Párizs gyönyörű. Mindig is az volt. Ugyanakkor Párizs megváltozott. Az elmúlt évek terrortámadásai miatt ma már gépfegyveres katonák vigyáznak az emberekre. Ott vannak pályaudvarokon, forgalmas csomópontoknál, és természetesen a látványosságoknál. Ennyiben azonban nem merülnek ki a biztonsági intézkedések. Az Eiffel-tornyot például plexifal veszi körül. Nem lehet már csak úgy besétálni a torony alá. Csak a beengedő kapukon lehet átmenni, miután megnézik a látogató táskáját. Ez a város több nevezetességénél is így van. A Sacre Coeur templom lépcsőjénél is fegyveres katona néz bele csomagunkba. Kommandósok pedig kettesével, hármasával sétálnak az utcákon.
Nem éreztünk félelmet, és a katonák látványa sem volt nyomasztó. Persze az előzményeket ismerve azért átfut az ember agyán egy-két dolog, de a félelem helyett inkább azt éreztük, hogy vigyáznak ránk, biztonságban vagyunk.
Sétáltunk arab férfiak között, fejkendős fiatal lányok mellett, rengeteg volt a színes bőrű, de békésen megvoltunk, megvoltak egymás mellett. Nem tapasztaltuk, hogy bármilyen népcsoportot csak azért ellenőriznének a rendőrök vagy a katonák, mert valamiben eltér a többségtől. Nem voltak veszekedések az utcán, nem találkoztunk megvető pillanatokkal, amikor tört angollal, vagy magyarul szólaltunk meg. Nem találkoztunk választási plakátokkal, és nem láttunk migránsozó őrületet sem.
Másmilyen szempontból is változást tapasztaltunk. Míg 10-20 éve jellemző volt, hogy sem németül, sem angolul nem tudjuk magunkat megértetni, most alig volt olyan alkalmi segítségünk, aki nem beszélt volna legalább alap szinten angolul.
És persze megváltozott a város a Notre Dame tűzesete óta. Nem engednek senkit sem a közelébe. A mellette lévő hidat is fegyveresek zárják le. Munkások és daruk dolgoznak a helyreállításon. A Szajna szemközti partjáról csodálható meg a katedrális, vagy valamelyik távolabbi hídról. Esetleg hajóról. Környékén több helyen letett virágcsokrokat láttunk, minden bizonnyal ezzel fejezték ki többen sajnálatukat az épület elpusztult részei miatt. Szelfizők rengetegen voltak, de ez Párizs minden más részére igaz.
Jelentkezz be a KecsUP-ra!
Lépj be a beszélgetéshez és hogy jobban megismerjük egymást.
Árulnak is szelfi botokat minden irányban, jellemzően színes bőrű férfiak. Akik természetesen nem legálisan teszik ezt. Asztalterítőkön Eiffel-tornyok mindenféle nagyságban és színben, kulcstartók, hűtőmágnesek, telefontöltők, külső akkumulátorok leginkább a választék. Ha rendőr közelít, batyuvá alakítják az árusító helyet, és a vállukra dobva sietnek el. A biciklis rendőrök pedig mennek utánuk. Több helyen ők árulnak hűtött vizet és sört is, de a látványosságoknál táblán kérik a turistákat, hogy ne vásároljanak tőlük. Pedig a vizet féláron adják, és bár a szelfibot elég gyenge, pár napra megteszi, szintén a bolti ár feléért, harmadáért.
Étkezni a latin negyedben érdemes, ahol egymás után nyílnak az utcára kebabozók, hamburgerezők. Itt 6-8 euróért jól lehet lakni, és még ital is belefér. Másfelé a pizza tűnik a legolcsóbbnak, de az is 12-14 eurónál indul. Fagyizót keveset láttunk, de ahol találtunk, elég horror áron mérték. Viszont nagyobbak a gombócok, mint amit megszoktunk. A 4 euró/gombóc áron nem sokan ettek nagy adagokat. Találtunk azonban ennek a feléért is fagyit. A kávé 2 euró környékén mozog, az aluljárókban a fél literes üdítő 2-3 euró. Szintén ennyi a nagy macaron is. Az élelmiszerboltok is drágábbak, mint nálunk. Az ásványvíz nem sokkal kerül többe, és zöldség is kifogható nagyjából az itthoni áron. A húsok és tejtermékek azonban drágábbak. A péksütemény is. Érdemes az áruházak saját márkás termékeit keresni, azok nem terhelik annyira a pénztárcát. Közlekedni tömegközeledéssel célszerű. Minden elérhető ezekkel, és sehol nem kell 4-5 percnél többet várni. Akinek külföldön is van internetje, az mindenképpen töltse le a Citymapper alkalmazást, amellyel egyszer sem tévedtünk el. Mindig több ajánlatot ad, megsaccolja a menetidőt, jelzi, hogy a szerelvény melyik részére érdemes szállnunk a kijárat szempontjából, rezeg, ha le kell szállni. Ja, és az alagútban is volt mindig térerő. Amennyiben naponta sokat utazunk, úgy napi jegyet érdemes venni. De erre ne felejtsük ráírni nevünket, a dátumot és érvényesíteni is kell az első út előtt. Aztán már csak a beengedő kapuknál kell elővenni.
Nézze meg párizsi képgalériánkat! Érdemes az első fotóra kattintani, hogy nagyobb méretben bejöjjön, és így lépegetni. Így jobb minőségben nézhetők a fotók.
