Az idei év egyik jelentős könyves eseménye, hogy végre magyarul is megjelent Thomas Pynchon ezeroldalas, brutális méretű regénye, az Ellenfényben (Jelenkor, 2026, fordította: Greskovits Endre). Az eredetileg 2006-ban megjelent mű húsz évvel az amerikai kiadás után érkezett meg a magyar olvasókhoz. Az ezerfelé ágazó történet az 1893-as chicagói világkiállítástól az első világháború után évekig ível.
Egy Pynchon-rajongóról biztosan tudunk Magyarországon, és az nem más, mint a 2025-ben irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László.
Krasznahorkai Lászlót az idén több helyen is méltó módon köszöntötték, így Szegeden is: a város díszpolgárává avatta. Az ünnepi események részeként a Somogyi-könyvtárban szimbolikusan két kötetet örökbe is fogadott: az egyik a frissen megjelent Pynchon-regény, az Ellenfényben volt.
Hirdetés
Krasznahorkai a könyvtárban rendhagyó előadást is tartott Pynchonról. Elmondta, hogy az amerikai író elképesztő, szinte felfoghatatlan tudással rendelkezik, egyszerre mozog otthonosan a természettudományok és a humán tudományok világában, és felvetette azt is, hogy talán éppen Pynchon írta meg a „nagy amerikai regényt”.
Aztán persze hogy a brutálisan nehéz stílusával a nem eléggé elszánt olvasójelölteket könnyen elriasztó Krasznahorkai László dicsérete javítja vagy rontja a Pynchon-regény esélyeit abban a tekintetben, hogy kedvet csinál-e hozzá, az kétélű dolog. Vannak, akiket egy Krasznahorkaival tett kísérlet után már az is elriaszt, ha ő ajánl nekik könyvet. A Krasznahorkai-rajongók, vagy akár csak a Krasznahorkait kedvelők viszont rendre – joggal – komolyan veszik a friss magyar Nobel-díjas ajánlását, annál is inkább, mert nem bánik bőkezűen velük, az ízlése ugyanakkor – bízvást kijelenthetjük – hibátlan. Lásd a Stockholmban elmondott köszönőbeszédét.
Olyan nevek hangzanak ott el – egyéb művészetek művelőinek említése mellett –, mint Franz Kafka, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, József Attila, Hajnóczy Péter, William Faulkner, Allen Ginsberg és természetesen Thomas Pynchon. Krasznahorkai egyenesen „kedves barátjának” nevezte az amerikai írót, akinek mély hálával tartozik. A Nobel-bankettbeszédében Pynchont így említette: „Thomas Pynchon, beloved friend, to whom I owe deep gratitude.” Tehát nem egyszerűen azt mondta, hogy Pynchon jó író, hanem kedves barátjának nevezi. Óriási súlyú ajánlás.
De térjünk rá a regényre.
Hirdetés
Aki vevő rá, annak az első oldaltól lenyűgöző a kötet, ezer hatalmas oldal, apró betűkkel, szóval mennyiségre se semmi.
Pynchon stílusát igazából nincs kihez hasonlítani. Némi túlzással megállapíthatjuk, hogy ez a regény az újkor leendő hét csodája közül az első – a többi még nem készült el, nem íródott meg. Hasonlítani tehát senkihez nem lehet, azért annak van jelentősége, hogy kik jutnak az ember eszébe olvasás közben. Van benne Rejtő Jenő, van benne Szentkuthy Miklós, van benne sci-fi, van benne Jack Kerouac, van benne Laurence Sterne, van benne valami az Ulyssesből, csak köbre emelve. Van western, van road movie, közben időről időre a kívülálló számára érthetetlen és emészthetetlen technikai részletek – mintha az Encyclopaedia Britannicát ütné fel találomra az ember valamilyen számára teljesen ismeretlen technikai vívmány iránt érdeklődve.
De legyen szó helyenként olyan témáról bár, amiből az olvasó egy kukkot sem ért, lendületes előadásával mégis lebilincsel.
A megállíthatatlan, az ezeregy éjszaka hömpölygését idéző mesélői lendület olykor halálra fárasztja, közben mégis bilincsre verve vonszolja tovább az olvasót. Ezer, nem mellék-, hanem egyenrangú szálra szétváló cselekmény, végtelen cinizmus, és közben megdöbbentően szép és örökre emlékezetes oldalak szülőkről és gyerekekről. Azaz a végtelen cinizmus mellé végtelen, szeretetteljes, megbocsátó humanizmus is társul.
Hirdetés
Felfoghatatlan enciklopédiája a világnak. Ellentmondásos, zűrzavaros, szétszálazhatatlan, mint az élet.
Ha belekóstolsz, és bejön, örökre a rabja vagy és egy darabja. Ha nem jön be, örökre felejtsd el a szerzőt.
Bejárja ez a könyv nemcsak az Egyesült Államokat, hanem szinte az egész bolygót – sőt, még a belsejét is. Utóbbit még az elején. Elismerem, el tudom képzelni, hogy a föld belsejében tett léghajós út az egyik olyan pont, amelynél egyeseknél elszakad a cérna, földhöz vágják a kötetet, hogy többé föl se vegyék a padlóról. Persze, a föld belsejében tett léghajós utazás elsőre talán meredeknek tűnik, de ne feledjük: Verne Gyula már évtizedekkel korábban lejutott oda. (Ugyanakkor ehelyt máris figyelmeztetjük a csalódott olvasót, aki épp megfogadta, hogy ebből a regényből többé egy betűt se: Ki ne dobja! Egy nagyjából egykilós Pynchon magyar fordításban ki tudja, megjelenik-e valaha még. A 2009-ben magyarul kiadott Súlyszivárványt – Széky János fordítása – ma már 70000 forintért is hirdetik antikváriumok, úgyhogy ha kimérgelődtük magunkat, ne feledjük: egy súlyos Pynchon befektetésnek sem utolsó!)
Egyszóval van benne bőven fantasztikum, riasztóan irreális elem, de az a fűszer, ami csak és kizárólag Pynchoné, és amire úgy rá lehet kapni, ahogy a lótuszevők kaptak rá a szerre, minden mondatát maradéktalanul, félreismerhetetlenül áthatja.
Hirdetés
Hogy mekkora területet ölel föl a helyenként road movie-ra is emlékeztető regény, azt bizonyítja az is, hogy az egyik szereplő egyszer csak szinte váratlanul felbukkan az egyik vidéki magyar városban is. Utóbbi tény fényében már nem meglepő, hogy a szerzőnek az Egyesült Államokban 2025-ben megjelent regénye, a Shadow Ticket, részben hazánkban játszódik. Erről hamarosan az angolul olvasni nem óhajtó érdeklődő is meggyőződhet, hiszen már dolgoznak a fordításán.
Egyszóval érdemes egy próbát tenni az Ellenfényben című regénnyel. Nehéz nyári olvasmány. De az El Camino is nehéz. A pacal is nehéz.
Thomas Pynchon főbb művei:
V. (1963) – regény
Hirdetés
The Crying of Lot 49 (1966) – magyarul: A 49-es tétel kiáltása, ford. Széky János; Európa, 1990. A műnek később javított Magvető-kiadása is megjelent 2007-ben.
Gravity’s Rainbow (1973) – magyarul: Súlyszivárvány, ford. Széky János; Magvető, 2009.
Slow Learner (1984) – elbeszélések
Vineland (1990) – regény
Hirdetés
Mason & Dixon (1997) – regény
Against the Day (2006) – magyarul: Ellenfényben, ford. Greskovits Endre; Jelenkor, 2026.
Inherent Vice (2009) – magyarul: Beépített hiba, ford. Farkas Krisztina és Keresztesi József; Magvető, 2013.
Bleeding Edge (2013) – magyarul: Kísérleti fázis, ford. Gy. Horváth László; Magvető, 2015.
Hirdetés
Shadow Ticket (2025) – regény
„Entropy” – magyarul: „Entrópia”, in: Entrópia. Mai amerikai elbeszélők, ford. Bart István; Európa, Budapest, 1981 (Modern Könyvtár 445.).
