A plakátművészetének meghatározó személyisége, a Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, tervezőgrafikus, a számos hazai és nemzezközi díjat nyert Pócs Péter, aki sokáig szorosan együttműködött a kecskeméti Petőfi Nyomdával és a Katona József Színházzal, a híressé vált HASONLAT plakátjával kapcsolatban tiltakozó levelet tett közzé szerzői jogsértés miatt. Pócs azért szólalt meg, mert a plakátjait a tudta nélkül szerepeltetik mások saját szakállukra. A művész posztjából egyúttal megismerjük azt is miként csonkították és tiltották be a plakátot 1988-ban.
HASONLAT
Minden plakátomnak története van, a HASONLAT-nak kettő is – kezdi Pócs Péter. A mű Stefanovits Péter megkeresésére, 1988-ban, a Hasonlat című kiállításához, a Petőfi Nyomdában lett kinyomtatva.
Első jelenet: A megfeszített vörös csillag háttere festett sógyurma, az összetákolt kereszt, illetve a rászegezett ötágú csillag váza fenyő, melyre vörös selymet feszítettem. Az objektet benzinnel locsoltam, meggyújtottam, majd gyorsan vízzel eloltottam, hogy az teljesen el ne égjen. A kézzel festett feliratot, a tipográfiát a háttér és a fő motívum arányaihoz igazítottam. A gondolat, az objekt, Kecskeméti magányomban, Stefanovits, Haris és a Műcsarnok kizárásával született. A két alkotó elemet (háttér felirattal + keresztre feszített vöröscsillag) megbeszélt időpontban Budapestre, Haris László lakására szállítottam. A három dimenziós tárgyegyüttest elképzelésem szerinti helyzetbe rögzítettem. Lacinak az volt a feladata, hogy a tervezés, valamint a megformálás során átgondolt megvilágítási elképzelésemet, az általam megálmodott kamera állás alapján, nagyméretű diapozitívra rögzítse. A keresőben leellenőriztem a képkivágást, a fényeket, a kép minden részletét, Ő beállította az expozíciós időt, és megnyomta az exponáló gombot. Miután a fénykép az elképzeléseim szerint rögzült, a plakát elemeket visszacsomagoltam, beültem az autómba és a késő esti órákban visszatértem Kecskemétre. Laci pár nappal később, az előhívott diákkal jelentkezett, melyekből a nyomdai elvárásoknak leginkább megfelelő darabokat vettem magamhoz. Stefanovitsnak tetszett a dián bemutatott alkotás. A nyomdai sokszorosítás költségeire, kapcsolata révén, a Novotoys-tól szerzett pénzt, mert tisztában voltunk azzal, a Műcsarnok ezt a plakátot nem engedélyezheti. A nyomdai megrendelést a Kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója Bánszky Pál művészettörténész, az intézmény céges papírján írta alá. Ha felelős „kiadatási” gondom volt, efféle „elvtársi segítséget“ Bánszkytól már korábban, és később is több esetben kaptam. Plakátjaim nyomtatásánál minden esetben jelen voltam, azok kivitelezésén a legjobb montírozókkal, és csak a legjobb gépmesterekkel dolgoztam. Többnyire az éjszakai műszakban, a személyes imprimálást, a festékterhelés jóváhagyását követően indul(hatot)t a sokszorosítás. Végezetül az utolsó pár ívet a gépmester összetekerte, az előkészített befőttesüveg gumival rögzítette, átadta. Hajnali 2 órakor már ágyba is voltam. A Novotoys csupán a nyomdai költségeket állta, Haris és jómagam egy fillért se kaptunk. A kész plakátok zömét Budapesten Stefanovitsnak adtam, aki azok néhány példányát a Műcsarnokba juttatta el. A kiállítás megnyitásának napján, 1988 november 4-én „kitört a botrány”. Kecskeméten arról értesítettek, hogy a plakátot megcsonkították, betiltották, és erről aznap, a TV Híradó első kiadásában számolnak majd be. Így is történt, a félnyolcas hírek legvégén, a riporter a Dorottya Utcai Kiállítóterem előtt állt, és a a bejárati üvegajtóra ragasztott plakát maradvánnyal beszélgetett. A történet a kiállítás kurátorát Sárosdy Judit művészettörténészt, és a kiállítási intézmény igazgatóját