Esküszünk, mi úgy mentünk el a tűzijátékra, hogy készítünk egy szép galériát az ünnep lezárásáról. Ezért, ahogy illik ilyenkor: fényképezőgép állványon, hosszú záridő beállítva, manuális fókusz élesítve, és távkioldó, hogy az exponáló gomb megnyomására a legkisebb mozgás se mossa el a látványt. Csakhogy látvány az nem volt.
A főtéren a Kossuth-szobor környékén vártuk az égi eseményeket, még sok száz emberrel együtt. Mikor hallottuk, hogy a zene már megy, de fények nincsenek, sejtettük, hogy valami nem stimmel. Ekkor a színpadi műsort megnéző több ezres tömeg és a közelben iszogatók, eszegetők őrült rohanásba kezdtek, hogy lássanak valamit. Nagyszülők, hónuk alá vett unokákkal próbáltak keresni egy jó helyet, mert a gyerekek ezt várták már egy ideje, és ezért voltak fent sokáig, ezért jöttek a városba. Mi is újabb helyet kerestünk. A színpad jobb sarkának vonalában a kilométerkő környékére mentünk, de onnan se látszott semmi, csak az épületek mögé rekedt villogások és a felszálló füst. Az utolsó 1-2 nagyobb lövés foszlányai kandikáltak ki a városháza mögül csak, sok ezer embernek Kecskeméten ennyi jutott a tűzijátékból.
A tömegben fütyültek, mérgelődtek, egyesek a szervezőket emlegették, mások egyenesen a város vezetését szidták. Beszéltünk egy családdal, ők vidékről csak ezért jöttek Kecskemétre és mélységesen csalódtak. Mások sötét képernyőt tettek ki Facebook profiljukra, hogy köszönik a tűzijátékot. Több csoportban is ez volt a téma még éjjel is. A Kecsup Facebook oldalán is azonnal jöttek a kommentek. Néhányat idézünk.
