Aláírta Vlagyimir Putyin orosz elnök azt a törvényt, melynek értelmében még további tizenöt évig hatalmon maradhat. De mégis mit tanul Orbán Viktor Putyintól? A jogszabály a választási törvényt alakítja át a korábban már elfogadott alkotmánymódosítás szerint. Az új törvény értelmében egy ember maximum két cikluson át lehet Oroszország államfője. A számlálás azonban újraindul, így az épp negyedik ciklusát töltő Putyin akár 2036-ig is elnök lehet, ha indul és nyer is a választásokon, írja az euronews.com. 
Orbán Viktor kínai látogatásán Vlagyimir Putyin orosz, Erdogan török és Lukasenko fehérorosz elnökkel is találkozott 2017-ben / Fotó: mandiner.hu A törvénymódosítás értelmében elnök csakis olyan, a 35. életévét betöltött orosz állampolgár lehet, aki legkevesebb 25 éve él az ország területén, és korábban más országban sem állampolgársággal, sem állandó lakhatási engedéllyel nem rendelkezett. Ez alól kivételt képeznek azok az államok, amelyek teljes egészében vagy részben Oroszország részévé válnak – foglalta össze a változásokat Pogár Demeter, az MTI moszkvai tudósítója. A 68 éves Vlagyimir Putyin immár 21. éve áll Oroszország élén. 2000 és 2008 között elnöki minőségben – akkor az államfői mandátum csak négy évig tartott -, majd 2008 és 2012 között, az alkotmányos korlátozás miatt miniszterelnökként. 2012-től ismét Oroszország elnöke.
Internet Kutatási Ügynökség trollfarmja Szentpéterváron működik, amiről az elmúlt években nagyon sok információ napvilágot látott / Fotó: www.pcmag.com
Úgy módosítják, ahogy az Putyin érdekét szolgálja
Az orosz alkotmány a július 1-jén megszavazott módosítást megelőzően kizárta annak a lehetőségét, hogy az orosz elnök két egymást követő ciklus letöltése után ismét versenybe szálljon a tisztségért. A most elfogadott változtatás viszont törölte az „egymást követő” kitételt, egyben lenullázta a hivatalban lévő államfő addigi mandátumait.Aki Putyin ellen van, a stabilitás ellen van – szól a mantra
Azon kívül, hogy Putyin maradjon a hatalomban, mégis mi áll a választási törvény újabb módosítása mögött? Röviden a válasz: Putyin Oroszországa. Ugyanis a nyersanyagban gazdag, katonai potenciáljában erős Oroszország bizonyos értelemben valóban Putyiné. Nem pusztán azért, mivel az orosz elnök politikai hatalmának köszönhetően az elmúlt évtized során a feltételezések, becslések szerint, strómanok által kezelt vagyona révén a világ leggazdagabb emberévé vált. Hanem azért is, mert a hol kormány-, hol államfőként több mint húsz éve hatalmon lévő Putyin az államot és annak intézményeit gyakorlatilag magántulajdonaként használja, foglalja össze röviden az Átlátszó újságírója Putyin hatalmának egyik legfontosabb lényegét. Putyin még az egyetemi évei alatt lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába és egészen annak megszűnésééig, 1991-ig tagja is maradt. Szolgált a KGB kötelékében és működött az NDK kommunista rezsimjében, Drezdában a ’80-as években. Majd a KGB utódjának, a Szövetségi Biztonsági Szolgálatnak (FSZB) az igazgatója lett 1998-tól. Egy évvel később Borisz Jelcin orosz elnök Putyint nevezte meg utódjául, akiben azt a személyt feltételezte, aki képes konszolidálni az orosz társadalmat. Putyint 2000-ben 52%-al orosz elnökké választották, aki azóta is a hatalom egyetlen birtokosa egy olyan országban, ahol a következményekre épülő jogállami demokráciának gyakorlatilag semmiféle életképes, szerves múltbéli hagyománya nincs. Ezen időközben sem munkálkodtak, hiszen az orosz elnök a legfőbb ideológusaival, mint például a bankárból lett milliárdos Vlagyiszlav Szurkovval teremtették meg Putyin Oroszországát, ahol minden állami forrás és média ellenőrzésével egy olyan virtuális valóságot építettek ki, amiben a választók többsége nem tudja eldönteni, hogy mi igaz, és mi hamis. Hogy lehetséges ez? A rendszer legfontosabb tulajdonsága a rugalmasság, hogy bárminek bármikor megváltozhasson a színe, az embereknek pedig fogalmuk se legyen arról, hogy amit látnak, az milyen színű valójában. Csak annyit kell tudniuk, hogy a dolgok színét nem ők határozzák meg. Ezt szokták nevezni hibrid rezsimnek, de Szurkov saját nevet is adott a rendszernek, „szuverén demokrácia”, ami a demokráciák között az USA és a nyugat-európai modell között áll és a szuverén versenyképességet, rugalmasságot jelent. Tegyük hozzá, bármi áron, akár úgy, hogy a kormány bármikor alapít egy ellenzéki pártot, ha a pillanatnyi érdeke azt kívánja a „demokrácia” jegyében és olyan „civil” szervezeteket támogat, amik éppen azt mondják, ami a Kremlnek kedves. Vagy az információs hadviselés eszközeivel, amikor a médiateret és az internetes közösségi oldalakat trollfarmokból elindított trollok ezrei lepik el.
