Varga Judit 1980-ban született, iskoláit Miskolcon végezte végig kitűnően, a jogi egyetemet is summa cum laude tette le. Így nemcsak a jogi törvényeket ismeri, de annak használását, sőt kihasználását is tudja alkalmazni. Közben nyelveket tanult, angolt, németet és a franciát tárgyalási szinten, a spanyolt társalgási szinten beszéli. Jutott ideje a sportra is, a miskolci egyetem NB1-es kosárlabda csapatának csapatkapitánya volt. Orbán örömére jól bánik a focilabdával is, 37-et tud dekázni vele. Apja III/II-es SZT tiszt volt, a jellemzése szerint „érett materialista gondolkodású … fejlődőképes”.
Varga Judit ezzel a felkészültségével lépett a volt igazságügyi miniszter Deák Ferenc örökébe, de a kommunista Nezvál Ferenc helyére is. Nemrég a Pethő Sándor szellemét naponta meghazudtoló Magyar Nemzetben olyan cikket tett közzé a miniszter asszony, amit Nezvál elvtárs is megirigyelhetett volna. Varga ugyanis a cikkében kijelentette, „nem lehet tudni mi az a jogállam, és ezért ilyesmit számon kérni sem lehet senkin” (az Orbán rezsimen meg pláne nem). Ezt kommentálva Bárándy Péter ügyvéd, korábbi igazságügyi miniszter a minap azt mondta, aligha jutna el a diplomáig az a joghallgató, aki nem tudná meghatározni, mi a jogállam. Felmerül a kérdés, vajon Varga Judit, a jelenlegi igazságügyi miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök hogyan lettek diplomás jogászok, ha egyszer azt állítják, a jogállamnak nincs definíciója. Írásával Varga Judit hitet tett amellett, hogy igenis helyes volt az ’56-os forradalmárok kivégzése, elvégre akkor ez volt a törvény. És ezzel azt is állítja, hogy a jogállamiság eszménye mára devalválódott, homályos fogalommá vált, önkényes értelmezésre ad lehetőséget.
Mik is azok a legfontosabb ismérvek, amelyek egy jogállamot jellemeznek? Nem kívánható el a szabatos jogi definíció ismerete, helyette csak példák mondhatók, hol van, és hol nincs jogállam. Kezdjük a jogbiztonsággal. E szerint az állampolgár számára a jogrendszer kiszámítható, az úgy épül fel, mint egy piramis. A piramis csúcsán van az alkotmány, alatta a törvények, lejjebb a rendeletek és így tovább.
Fontos szabály lenne a köznyelvre lefordítva: a jogszabály nem ismerése nem mentesít a büntetés alól. De hogyan is ismerhetnék ki magukat az emberek abban a jogszabálykáoszban, ami nálunk van, amikor még a jogászok is nehezen igazodnak el benne. Mert
a salátatörvények tömkelege,
az egymásnak ellentmondó rendelkezések és
a kötelező jogi hierarchia felrúgása
jellemzi a mi jogrendünket.
Szintén a köznyelvre lefordítva a jogállamiság lényege, hogy azok, akik a közhatalmat gyakorolják, ne éljenek vissza a közhatalommal. Ugyanakkor a Fidesz minden kritikát azzal hárít el, hogy őket a kétharmados felhatalmazás” jogosítja fel mindarra, amit tesznek. Ám óriási különbség van a „jog uralma” és a „jog általi kormányzás” között. (Ezt is tanítják az egyetemen.) Az első jelenti a jogállamot, a második pedig azt, hogy a hatalom gyakorlása attól még nem lesz törvényes, ha jogszabályokkal, törvényekkel történik. Például a náci Németországban is hoztak törvényeket, de ott ettől még nem volt jogállam. Nálunk törvénnyel üldözték el a CEU-t azzal az „indokkal”, hogy – szemben a magyar egyetemekkel – a CEU kettős diplomát adhat, de 821 millió forint értékű telekkel ajándékozták meg a Pesten megnyíló kínai Fudan egyetemet, amelyik szintén kettős diplomát fog adni. Ezek szerint – szemben a CEU-val – ezt fairnek tartják, még akkor is, ha jó eséllyel el fogja szívni a nála szegényebb „alapítványi” magyar egyetemektől a diákokat és az oktatókat. Vagy: nincs ott jogállam, hiába hoznak rá rendeletet, ahol százaktól vették el a trafikját és másoknak adták. Ugyancsak nem lehet ott jogállamról beszélni ahol a többszörösen megbuherált választási törvény szerint akkor is kétharmadot szerezhet a Fidesz, ha abszolút számokban mérve kevesebb szavazatot kap az ellenzéknél. A „jogállam” nagyobb dicsőségére. Ugyan mit szólt volna Deák Ferenc, ha egy miniszter a törvény kicselezésével jutott volna 10 millió forintos állami támogatáshoz balatoni nyaralójukat családi háznak feltüntetve, vagy ha közpénzen bérelt volna lakást magának Pesten, mert a sajátját a repülőtársaságnak albérletként kiadja. Miniszter asszonyunk ilyen ténykedésére odaillik Hofi Géza ügyes poénja: a lét határozza meg a tudatot, ha megisszuk a lét a tudat elszáll.
Igazságügyi miniszterünk ezek szerint elvben sem hisz a jogállamiság fogalmában. Azt vallja, bármi lehet törvényes, ha azt a többség megszavazza. Ez európai szemmel nézve a demokrácia vége. Varga Judit családi öröksége az „érett materialista gondolkodás”: a többség mindent visz, és a kádári-orbáni demokráciában mindig „mi vagyunk a többség”, vagyis a kétharmad, a mindenkori pártelnök, a főtitkár, a vezér.
Baky Miklós
