelnek és működnek itt. Ez tehát egy összetett kérdés, amelyben sok érintett szereplő érdeke találkozik.
Úgy tűnik, jelentős változások elé néznek a hazai klubok, köztük a KTE is.
Kovács András: Magyarországon Kecskemét a hazai GDP-hez viszonyítva az első öt legerősebb város között van, és ez idővel hozzájárulhat ahhoz, hogy egy stabil költségvetéssel egy stabil klub működhessen itt. Mi nem kizárólag abban mérjük egy klub sikerességét, hogy NB I-es vagy NB II-es, hanem abban is, hogy mennyire stabil és fenntartható hosszú távon. Ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy az eredmény határozza meg a klubok helyzetét, ezért ebben nekünk is komoly, de reális célokat kell magunk elé kitűznünk. Ezzel párhuzamosan azonban szem előtt kell tartanunk azt a koncepciót is, amelyet már a megye I-ben elkezdtünk, majd az NB II-ben is követtünk: minél több kecskeméti és magyar fiatal játékost szeretnénk felépíteni, néhány rutinosabb futballistával kiegészítve.
Ha tetszik, ha nem, az NB II jelenleg már egy félamatőr irányba kezd elmozdulni. Ha pedig a magyar futball egészében nem történik valamilyen előremutató változás, annak komoly pénzügyi és szakmai következményei lehetnek. Ez nyilván teljesen más irányt szabhat majd a klubok működésében.
Azt viszont most egyértelműen ki lehet mondani, hogy szeretnénk visszajutni az élvonalba. És ha ez nem sikerül, akkor is azon dolgozunk, hogy a fiataljaink fejlődjenek, és kialakuljon egy jó, szerethető csapat. Ebben az esetben viszont azon is el kell gondolkodni, hogy nem lehet tovább értelmetlenül hajszolni az egyre drágább és egyre nehezebben elérhető célokat. Természetesen, ha valaki úgy érkezik, hogy finanszírozni szeretné a klubot, vagy érdemben segítené a működését, arra nyitottak vagyunk.
Azt gondolom – visszatérve egy gondolat erejéig még az NB I-hez –, nem a hozzáértésünk miatt estünk ki onnan. Mindenki láthatta, hogy nem véletlenül jutottunk fel az élvonalba, és az sem véletlen, hogy két-három évig meg tudtunk ott kapaszkodni. Ugyanakkor az sem véletlen, hogy kiestünk: a realitás szembe jött velünk, és kiderült, hogy még nem voltunk teljesen készen arra a szintre. Ennek ellenére nagyon jó szakmai munkával, jó játékosmegfigyeléssel és megfelelő fejlesztéssel magyar szinten értékes futballistákat tudtunk felépíteni, úgy mint: Horváth Krisztofer, Nikitscher Tamás, Szalai Gábor, Szuhodovszki Soma. Van tehát honnan építkeznünk, és van előttünk lehetőség szép sikereket elérni.
