Pár hete működik a Lestár főzőkonyha Homokbányán, a Bakos és Társai Bt. által felújított és átalakított konyhán 4 ezer kecskeméti diáknak készül a tízórai, ebéd, uzsonna. A cég ügyvezetője szerint az egészséges menzai ételek olcsóságuk miatt nincsenek megbecsülve, ráadásul hiába finomak, ha a gyerekek étvágyát elveszi a büfében vagy a közeli boltban kapható chips és csoki. Bakos Tamás emellett arról is beszélt a Kecsupnak, hogy az iskolákban a helyes étkezést is kellene tanítani a diákoknak és hogy ugyan ők biztosítanak menzai kóstolási lehetőséget a szülőknek, a lehetőséggel nagyon kevesen kívánnak élni.
A Homokbányán, a Mercedes Schule mögötti – egyébként már 2005 óta nem működő – konyhát még 2019-ben kapta meg a Bakos és Társai Bt. az önkormányzattól hasznosításra. A közétkeztetési cégnek az volt a terve, hogy a költséghatékonyság érdekében ide vonja össze a Mátyás király Általános Iskolában valamint a Petőfi iskolában működő két főzőkonyhájuk kapacitásait.

A részben uniós finanszírozású projekt keretében az unió és az állam 72 millió forint támogatást biztosított új eszközökre és a konyhatechnológiára, az önkormányzat a légtechnika, a légkezelő berendezések és a hőszivattyús fűtési rendszer költségeit fedezte, ez közel 40 millió forintot jelentett. A nettó 250 millió forintos beruházás fennmaradó részét – azaz közel 140 millió forintot – viszont a bt. állta, mint megtudtuk, egyrészt önerőből, másrészt hitelből finanszírozva a költségeket.
Hogy mire ment el a negyedmilliárd? Teljesen átalakították az épület belsejét, egybenyitották a főzőteret és több kisebb helyiséget, így kapták meg a mostani 150 négyzetméteres tulajdonképpeni konyhát, amely megfelel a kötelező élelmiszerbiztonsági szabványoknak. A főzőtérbe korszerű, nagyteljesítményű előkészítő, feldolgozó, főző-sütő gépeket telepítettek, amelyek alkalmasak a folyamatos, nagymennyiségű – jelenleg 4 ezer adagnyi – étel előállítására, az alapanyagok feldolgozására, tárolására.
Új lett a burkolat, az elektromos hálózat, csak a rézkábelek 3,3 millióba kerültek – mondja Bakos Tamás, miközben körbevezet a helyiségeken. Különösen büszke két hűtőkamrára, az egyik „sima fagyasztó”, a másik pedig egy sokkoló, amely mínusz 35 Celsius fokra is képes lehűteni a termékeket. Ez azért volt fontos, mert a diákétkeztetés mellett a bt. szeretne nyitni egy másik piaci szegmens felé is.
„Cégeknek is szállítunk ebédet, erre most nagy igényt és ezáltal új üzleti lehetőséget látunk. Főzés után a sokkolókamrában pár perc alatt le lehet hűteni az ételt, utána rögtön vákuumozzuk, így két hétig eltartható” – magyarázza az ügyvezető.
A fő profil azért természetesen maradt a közétkeztetés. Négy és fél év előkészítés után, idén szeptember 1-jével nemcsak az iskolákban kezdődött új tanév, hanem „Bakoséknál” is új korszak, aznap már itt főzték a korábban a Mátyásban készített 2500 adagnyi ételt (tízórai, ebéd, uzsonna).

„Főszakács kollégám kicsit ideges is volt, hiszen azért csak egy teljesen új konyháról volt szó, és nem lehetett hiba, mert rengeteg gyermek étkezése múlik rajtunk. De minden rendben ment, sikeresnek tekinthetjük az átállást. Az őszi szünet után a Petőfi iskolában lévő konyha 1500 adagos kapacitását is áttelepítettük, így most már teljes létszámban itt dolgozunk. Úgy látom, lassan minden össze lesz fésülve, és teljesen flottul fog zajlani. Én nagyon büszke vagyok erre a nyárra, hogy ezt ilyen szépen sikerült összehoznunk” – összegzett Bakos Tamás.
Egy ekkora konyhán, ilyen nagy adagszámnál mindent pontosan előre meg kell tervezni, napokra előre. Egy hétköznap reggel vettük fel a riportot, akkor már a másnapi ebédhez vitték a húst az előkészítőbe szeletelni, kockázni. A zöldségekkel kevesebb a munka, azok vákuumfóliázva, felhasználásra készen érkeznek.
A műszak a főzőkonyhán hajnal 4-fél 5 körül kezdődik, több mint tízen dolgoznak azért, hogy délelőtt 11 órára szállításra készen álljon az ebéd a tálalókonyhákba. Összesen 26 óvodába és iskolába (általános iskolába, gimnáziumba és technikumba, vegyesen egyházi és állami intézménybe) viszik az ételt Homokbányáról.

„A menza rossz imidzsét valószínű senkinek nem kell bemutatnunk. De valós ez a kialakult kép? Valóban tényekre, tényleges rossz tapasztalatokra épül, vagy csak a közvélemény megítélése rossz a közétkeztetés iránt és a kialakult kép inkább a fejekben létezik? Vajon van-e a rossz véleményeknek igazságalapja és ha igen, mennyi?







