Vita a Bem utcai körforgalomba tervezett víztorony-makettről: futnak még egy kört

Felmerült a terv a városvezetés részéről, hogy a Lechner Ödön által 1911-ben a Rákóczi út végére megálmodott, végül meg nem valósult 54 méter magas díszes, szecessziós víztorony kicsinyített mását a Bem utcai – aluljárónál lévő – körforgalom közepére állítsák fel, díszítésként és emlékidézésként. Múlt héten a városrendezési bizottságban, majd a közgyűlésben is nagy vita volt erről. Van olyan képviselő, aki szerint az ötlet maga jó, csak kivitelezés mikéntjén, a 3D nyomtatáson és az anyag minőségén kellene még gondolkodni, más amondó, már maga a helyszín kiválasztása is hibás. Kíváncsiak vagyunk olvasóink véleményére is!

Bár az utóbbi években ismét az érdeklődés középpontjába került, talán még sok kecskeméti így sem tud arról, hogy a Városháza egyik tervezője, Lechner Ödön egy másik nagyszerű építményt is megálmodott a hírös városba.

A nagy álom, amely nem teljesült be

Kecskemét 1903-ban, a Rákóczi-szabadságharc kezdetének kétszázadik évfordulóját ünnepelve határozta el, hogy emlékművet emel II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemnek. Kada Elek polgármester aztán 1904-ben a közgyűlésre készült írásos javaslatában a vízvezetékek és az ezeket működtető víztorony építését sürgette. A két említett elképzelés összekapcsolódott: 1910-ben Lechner Ödön bízták meg egy víztorony és egyben egy Rákóczi-emlékmű megtervezésével. Lechner hat, folyamatosan módosuló, javuló tervet készített 1911 májusáig. A legvégső szerint a Rákóczi út végén egy 54 méter magas úgynevezett boglyakupolás víztorony, víztároló és emlékmű épült volna, nyolc falazott oszloppal, ezer köbméter vizet befogadó tartállyal. A tornyot teljes felületén színes, mázas kerámia borította volna, előtte pedig Rákóczi 4,5 méteres, grandiózus bronz lovas szobrát állították volna fel. A terv végül nem valósult meg, ebben fő szerepet játszott az 1911 júliusi földrengés és az általa okozott károk, majd Kada Elek 1913-as és Lechner Ödön 1914-es halála, végül pedig a kirobbant első világháború.

Legyen egy makett

Felmerült viszont a városvezetés részéről, hogy a víztorony tizennégyszeresen kicsinyített makettjét 3D nyomtatással helyezzék el a Bem utcai körforgalom közepébe. Az erről készült előterjesztést múlt héten tárgyalta a városrendezési bizottság és a képviselő-testület is. Az anyagból a következők derültek még ki:

– az alkotás 1240 mm sugarú, 4000 mm magasságú befoglaló méretben készülne – „időjárás álló bevonattal és festéssel” – a fehér színű szobor alsó részén található négy kút fülkéje, a felső részén található díszítések, valamint a tetőzet bronz színű festést kapna – talapzat tervezett magassága 20 cm – körülötte gyep, esetleg rózsaágyások lennének, öntözőrendszerrel.

Összköltsége pedig összesen bruttó 34 millió forint lenne, a nem igazán részletezett költségvetés szerint ebből 29 millió maga a víztorony, 2,5-2,5 millió pedig a talapzat, és ugyanennyi a környezetrendezés. Az előterjesztésben annyit jegyeztek még meg, hogy a város főépítésze támogatja a kezdeményezést, a szobor méretét és megjelenését szakmai iránymutatásával határozták meg.

Az emlékműről-makettről-alkotásról a bizottsági ülésen és a közgyűlésen is vita bontakozott ki, az itt elhangzottakat foglaljuk össze.

Ez történt a bizottsági ülésen…

Kósa József képviselő (Fidesz-KDNP) felvetette, miért nem a Rákóczi út tengelyében állítják fel a tornyot, ahol eredetileg tervezték? Szerinte a sofőrök nem igazán tudják majd a torony jelentette esztétikai és művészeti élményt élvezni vezetés közben, jobb lenne egy olyan helyszín – akár a Városháza -, ahol körbe lehet járni az alkotást.

Öveges László főépítész igazat adott a képviselőnek. Szerinte is alkalmasabb, kitüntetett helyszín lenne a Rákóczi út Vasútkert felőli vége, ha ott tervben lenne egy körforgalom – de ilyesmiről nincs szó, még távlatilag sem, főként azért, mert ennél a csomópontnál a gyalogos forgalmat kívánják jobban támogatni, és ahhoz megfelelőbb eszköz a lámpás irányítás. Hozzátette, az önkormányzat próbálkozott modern kertészeti eljárással a körforgalomban, de az nem vált be. Szóba jöhet még faültetés vagy egy absztrakt alkotás elhelyezése.

„A ma elfogadott szemlélet szerint ez jó döntés lehet, mert egy közterületi geg, poén, ami modern eszközökkel rendezi ezt az egyelőre elhanyagolt körforgalmat. Nagyon érdekes kontrasztot és mementót állít, hogy finomabb kultúrájú időszakokban milyennek gondoltak egy víztornyot és az ötvenes évek rákosista éveiben milyennek valósították meg (…) mai korszellemnek ez egy nagyon megfelelő, humort sem mellőző példaállítás, nem ellenséges szembeállítás (…) korszerű gondolkodásmódot és megvalósítási technikát hoz” – vetett fel egy érdekes szempontot Öveges László.

A főépítész szerint azért sem érdemes túl nagy emlékműben gondolkodni, mert akkor az már „épületszerűvé válik, léptéket teremt”. „Minden szavadat aranyba kellene foglalni és kötetbe kötni, és ezt nem gúnyosan mondom. Ezek a kérdések minden köztéri alkotásnál felmerülnek. Gondoljátok át, kezetekben a döntés, hozzátok meg, a szakma mindenben támogatni fogja a döntéseteket” – válaszolta Öveges László Kósa Józsefnek, egyben általában a képviselőknek.

Lejer Zoltán, a bizottság ellenzéki elnöke egy másik, nem elhanyagolható kérdést vetett fel: pontosan milyen anyagból fog készülni a 3D-s makett? Ez ugyanis nem derül ki az előterjesztésből. Mint mondta, tíz évet eltöltött a műanyagiparban, tudja, hogy sokféle 3D-s nyomtatás létezik, és nagyon nem mindegy a módszer, az anyag.

„Vajon mennyire lesz tartós a szerkezet? Időjárásnak, UV-sugárzásnak, fagynak mennyire tud ellenállni? Három év után ‘szénné éghet’ és műanyag torzó marad helyette. 34 millióba kerül, de ha csak pár évig bírja?” – fogalmazott a Szövetség képviselője, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy egy 3D-s termék utólagos festése, az UV-védelmet jelentő réteg felvitele drága megoldás.

„Gránit, bronz, kőszobrokra van tapasztalat, erre nincs. Olyan, mintha megrendelnénk egy szobrot, és a jelentkező azt mondja, faragással fog készülni -, de hogy puha homokkőből vagy carrarai márványból, nagyon nem mindegy” – mondta Lejer Zoltán, kijelentve, ennyi információ neki nem elegendő ahhoz, hogy igennel szavazzon, és hogy azt mondja, hogy ez a „műanyagból legyártott makett” biztosan méltó lesz Lechnerhez.

Öveges László erre úgy reagált, nem próbálja magát szakemberként feltüntetni a műanyaggyártásban, és hogy az időjárásálló festés mikéntje ugyan nincs részletezve az előterjesztésben, de maga a kritérium benne van, és eddig terjedt szakmai feladatuk.

Gajdácsi Zoltán, a polgármesteri hivatal mérnöki irodájának vezetője még annyit jegyzett meg, hogy mérnök szemmel úgy is lehet nézni a víztorony-makettet, mint egy közúti létesítmény (mármint az út) alkotó elemét, nem pedig mint egy főtérre való alkotást.

A bizottság végül három igen szavazattal, Lejer Zoltán ellenszavazatával elfogadta az előterjesztést, így változatlan formában került a képviselő-testület elé.

…és ez történt a közgyűlésen

Szemereyné Pataki Klaudia polgármester elöljáróban elmondta, mindenféleképpen szeretne a városvezetés emléket állítani a Lechner Ödön által megálmodott szép víztoronynak, legalább egy mini makett formájában, hiszen szerinte ezek mostanában úgyis népszerűek a nagyvárosokban. Nyilván értesült a polgármester a bizottsági ülésen elhangzottakról, utalt is rá, hogy kérdések merültek fel, amelyek szerinte kezelhetőek az alapanyag gondos kiválasztásával.

Király József (Szövetség) elmondta: véleménye szerint a körforgalomban el kell helyezni valamit, mert nagyon üres. Majd Lechnert méltatva, a torony tervezésének történetét felelevenítve kijelentette: egy kicsinyített másolat kihelyezését csak „valahol a városközpont Rákóczi úti részében” tudná elképzelni. Minden más helyszín szerinte megalázása lenne a korabeli terveknek, „legfőképpen anyagában”. Szerinte egy 3D-s nyomtatású makett egy bevásárlóközpontban elmegy, de közterületi szoborként neki „kicsit durva”, nem odavaló. „Ennek a toronynak a megszületése mögött egy olyan kecskeméti lelkiség van, amely jellemezte az első aranykorunkat” – mondta Király József, kérve, hogy az előterjesztést vegyék le a napirendről.

Frakciótársa, Vancsura István arra tért ki, hogy ha a körforgalom közepére egy szép alkotást helyeznek el, az az átlagostól jobban elveszi a közlekedők figyelmét. Szerinte emiatt másik helyet kellene találni a makettnak.

Dobos József (független) amondó volt, hogy virágosítani kellene ezt a körforgalmat, úgy nem teremtene balesetveszélyes helyzeteket, ellenben szép és kulturált.

„Nem tudom, hogy ha valami ronda alkotást helyeznénk ki, akkor az jobb lenne-e. Szerintem az is el tudja venni a figyelmünket a forgalomról” – reagált Vancsura István szavaira Fekete Gábor, a Fidesz-KDNP frakcióvezetője. Király Józsefnek pedig azt mondta, a városvezető frakció nem állítja, hogy a makett hozza Lechner alkotásának a színvonalát, de itt nem is ez a cél, hanem egyrészt a körforgalom díszítése, másrészt így sokkal többen megismerik a néhai neves építész soha el nem készült alkotását, amelyről ma még csak nagyon kevesen tudnak.

„Akkor nem szabad átmenni budapesti Lánchídon, vagy az Erzsébet hídon, mert amikor átmegy a vezető, akkor vele szemben olyan gyönyörű műemlék épületek láthatók, amelyek igencsak elvonnák az emberek figyelmét, ha ez tényleg így működne” – szállt be a vitába Sztachó-Pekáry István alpolgármester is.

Lejer Zoltán megismételte a bizottsági ülésen már hangoztatott aggályait az előterjesztéssel kapcsolatban, azaz hogy nem esik szó konkrétan a felhasználandó anyagról, így nem lehet tudni, a környezeti hatásokat mennyire fogja bírni. A Szövetség politikusa egyúttal kijelentette, számára is fontos, hogy megjelenjen az alkotás a városban, de „azért az nem mindegy, hogy két évig fogunk tudni benne gyönyörködni, vagy harminckét évig”. Szerinte a helyszínről is érdemes lenne szakmai vitát nyitni, mert ha a víztornyot szeretné a város bemutatni, akkor olyan helyre kellene tenni, ahol mondjuk körbe lehet járni, lehet vele fotózkodni.

„Kicsit úgy érzem, hogy mindig valahogy el akarják szabotálni azt, hogy valami haladjon. Értem az aggályokat, de én úgy gondolom, hogy valahogy azért haladnunk is kellene, bizonyos dolgokat létre kéne hoznunk, meg kellene alkotnunk” – szólalt fel ismét a Fidesz-KDNP frakcióvezetője, mire éppen a polgármester hűtötte le: „jó, hát abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem életveszélyes helyzetet kell megoldanunk”.

„Most hallottam, hogy fő probléma, hogy nem tudjuk, hogy miből készül, nem tudjuk, mi az anyaga. Én három perc alatt az interneten kitaláltam, hogy ezt miből kell csinálni” – újságolta az ismét felszólaló Sztachó-Pekáry István alpolgármester, mondván, ha az általa gyorsan a neten kikutatott anyagból nyomtatnák a makettet, utána jöhet az a kérdés, hogy milyen felületi kezelést kap.

Ezen a ponton zárta le a vitát a polgármester és javasolta, hogy mivel nincsenek határidőhöz kötve a kérdésben, tisztázzák a felmerült kérdéseket, a helyszínt és az anyagot, és utána kerüljön még vissza a téma a közgyűlés elé. Ezt végül egyhangúlag elfogadta a testület.