Felmondtuk a kötelezőt – megfáradt és kiüresedett az Autómentes Nap Kecskeméten

Tegnap Autómentes Nap zajlott városunkban, többek között kerékpáros felvonulással, bringaversennyel, és főtéri programokkal. A koronavírus miatt elmaradt egy alkalomtól eltekintve évi rendszerességgel szervezi meg a kecskeméti Önkormányzat, tehát megszokott eseményünk ezekben a kora őszi hetekben. Ugyanakkor ráférne egy jelentősebb megújulás, vérfrissítés. Ahogy az egész mobilitási hetünk programsorozatára is, melynek eléggé szegényes az idei kínálata.

Az újragondolás szükségessége mellett talán a hidegebb, szeles időnek is köszönhető, hogy a korábbi években tapasztaltakhoz képest sokkal kisebb érdeklődést láttunk a délután négy órai kerékpáros felvonulás előtti időszakban a sátrak körül. Sőt, jó néhány sátor már üres is volt ekkor, a résztvevő partnerek közül nem mindenki tudta vállalni az egész napos jelenlétet.

Pedig az üzenet fontos, közlekedésünk fenntartható és környezetbarát átalakításával nem késlekedhetünk tovább, és ennek szükségességére minél több embert rá kell ébreszteni!

A felvonulás előtti percekben azért egyre nagyobb lett a mozgás, egyre több kerékpáros érkezett meg, hogy letekerhesse az 5 kilométeres távot. A megszokott létszámnak a fele, mintegy kétszáz kerekező regisztrált végül, és vett részt a figyelemfelhívó bringázáson.

Autómentes Napot – amely az Európai Mobilitási Hét csúcspontja – földrészünk számos városában tartanak ezekben a napokban. A mikéntjét ki-ki maga találja ki, színesebbnél színesebb ötletek valósulnak meg ilyenkor:

• tömegközlekedést működtető vállalatok nyílt napjai
• kulturális bemutatóhelyeket felfedező bringatúrák
• piknik a flaszteren (vagy épp aszfaltrajzverseny a forgalomtól erre az alkalomra lezárt utcákon)
• bicibusz (menjünk együtt bringával suliba)

Vasárnap persze nincs tanítás, nem ilyenkor tekerik a bicibuszokat a csillogó szemű kisdiákok. Hanem például szeptember 22-én, ugyanis az Autómentes Nap eredendően dátumhoz kötött esemény. Ha épp hétköznapra esik, élesben vizsgázik az autómentesség. Ez egyben lehetőség, hogy a munkába és iskolába eljutást minél több embernek legyen kedve kipróbálni akár kerékpáron, akár közösségi közlekedéssel, és rájöhessen, nem kell neki feltétlenül az autóját igénybe vennie a mindennapjai megszervezéséhez.

Többek között ez a felvetés is elhangzott a júniusi közgyűlésen, amikor az idei autómentes napunk megrendezéséről szavaztak képviselőink. Emellett az a gondolat is megfogalmazódott, hogy az autómentes nap valóban az autómentességre törekvés szellemiségét képviselje, az autómentes mindennapokat hirdesse, ne az itt termelést folytató autógyár legyen ilyenkor is a középpontban. Szemereyné Pataki Klaudia polgármester ugyan furcsállta, hogy egy autóipari centrum ennyire erősen deklarálná az autómentesség melletti elkötelezettségét, végül abban maradtak döntéshozóink, hogyha idén még nem is, de jövőre talán megpróbálhatja a város egy új szemlélettel kezelni ezt a rendezvényt.

Polgármester asszony álláspontja különösen érdekes a néhány napja megjelent írásunk tükrében, ahol a város deklarált célkitűzéseit állítottuk szembe a tényleges cselekvéssel, és az egyenleg meglehetősen elszomorító lett. Nem ekkora autóforgalomra tervezett városunkat szinte teljesen az autós közlekedésnek rendeltük alá, és a közlekedési infrastruktúra fejlesztése is döntően az egyre több és több autónak próbálja a helyét megtalálni, ahelyett, hogy az embert részesítené előnyben.

Hiszen emberek igyekeznek egyik helyről a másikra, embereket kell egyik helyről a másikra eljuttatnunk, nem az autókat. Az autó csupán az egyik rendelkezésre álló eszköz ehhez (túl sok kompromisszummal: büdös és egészségkárosító, zajos, sok helyet foglal), miközben annyi más eszközt igénybe lehetne venni, ha a városi fejlesztések is elsősorban rájuk fókuszálnának.

A buszok együtt araszolnak az autókkal a dugóban buszsávok híján, a kerékpárosok pedig hol a gyalogosokkal kerülnek konfliktusba, hol a nagy autóforgalomtól félnek, hiszen nincs használható kerékpáros közlekedési hálózata a városnak, ahol kényelmesen és biztonságban tekerhetnének.

Így viszont nagyon nehéz arra buzdítani a kecskeméti közlekedőket, hogy tegyék le az autóikat, és a mindennapok során is a közösségi közlekedést, vagy a bringát válasszák. Pedig megérné, fejtette ki számunkra Marticsek Dénes, a Magyar Kerékpárosklub Kecskeméti Területi Szervezetének aktivistája:

– Úgy érzem, sokszor indokolatlanul lenézik a kerékpáros közlekedést, a kerékpárral közlekedőket, pedig éppenséggel becsülni kellene, jóindulatúan közelíteni feléjük, hiszen a városi közösségnek ők csak jót tesznek azzal, hogy olyan közlekedési módot választanak, amivel nem szennyezik a környezetüket, nem károsítják embertársaik egészségét, nem ártanak nekik semmilyen értelemben. Ugyanez az autós közlekedésről ugye nem mondható el.

A kerékpárosklub helyi szervezetének tagja szerint a felvonulás által közvetített üzenetet még közelebb lehetne vinni az emberekhez, ha néhány kereszteződést nem autóval, hanem kerékpárral zárnának le a rendőrök. A kecskeméti rendőrkapitányságnak ugyanis vannak olyan speciális szolgálati kerékpárjai, amelyeket kifejezetten a belvárosi rendfenntartáshoz szereztek be.

De jó elgondolásnak tartaná azt is, ha ilyen felvonulások előtt az esemény előzetes beharangozása során a szervező önkormányzat megkérné az autósokat arra, hogy amíg türelemmel várják a biciklis konvoj elhaladását egy-egy kereszteződésben, állítsák le az autók motorját, szimbolikusan és valóságosan is hozzájárulva ezzel a rendezvény küldetéséhez. Tudatosuljon bennünk, hogy a kipufogócsövekből tóduló különféle szennyezőanyagok – láthatatlanul, ám roppant kártékony módon – mérgeznek minket!

Az ilyen jobbító, az esemény üzenetét erősítő javaslatok megfontolandók lehetnek a városvezetés számára, mert a korábbiakhoz képest megcsappant érdeklődés is jelzi, félszeg visszafogottsággal nem lehet egyetlen napot sem autómentessé tenni, hát még annak az eddig el nem kezdett munkának nekimenni, hogy a hétköznapjaink is minél inkább autómentessé válhassanak. Már ha tényleg ez a szándékunk, és nem csak ámítjuk magunkat az élhető város víziójával.