Kecskeméti közlekedés: régóta kerüljük a konfliktust, de ez egyre kevésbé fenntartható

Városunk közlekedési helyzetét szemügyre véve látszódik leginkább, hogy a környezettudatosság és a fenntarthatóság kifejezésekkel, erkölcsi tartalmukkal milyen könnyű azonosulni, miközben az ebből fakadó társadalmi kötelezettségekkel, változási és változtatási kényszerekkel már sokkal nehezebben boldogulunk. Hangzatos kijelentésekkel, kirakatakciókkal tele a polc, ugyanakkor valódi lépéseket, erős akaratot, igazi elszántságot alig-alig láthatunk. Közben a helyzet napról napra romlik.

Értelmetlen és érthetetlen

Éppen ezekben a napokban emelték fel a szavukat civil szervezetek egy értelmetlen, és a klímaválság felől nézve egészen érthetetlen fakivágás ellen, de említhetnénk akár a Dobó körútra tervezett parkolóház ügyét, vagy a színházunk épületének – a tiltakozások eredményeképp újragondolásra visszaküldött – felújítási terveit is, amelyek már első látásra is összeegyeztethetetlenek egy klímatudatos város szellemiségével.

Tehetetlenség és átgondolatlanság, miközben a város nagyszabású és szakmailag igen alapos stratégiai dokumentumai egészen világosan fogalmaznak, és jelölik ki a célokat, az odáig vezető utat. Korábban írtunk már a Környezetvédelmi Programról, és a cselekvési tervben meghatározott konkrét vállalások kudarcos bizonyítványáról, a beavatkozások és változtatások elmaradásáról. A belvárosi közlekedéssel kapcsolatos visszatekintések, számvetések ugyanilyen gyászos képet festenek elénk.

Deklarált célok, hangzatos jelszavak, ám lagymatag városi cselekvés

Két meghatározó alapdokumentumot is átlapoztunk, és mindkettőben figyelemreméltó megállapításokra bukkantunk. Azonban a kecskeméti flasztert koptatva ezek sajnos nem igazán köszönnek vissza.

Fenntartható Városi Mobilitási Terv (SUMP), melyet 2016 végén fogadott el városunk közgyűlése: „Az átalakítás során arra kell törekedni, hogy a személygépkocsival közlekedőkben tudatosodjon, hogy a belső városmag átutazásra nem, csak célforgalomra használható. Ebben az övezetben a személygépkocsi csak megtűrt eszköz, így az autósoknak tiszteletben kell tartania a kerékpárosokat és gyalogosokat. Ez az első lépés a Kiskörúton belüli zéró kibocsátású zóna megvalósítása felé.”

Ehhez eszközként többek között felsorolja

• • • a sebességkorlátozást,
    • a gyalogos- és kerékpárosburkolatok kiemelését az átkeléseknél,
    • a jelzőlámpaprogramok átalakítását,
    • a Kiskörút egyes szakaszain a sávszám csökkentését és sávszűkítést,
    • és a behajtásra jogosultság felülvizsgálatát is.

Persze hiába keressük, a Kiskörút sávjaihoz azóta sem nyúltak hozzá (holott a koronavírus okozta leállást ki lehetett volna használni, és velünk ellentétben sok város meg is tette), a jelzőlámpaprogramok kifejezetten barátságtalanok a gyalogosokkal szemben a hosszan várakoztató tilos jelzésükkel, illetve az időskorúak nehézkesebb mozgását figyelmen kívül hagyó igen rövid átkelési idejükkel, és a sebességkorlátozás szükségességét is hiába vetik fel szakemberek és civilek egyaránt időről időre.

Fenntartható Energia- és Klíma Akcióterv (SECAP), melyet Kecskemét közgyűlése 2020-ban fogadott el: „Az egyéni gépjármű használat visszaszorítását segítheti elő a belvárosi zónában az állandóan és/vagy időszakosan autómentes-, illetve csökkentett forgalmú zónák kijelölése, továbbá a közösségi közlekedés (pl. buszsávok kialakítása, iskolabusz rendszer szabályozásának átgondolása, majd annak bevezetése, a járatok optimalizálása, a menetrendek összehangolása, a közlekedési módváltás [pl. P+R, B+R] lehetőségeinek bővítése, korszerű járművek beszerzése) és lágy közlekedési módok (pl. kerékpározás, rollerezés, gyaloglás) előnyben részesítése az egyéni gépjármű használattal szemben.”

Nincsenek autómentes vagy csökkentett forgalmú zónák, a lágy közlekedési módok pedig nemhogy előnyben lennének részesítve, sokkal inkább mostoha bánásmód, amit a városlakók megtapasztalnak kerékpárjuk nyergébe pattanva, vagy gyalogszerrel közlekedve.

Néhány gyalogosátkelő térbeli kiemelésére vonatkozóan is csupán azért született döntés, mert a közösségi rendet extrém módon megzavaró „versenyfutamok” problémájára valamilyen választ kellett adni. A válasz ugyanakkor még csak papíron létezik, hiszen több mint egy éve nem képes ezeket kialakítani a városvezetés.

A közösségi közlekedés átszervezése, új és környezetkímélő buszok beszerzése viszont dicsérendő előrelépés. Az utasszám sajnos ezzel együtt sem indult növekedésnek, ami azt mutatja, hogy van még mit javítani a szolgáltatáson. Emellett az elfogadottságán, népszerűségén is, például a SECAP által is említett buszsávok kialakításával.

Nagyobb folyamatokat – mint pl. egy város közlekedési rendszerének, struktúrájának, adottságainak változását – érdemes nagyobb távolságból, nem csak a jelen pillanatfelvételeiből szemlélni. Ehhez Dr. Csatári Bálint kezébe kapaszkodunk, aki éppen három éve nincs már velünk, mindazonáltal Kecskemét városa sokáig fogja még őrizni a nevét, és hasznosítja geográfusi és Alföld-kutató munkásságának eredményeit. Ő volt, aki témavezetőként felügyelte a 2008-as keltezésű integrált városfejlesztési stratégiánk körüli teendőket is. Ez az egyik legelső a sorban azon városi stratégiai dokumentumok közül, amely hazánk Európai Unióba történt belépése után született, és szemléletében már figyelembe veszi a jogszabályi harmonizációk következtében megváltozott szabályozási környezetet, illetve a pályázati alapok akkor még számunkra egészen új világának feltételrendszerét is.

Olyan megállapításokkal, mint: – A városközpont alig 35 hektár kiterjedésű területén belül extrém módon összpontosulnak a nagyvárosi funkciók (intézmények, kereskedelem, szolgáltatás). – A nagyvárosi funkciók egy helyen történő túlzott sűrűsödésének egyenes velejárója a közlekedési krízishelyzet. – A kiskörút gépkocsiforgalma a főtér és tágabb környezete gyalogos kapcsolatát, ezzel a természetes együttélését lehetetleníti el. – A megtérülés elsődlegességét képviselő beruházói érdekek és a közösségi szempontok nincsenek egyensúlyban.

Pontos diagnózis, az viszont baj, ha még 2022-ben is érvényes. Márpedig érvényes.

Miután pár éve két belvárosi parkolóhely – szándékos vagy véletlen – megszüntetésétől is néhány nap alatt visszakozott Kecskemét, könnyen lehet, hogy túlságosan is megfeküdné a városvezetői gyomrokat a külföldi forgalomszelídítések számbavétele. Így csak megemlítjük a hozzánk hasonlóan pár évtizede még a keleti blokkba tartozó szlovéniai Ljubljanát, akik azóta nem átallottak olyan bűnös életformára váltani, amely 2016-ban az Európa Zöld Fővárosa címet eredményezte számukra.

Persze itthon is találunk olyan városokat, akik bár ennél kisebb léptékben, de elkezdték a városmagot emberbarátabbá, élhetőbbé tenni. Szegeden a kerékpáros közlekedésre kiemelten figyelnek, legutóbb a Belvárosi híd környezetét alakították át ennek megfelelően. Két szomszédvárunk, Szolnok és Kiskőrös az autóforgalom kitiltásával növelte, vagy inkább hozta létre saját főterét. Kicsit messzebb, a Dunán túl pedig Székesfehérvár kezdett el egy olyan városrehabilitációs folyamatot, melynek egyik első, szemmel is jól érzékelhető lépése a Várkörút forgalomcsillapítása: sávokat szűkítettek, a parkolóhelyek számát csökkentették, kerékpársávokat hoztak létre, és ahol csak talpalatnyi helyet és apropót találtak rá, zöldfelületet létesítettek.

Kecskemét belvárosában nemcsak úgy érezzük, mintha megállt volna az idő, hanem valóban konzerváltuk a már régóta jelen lévő problémákat. Leginkább konfliktuskerülésből, miközben az egész belvárosi közlekedésünk és ottlétünk nem áll másból, mint konfliktusok sorozatából. Konfrontálódik a gyalogos és az autós, a kerékpáros és a gyalogos, az egészségünk és a kipufogógázok, a kávé melletti beszélgetések és a folyamatos robaj. Csak ott nincs konfrontáció, ahol immár égető szükségünk lenne rá: a szokásaink és a politikai-szakmai elhatározás között.

Fájni fog ugyanis, kétségtelenül, hiszen épp azért szoktuk meg, mert kényelmesnek találtuk. Közben viszont nem voltunk hajlandóak figyelembe venni, hogy mennyi kényelmetlenséggel jár együtt. Jó hír ugyanakkor, hogy más is válhat kényelmessé, amikor már rutin lesz belőle.

A városi közgyűlés júliusban újabb vaskos stratégiai dokumentumcsomagot tárgyalt. A Településfejlesztési Terv véleményezési szakaszban tart, a Fenntartható Városfejlesztési Stratégia, illetve annak Programterve szintén kidolgozva, már a nyilvánosság számára is bemutatható fázisban.

Dicsérték és méltatták képviselőink a csakugyan lelkiismeretes szakmaisággal összerakott anyagokat. Ha csak ezen múlna, már régóta egy klímatudatos, fenntartható módon működtetett, élhetőbb Kecskemét venne körbe minket, környezetkímélő és emberközeli közlekedési lehetőségekkel. Papíron és szavakban újra és újra megváltjuk a világot, csak épp magához a városhoz nem merünk hozzáérni.