Arról írtunk tegnap, hogy a Hírösvény belekeverte egy ügyvéd feleségét abba az ügybe, amely kapcsán elfogtak egy 21 éves kecskeméti férfit, aki a gyanú szerint terrorcselekményeket tervezett.
Még az országos hírré válás előtti napon írta meg a Hírösvény, hogy akciózott a terrorelhárítás a Petőfivárosban egy ügyvéd házánál, de információi szerint nem az ügyvédért, hanem a feleségért jöttek, aki bombát akart robbantani a labdarúgó Európa-bajnokság egyik mérkőzésén. Pirossal aláhúztuk ezt a részt.
Ez már az eredeti cikk frissített változatából van, a vastagon kiemelt rész azonban a legelső cikkben is szerepelt. Miután egy ügyvéd házáról írt és az utca egy részletét is megmutatta egy fotón a Hírösvény, lehettek, akik beazonosíthatták a cikk szereplőit, és a nőről azt hihették, hogy robbantani akart. Erre hívtuk fel a figyelmet tegnap, miután kiderült, hogy egy 21 éves kecskeméti férfit kaptak el, aki a lap másnap frissített cikke szerint az általa említett nő gyermeke.
Igyekszik menteni a helyzetet
Mára átírta a Hírösvény a cikket, de ezt nem jelezte, így magyarázat sincs, csupán már egy másik szöveg fogadja az olvasót. Most kékkel húztuk alá az érintett részeket.
Aki most először olvassa tehát a Hírösvény cikkét, az már ezt az állapotot látja. A helyzet mentése miatt, már úgy fogalmaz a lap (utólag erre a szövegre írta át a cikket), hogy az ügyvéd hozzátartozójáért jöttek, és, hogy egy nőt láttak a környékbeliek a rendőrök körül.
A 168 Óra egykori főszerkesztője: “Rajnai hitelessége megkérdőjelezhetetlen, tisztessége kikezdhetetlen”
A Hírösvény mögött Rajnai Attila áll, aki azzal robbant be a köztudatba, hogy a 2000-es évek elején Tokaji borcsaták című sorozatában azt írta egy országos lapban, „hogy Orbán Viktor, a Fidesz elnöke még hivatalban lévő miniszterelnökként, 2001-ben többször is részt vett az akkor felesége, Lévai Anikó érdekeltségébe is tartozó kft. taggyűlésein, és ott többször is tanácsot adott az állami tulajdonú Tokajhegyalja Rt. birtokainak megszerzésével kapcsolatban.” (Origo, 2005.04.15.) Innen ismerjük a ne mi nyerjük a legtöbbet mondatot, amely a cikkek szerint Orbán Viktortól származott egy pályázat kapcsán. Az ügyből per lett, amely után a cikksorozatot közlő lap helyreigazítást adott ki arról, hogy valótlanul szerepelt a cikkekben, hogy különböző időpontokban Orbán Viktor feleségének érdekeltsége taggyűlést tartott, és azokon jegyzőkönyv is készült. Rajnai Attila ugyanis arról írt, hogy ilyen taggyűléseken Orbán Viktor is ott volt még miniszterelnökként.
A cikksorozat után sok évvel, még a mai napig is, Kecskeméttől távoli balliberális körökben úgy tartják, hogy Rajnai Attila „közéjük” tartozik. Ehhez talán hozzájárult az is, hogy nem olyan régen még írt a balliberálisnak tartott 168 Óra hasábjain. Azonban egy ide megírt cikke miatt pert vesztett ez a lap is a közelmúltban. Ebben az esetben Szőkéné Kopping Rita kecskeméti DK-s politikusról állított valótlanságot Rajnai Attila.
És még az is a balliberális térfélre lökhette Rajnai Attilát, hogy a szocialista elnöklésű megyei önkormányzatnál anno cikkek megírására, sajtótájékoztatók szervezésére, a sajtóval való kapcsolattartásra kötöttek vele szerződést. A Tokaji borcsaták sorozatnak több cikke is ebben az időben jelent meg.
Egy ideje azonban Kecskeméten nem szolgál rá arra Rajnai Attila, hogy a balliberális körök sajátjukénak tartsák őt. Rendszeres vendége volt az önkormányzati televízió hírelemzős műsorának. Az önkormányzati választás kampányában ebben az ellenzéki polgármester-jelöltről ilyeneket mondott:
- Kaposvárról idevezényelt katona, aki szolgálati lakásban él, és azt sem tudja, hogy bizonyos utcák hol vannak.
- Ha vezetni akarja Kecskemétet Lejer Zoltán, akkor valamennyire szeretnie kellene.
A Hírösvény pedig ilyen szövegekkel illette az ellenzéket:
- a kapuzárástól vicsorgó plüssmaciknak minden mindegy, ha bizonyítani szeretnének végre, egyszer, utoljára.
- csak a tehetetlen düh tombol, hogy nem tudnak népszerűbbek, elfogadottabbak lenni, hogy ez az általuk lebirkázott állampolgárok nem vevők erre a nyegle, minden fejlesztést oldalba bökdöső, falrahányós stílusukra, pedig köröm szakadtáig produkálják, mindenki láthatja, ők mindenre képesek!
- A tehetetlenség nagy úr és lassan ez az idegőrlő félelem felzabálja a szövetségüket, a maradék hitelüket.
Rajnai Attila mindeközben akkoriban az egyik szövetségi ellenzéki képviselőjelölt Facebook oldalának szerkesztőjeként tűnt fel, de szintén ugyanekkor egy fideszes jelölt oldalának lájkolására is buzdított. Ezekről itt írtunk.
A 168ora.hu felületen Rajnai Attila nevére kattintva egy 2020. augusztus 13-án megjelent cikket dob ki utolsó cikkének. Egy hónappal előtte írtuk meg, hogy a lap elsőfokon elvesztette Rajnai cikke miatt a pert Szőkénével szemben. Nem sokkal később Rajnai a 24.hu-nál tűnt fel, amelynek rendszere szerint itt 2020. októberében jelent meg az első cikke. Amely akár össze is kuszálhatja a képet vele kapcsolatban, hiszen ezt a lapot nem tekintjük kormánybefolyás alatti sajtóterméknek, és gyakran jelennek itt meg kormánykritikus írások.
Rajnai Attila 2008-ban Joseph Pulitzer-emlékdíjat kapott, 2018-ban pedig átvehette a Bossányi Katalin-díjat. Utóbbi eseményen, méltatásakor a 168 Óra akkori főszerkesztője azt mondta róla:
„Rajnai hitelessége megkérdőjelezhetetlen, tisztessége kikezdhetetlen. Ez utóbbi azért is komoly dolog, mert Rajnai Attila magányos a szónak abban az értelmében, hogy egy vidéki városban gyakorolja hivatását. Nem veszi körül naponta egy szerkesztőség, ami mindig biztonságot ad, ahol fel lehet oldódni, ahol föl lehet töltődni, ahol a problémák átbeszélhetők, ahonnan erőt, bátorságot lehet meríteni. Magára van hagyva, s mi, innen, a még mindig burok fővárosból, legfeljebb csak azt a támaszt tudjuk megadni neki, hogy bármikor fölvesszük a telefont, ha hív bennünket. Ennyi adatik nekünk, miközben ő napi küzdelmet folytat. Csak az tudja, milyen küzdelem ez, aki élt és dolgozott már vidéken. Az újságíró, ha magára volt hagyva, még szebb időkben is könnyen a hatalom játékszerévé válhatott, hát még mostanság, amikor a helyi nagyok nem irgalmaznak: vidéken minden az ő kényüktől-kedvüktől függ, munkahely, egzisztencia, életminőség. Manapság pedig a rendszerkritikusoknak azzal a tudattal kell együtt élniük, hogy bárki bármikor eltiporható./…/Rajnai Attilától azonban nem csak szaktudást, tisztességet, hitelességet tanulhatunk, hanem bátorságot is. Azt, hogy igenis, ilyen körülmények közt is meg lehet csinálni. Ilyen körülmények között is gyakorolható a mi gyönyörű hivatásunk, az újságírás, ilyen körülmények között is föl lehet tárni a nagy történeteket, a mindenképp elbeszélendőket, mert egyfajta belső kényszer is, hogy dokumentáljuk és tovább adjuk, mi is vesz körbe minket valójában.”
