Pénteken 16:20 és 17:00 között Kecskemét diákjai és tanárai tüntettek a főtéren. A Szolidaritási tüntetést a Bányai Júlia Gimnázium diákjai szervezték, és a Katona József Gimnázium diákjai csatlakoztak hozzájuk. Sokan részt vettek a megmozduláson, akik valamilyen módon érintettek az oktatást megszorító intézkedések bármelyikében.
A tüntetés egyik szervezője Bujdosó Villő diák volt, aki a társaival “politikától mentes eseményt” akart szervezni a budapesti tüntetések mintájára.
“Le akartuk hozni a pesti tüntetéseket ide vidékre. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ez egy felvezetés volt a vasárnapi tüntetésre, ami Budapesten lesz.”
A szervezők egy kis emelvényen álltak a Kossuth szobor lábánál, olykor felszólaltak, máskor pedig a tüntetőkkel együtt énekeltek. Kézről kézre jártak a közösen énekelt dalok, mint a Fizessétek meg a tanárainkat, nyomtatott szövegei. Végre itt, Kecskeméten is megszólalt a József Attila: Levegőt! Csaknekedkislány feldolgozása.
Jelentkezz be a KecsUP-ra!
Lépj be a beszélgetéshez és hogy jobban megismerjük egymást.
A fiatalok tüntetés közben is fiatalok. Önmagukat adják, miközben kiállnak az elveik mellett. Ugratják egymást, viccelődnek, esetleg megeszik a pizzásdoboz-transzparens még meleg tartalmát. A diákok egymás között a következő tüntetés részleteiről beszélgetnek, mint a legnormálisabb hétvégi program. Egyre természetesebb számukra a tüntetés, és ezzel talán Kecskemét lakosságát is érzékenyítik.
Ők azok a diákok, akik tudják, hogy nem a tanárok a hibásak a rossz tankönyvekért, a lehetetlen tanulmányi követelményekért. Tudják, a tanárok is szenvedő alanyai az oktatási rendszernek, és együtt próbálnak túlélni a diákjaikkal. A szervezők meg is nevezik a legnagyobb problémát, a tanárok alacsony fizetését.
A gimnáziumok összevonása elleni tüntetés szervezői és résztvevői természetesen most is eljöttek, támogatni a diáktársaikat. Az aggodó szülők, tanárok és nagyszülők is minden lehetőséget megragadnak, hogy kifejezzék szolidaritásuk a jövő felnőttjei mellett. Több babakocsis szülőt is látni a békés tüntetők között.
„Most, hogy a bitó árnyékában állok, a parlament eszéhez apellálok. Mert jogában áll minden féregnek, dögnek védekezni, ha életére törnek, a kutya vonít, a kígyó sziszeg, a farkas üvölt, s ebben a hideg, tetves ketrecben, ahová bezártak: csak én, csak én fogjam be a pofámat?…”
A Városházáról eközben díszes nászmenet sétált ki. Ugyanígy lehetett a bibliai Noé idejében: a legtöbben házasodtak és vigadoztak, amíg mások az özönvíztől tartottak és azt akarták, hogy meghallgassák őket. A sztrájk alapjog. A kérdés csupán az, ki hallotta meg, hogy ezt ismételte a tüntetők a csoportja.
„Ez a ti műsorotok. Mi, öregek most nem szólunk bele.” Mondta egy tanár a diákjainak. A tanárok büszkék a fiatalokra, amiért így gyakorolják a demokráciát, de valamivel frusztráltabbak. Ott van a nyelvük hegyén az erős rendszerkritika, a jogos felháborodás, és igyekeznek visszafogni magukat a kedvesen éneklő, gitározó diákjaik mellett.
„Azért jöttem el, mert végtelenül tisztelem ezeket a gyerekeket. – Válaszolta Katona Gimnázum egyik tanárnője a KecsUP kérdésére – Most minden tüntetésre eljövök, és dühítő, hogy senki sem hallgat meg minket. A Kossuth téri tüntetésen is ott voltam, amikor megkérdezte egy diák, hogy mit szeretnék a leginkább elérni a tüntetésekkel. Azt mondtam – és most is azt mondom – hogy párbeszédet szeretnék, hogy végre legyen kommunikáció.”
Az esemény végén Villő és a társai szinte elvesznek a szervezkedő-gratuláló tanárok és diákok között. A következő kecskeméti tiltakozást, és a vasárnapi tüntetést beszélik át, ami a fővárosban lesz.
