Álljunk meg egy pillanatra itt, hogy megértsük, miért kerül összefüggésbe ez az elsőre két egymástól függetlennek tűnő bekezdés. Az ökológiai szemlélet (nevezzük egyszerűen zöldnek) abból indul ki, hogy a természet önmagában véve értékkel bír, és ezért senki sem akarhatja az élet minőségének romlását (ide értve az emberit is). A gazdasági érdekeltségeknek tehát figyelemmel kell lenniük az ember és környezet harmóniájára. Az említett újságíró ezzel szemben azt rója fel a „zöldeknek és a klímaharcosoknak”, (akiket a globális elit kiszolgálóinak vél), hogy nem kritizálják azt (egyébként tévesen), hogy az európai vizeken közlekedő luxus személyszállító hajók közül csak a Carnival Corporation tulajdonában lévő 47 hajó kén-dioxod kibocsátása 2017-ben nagyobb volt, mint az Európában lévő mintegy 260 millió autóé.
A zavaros politikai véleményen tovább lépve az Európai Parlament képviselői – az ökológusok, kutatók és környezetvédők hosszú évek óta tartó nyomásgyakorlásának is köszönhetően – arra is felszólították az Európai Bizottságot, hogy a klímacélokkal összhangban alkossák meg a jogszabályokat és a költségvetést.
Ez fordulópontot jelenthet a jövőnkre nézveA döntéshozók (és legyenek akár konzervatívok, szociáldemokraták vagy liberálisok, akik a zöldekkel ellentétben eddig az ökológiai kihívásokat másodlagos kérdésként kezelték) a következő konfliktusos választás előtt állnak:
vállalják-e, hogy érvényre juttatják többek között a luxushajó- és autógyártó, olaj- és vegyipari vállalatok vagy bányaipari konszernek profit érdekeivel szemben a „szennyező fizet” elvét. És törvényes úton kikényszerítik a környezetpusztító módon működő ipari termelési rendszer átfogó reformját.
A szlogenek szintjén ez úgy hangzik: Black Friday or Fridays for Future?, amint ezt a kérdést feltette a legutóbbi klímasztrájkon több millió ember világszerte.
A legnagyobb cégek és a tagadásban álló kormányok ellenérdekeltek a változásban
A környezet védelméért fellépők egyes csoportjai most azzal próbálkoznak, hogy bíróságon próbálják felelősségre vonni a bizonyíthatóan a szennyezésért felelős cégeket (p. ExxonMobil), illetve a környezetvédelmet elhanyagoló államokat – köztük az Egyesült Államok kormányát. A klímaváltozás egyik érezhető következménye az óceánok felmelegedése és elsavasodása. Ez a folyamat számos vízi élőhelyet veszélyeztet, a tengeri állatok pusztulását vagy elvándorlását okozza. Mindez szembeállítja a halászatból élőket a kibocsátásért felelős iparágakkal. Erre egy példa az a kártérítési per, amit a csendes-óceáni amerikai halászati cégek szövetsége indított az Encana olajipari vállalat ellen.
Ezek a perek számos esetben azért buknak el, mert a jelenlegi nemzetközi és állami szabályozórendszer – a legteljesebb komolysággal – nem adja meg a törvényes jogokat az erdőknek, az óceánoknak, a folyóknak, légyenében az egész környezetünknek. A bíróságok érvei között az is szerepel, hogy a klímaváltozás globális probléma, így egy konkrét katasztrófa miatt nem állapítható meg a vállalat felelőssége, a szén-dioxod kibocsátás pedig önmagában nem ütközik jogszabályba.
Az emberiség leggazdagabb 7%-a felel a szénlábnyom feléért
A szén-dioxod kibocsátásában az emberiség legszegényebb 45%-a a teljes kibocsátás 7%-ért felel, míg a leggazdagabb 7% az 50%-ért. 2 milliárd ember – az emberiség egyharmada – nem fér hozzá a villanyáramhoz, míg egy átlagos amerikai állampolgár ugyanannyi kibocsátásért felelős, mint ötszáz afganisztáni. Számos kutató a világban azt vizsgálja, hogy az extrém időjárási jelenségeknek (árvizek, aszályok, betegségek) leginkább kitett országok (afrikai és a fejlődő világ) fel vannak-e készülve infrastruktúrával a klímaváltozásból fakadó társadalmi és gazdasági válságokra. A klímaváltozással járó problémák Magyarországot ugyanígy érintik. A Kárpát-medence élővilága különösen érzékeny a környezeti változásokra, a klímakrízis hatásai a hazai erdőkben már napjainkban is érezhetők. A klímaváltozás ezért ipari- és technológiai változásokat követel az energiaszektorban, a közlekedésben, a mezőgazdaságban, amely összefüggésben áll (a szegényekre és gazdagokra szakadó) társadalmi egyenlőtlenség kérdésével.
A probléma megértését és a lehetséges kiutak elfogadását az is segítheti, ha a pártos vonalasság és dogmatikus tekintélyelvűség helyett minél többen bekapcsolódnak korunk legnagyobb társadalmi vitájába. Ami arról szól, hogy a természet óvása által az ember önmagát védi meg – akár önmagától is, amikor boszorkánykonyhásdit játszik.
A cikket egyik olvasónk küldte. Az olvasói levelek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét.
