Az ellenzék esélyei

0
forrás: pixabay.com

/vélemény/

Soha nem volt még ilyen választás. Ugyanis soha nem volt ennyire széles ellenzéki összefogás, mint most. Itt olvashatja el cikkünket arról, hogy közösen indul az önkormányzati választáson a kecskeméti ellenzék. Ezért senki nem tudhatja, hogyan alakulnak majd az eredmények. Egy biztos, hogy teljesen más lesz minden, mint korábban. Az ellenzék ugyanis úgy vághat neki a kampánynak, hogy mikor, ha nem most?! A kormánypártok pedig nem dőlhetnek hátra, hiszen olyan ellenféllel találják magukat szemben, amilyennel korábban sosem.

Mindjárt kitérünk Kecskemétre, de előbb nézzük, milyen környezetben is zajlanak alapvetően a magyarországi választások egy ideje.

Egy nagy a többi kisebb ellen és egyéb trükkök

Hogy az ellenzék a teljes összefogást választotta, az valójában egy kényszer. Ami már nem most kezdődött. Emlékeznek még arra a miniszterelnöki beszédre, amikor centrális erőteret emlegetett? Ez 2009-ben volt Kötcsén. A lényege pedig borzasztóan egyszerű: legyen egyetlen nagy politikai erő, a többiek pedig morzsolódjanak szét a politikai paletta mindkét oldalán. És ekkortól a politikáját úgy alakítja a Fidesz, hogy lehetőleg esélye se legyen bármelyik pártnak felérni hozzá.

Itt van például a kétfordulós választási rendszer megszüntetése. Vagyis egyetlen forduló dönt már 2014 óta. És ez volt az a pillanat, amely óhatatlanul egymásnak ugrasztotta az addigra már erejüket vesztett ellenzéki pártokat a nagy centrális erő árnyékában. Ugyanis amíg a kétfordulós rendszerben az első fordulóban mindenki önállóan megmérkőzött egymással, majd a második forduló előtt úgy egyeztethetett a visszalépésekről a győzelem reményében, hogy világosan kirajzolódtak az erőviszonyok, addig az egyfordulós rendszerben egyetlen dobása van mindenkinek, nincs második lehetőség. Tehát ami kívülről bénázásnak tűnhet az ellenzék részéről, az valójában egy olyan kikényszerített kompromisszumos helyzet, amelyben akkor sikeres az együttműködés ( mármint annak ténye, és nem a választási számok alapján ), ha mindenki elégedetten áll fel a tárgyalóasztaltól. Ez pedig nem egyszerű különböző ideológiák és programok esetén. Közben pedig a kormányoldal lóbálhatja a lábát és nézheti, hogyan feszülnek egymásnak, akiknek ezt a sorsot szánta.

De volt itt egy másik trükk változtatás is. Mivel a 2014-es választás előtt túl nagy volt bizonyos körzetek között a különbség a lakosság számát tekintve, ezért át kellett alakítani a körzeteket ( jogszabály miatt amúgy ). Pluszban az egyéniben megválasztható képviselők számát 176-ról 106-ra módosították, így tehát két ok miatt is rajzolóasztalhoz kellett ülni. Csakhogy túlságosan megszaladt olykor a ceruza. Több helyen is úgy alakultak a körzethatárok, hogy az a Fidesz-KDNP-nek kedvezett. Vagyis: ahol korábban biztos kormánypárti győzelem született, onnan elcsatoltak néhány Fidesz-KDNP-s települést és a közeli billegő körzethez csapták. Amivel kormánypárti szavazókat exportáltak oda, ahol korábban kevesebben voltak.

És az övön aluli ütést akkor vitték be az ellenzéknek, amikor bevezették a győztesek kompenzációját. Így fordultak rá a pártok szintén a 2014-es voksolásra. Amíg korábban az egyéni képviselő, ha megnyerte, hadd vigye alapon behúzta a körzetét és örülhetett ennek, addig a második helyezett győzelemre elégtelen szavazatait a kompenzációs listához adták, és azokból mandátumok lehettek. 2014-től viszont a győztes egyéni jelöltek után is elszámolják a töredékszavazatokat. Annyit, amennyi különbség van a második helyezett szavazataihoz képest mínusz egyet. Így ezekből is parlamenti hely lehet. Tehát a győztes megkapja az egyéni parlamenti széket és a listája is újabb szavazatokkal gazdagodik. Mondhatnánk: a győztes mindent visz. De ha belegondolunk a kompenzál szó jelentésébe ( egyensúlyoz, kiegyenlít ), akkor még a közpénz jellegét elvesztő millióknál is furcsább, hogy nem csupán felvetődött, hanem meg is valósították a győzteskompenzációt.

Aránytalan a választási rendszer

Azért tekinthetjük ezt a változtatást övön alulinak, mert ezzel biztosították be 2014-ben és 2018-ban is a 2/3-os többséget a parlamenti patkóban. Amit következetesen 2/3-os felhatalmazásnak szajkóznak, de valójában nem az. Ugyanis nem szavazott a kormánypártokra a választók 2/3-a. Az aránytalan választási rendszer az oka annak, hogy úgy alakult, hogy a parlamenti székek 2/3-án Fidesz-KDNP-s fenekek ülnek. 2018-ban például összesen mintegy 4 millió voksot kapott a Fidesz, ebből 1,2 millió, tehát csaknem a negyede töredékszavazat volt ( tehát nem 4 millióan szavaztak a Fidesz-KDNP-re ). De ebben csak kisebb részben voltak benne az elvesztett egyéni körzetek töredékszavazatai, a többség a győzteskompenzációból adódott. Úgy lett 2/3-a a kormánypártoknak, hogy listán 50% alatti eredményt hoztak.

És akkor olyan kis finomságokról még nem is beszéltünk, hogy elszaporodhattak a kamupártok, amelyek tucatjával indultak el és tették átláthatatlanná a választási lapokat és magát a helyzetet. Különösen a megegyező személynevek és hasonló hangzású pártok, szervezetek. És ami nem kis tényező, de nem a választási rendszer szabályaihoz kötődik, az a “köz”média bedarálása és propaganda gépezetté silányítása. Megannyi manipulált anyag ment itt le több év alatt. Egyperces híradókban még a milliók által nézett sportközvetítések szünetében is, gyorsan, hogy az ember még a hűtőig se tudjon úgy elmenni sörért, hogy ne hallja Brüsszel veszélyes terveit.

Mindez úgy söpörte el az esélyegyenlőséget, ahogyan egy tornádó egy amerikai deszkaházat,  de mire az ellenzék a romok alatt levegőhöz juthatna, még egy parkolóban eldobott kakis pelenka is fejbe vágja, hogy tudja, neki a centrális erőtértől távol, ott lent a gödörben a helye jó mélyen, ahová nem jut túl sok fény az útszéli LED-es közlámpákból. A kormánypártok ott állnak a mélyedés szélén, rajtra készen, az ellenzék meg úgy próbál előbb a partra mászni, hogy még a létrát is elvették tőle. Nos, ilyen helyzetben kell valamit domborítani, és ha ezt mind megértjük, akkor megérthető az is, hogy mi áll az összellenzéki összefogás hátterében. Ahhoz, hogy újra arról lehessen beszélni, hogy a pártok miben hasonlítanak, miben különböznek, újra olyan választási rendszer kell ( és hozzá jogállami keretek ), amelyben hasonló feltételekkel indulhat minden szereplő. De ez csak akkor valósulhat meg, ha egy a mostani kormánypártoktól eltérő formáció kerül döntéshozó pozícióba. És erre esély sincs, ha mindenki egyedül próbálkozna. Amiről szó volt eddig, az az országos választásokra igaz, de nagyon is kihatással van a pártok települési szervezeteinek életére, és így a helyhatósági választásokra.

Szóval az ellenzék most attól remél jobb szereplést, hogy a szavazatok koncentrálódnak, nem mennek el több pártra, így egy jelölt mellett adódnak össze. A bizakodásban segíthet az EP választás eredménye is. Amennyiben a Fidesz-KDNP akár csak eggyel kevesebb képviselőt tud kijuttatni Brüsszelbe ( szegény Strasbourgot már el is feledjük ), akkor azzal kampányolhatna az ellenzék, hogy lám, faragható a hátrány, lehet keresnivaló. Ezért van minden ellenzéki pártnak dolga az uniós választáson is a legkisebb falvakban is, hiszen ki buzdítsa az ellenzéki szavazókat, ha nem a helyi szervezetek? Igaz, hogy szó nincs összellenzéki együttműködésről az EP választáson, de alapvetés: minél több helyet tud begyűjteni az ellenzék külön-külön is, annál kevesebb szék marad a kormánypártoknak.

Nézzünk szét azonban Kecskeméten!

Az ellenzéki pártok nyilván megtették azt, amit mi is. Megnézték a legutóbbi önkormányzati választás eredményeit. Elemezték azokat. Mi is, hogy önnek ne kelljen. Ami azonban most következik, az csak játék a számokkal, feltételezés. Nem lenne szerencsés pusztán erre alapozni. Egy érdekesség mindössze. Szóval megnéztük az összes körzetet, és leírtuk a kormánypárti győztesek szavazatainak számát, melléjük pedig azt a számot, amit kaptunk, ha összeadtuk minden más induló szavazatát az adott körzetben. A legutóbbi választás óta természetesen eltelt öt év, mások lehetnek az erőviszonyok, vannak új szereplők a palettán, míg mások eltűntek azóta.

És változott a választókerületek száma is, mivel csökkent Kecskemét lakossága. A korábbi 13-as ( Árpádváros ) választókerületet osztották szét, tehát eggyel kevesebb egyéni képviselő választható.

Leszögezzük, hogy csak azokat a kerületeket említjük meg most, amelyekben a győztes Fidesz-KDNP-s képviselő kevesebb szavazatot kapott, mint az összes többi induló. Tehát most a majdnem nem játszik.

1-es VK

Kósa József képviselő 840 szavazat
A többi jelölt összesen 1169 szavazat

2-es VK

Molnár Pál képviselő 692 szavazat
A többi jelölt összesen 877 szavazat

4-es VK

Bogasov István képviselő 837 szavazat
A többi jelölt összesen 898 szavazat

6-os VK

Leviczky Cirill képviselő 819 szavazat
A többi jelölt összesen 891 szavazat

7-es VK

Dr. Sztachó-Pekáry István képviselő 972 szavazat
A többi jelölt összesen 1053 szavazat

13-as VK

Kovács Ferenc képviselő 805 szavazat
A többi jelölt összesen 882 szavazat

Betettük ide a 13-as VK-t, de ugye ezt szüntették meg.

14-es VK

Mák Kornél képviselő 660 szavazat
A többi jelölt összesen 811 szavazat

Elmagyarázni a szavazóknak, mi történik

Még egyszer hangsúlyozzuk: ez csupán játék a számokkal, ráadásul több körzetben erős független jelöltek voltak, ezért tehettünk ide annyi grafikont. A pártok nem lehetnek biztosak abban, hogy ők indulnak-e, illetve lehet erről egyeztetni velük, támogatást ígérni vagy kérni. Fél év múlva már okosabbak leszünk és eredményeket írhatunk a mostani matekozás helyett.

És van itt még egy dolga az ellenzéknek. A közös indulást meg kell értetnie a szavazókkal.  A KecsUP-nak adott nyilatkozataikban ugyan kitérnek arra, hogy nincs más út, csak egy az egy ellen, de igazán akkor hozzák ki ebből a legtöbbet, ha minden egyes választónak elmagyarázzák ennek szükségességét és elengedhetetlenségét. Szombaton megkezdődik az EP választásra az ajánlások gyűjtése, ez jó alkalom arra, hogy sok választóval személyesen beszéljenek erről.