Párt és állam kéz a kézben – amikor a pártpolitika beköltözik Kecskemét járási hivatalába

Cseh Tamás esete nem egyedülálló a mai magyar politikai viszonyok között, amikor a párt és az állam határai egyre inkább összemosódnak. Cseh Tamást az különbözteti meg a legtöbb kormánytisztviselőtől, akiktől a törvény pártatlanságot követel meg, hogy ő egyszerre mégis lehet a Kecskeméti Járási Hivatal vezetője és a Fidesz Bács-Kiskun megye 2. számú választókerületi elnöke. Bár a köztisztviselői és kormánytisztviselői hivatás etikai alapelveit világosan szabályozza a Fidesz–KDNP-kormány által megalkotott, „a közszolgálati tisztviselőkről szóló” 2011-es törvény, azonban ugyanez a kormánytöbbség 2018-ban elfogadott egy másik jogszabályt „a kormányzati igazgatásról”, amely megteremtette annak lehetőségét, hogy a pártatlanság követelménye ne vonatkozzon minden közigazgatási pozícióra – köztük a járási hivatalvezetőkre és a főispánokra.

A történelmi mélypont a sztálinista alapokon működő szocializmus időszaka volt, amikor teljes mértékben összefonódott az állam és a párt. A rendszerváltás után – bár messze nem tökéletesen – viszonylag tiszta szabályokkal próbálták szétválasztani a kettőt. Ez a helyzet azonban 2010 után fokozatosan megváltozott, és ismét normává vált a hatalomtól való függő pozíciók pártlogikai úton történő megerősítése.

A járási hivatalok és szerepük

A járási hivatalok 1983-as megszüntetésük után 2013-ban alakultak újjá. Szerepük a magyar államigazgatásban az elmúlt évszázadok során folyamatosan változott, és ez a 174 városban és 23 fővárosi kerületben történt újbóli felállításuk után sem volt másként. Működésükkel párhuzamosan az önkormányzatok hatásköre és forrásai tovább gyengültek. A járási hivatalok feladatai sokrétűek: ingatlan-nyilvántartási és földhivatali ügyek, foglalkoztatási és munkaerőpiaci feladatok, népegészségügyi ellenőrzések, valamint a kormányablakok és okmányirodák működtetése tartozik hozzájuk. A hivatalvezetőt a főispán nevezi ki és menti fel.

A Kecskeméti Járási Hivatal illetékességi körébe 15 település tartozik: Ágasegyháza, Ballószög, Felsőlajos, Fülöpháza, Fülöpjakab, Helvécia, Jakabszállás, Kecskemét, Kerekegyháza, Kunbaracs, Kunszállás, Ladánybene, Lajosmizse, Nyárlőrinc, Orgovány és Városföld. A kecskeméti járás és a Bács-Kiskun megyei 2. számú választókerület határai nem teljesen esnek egybe, de négy település (Ballószög, Helvécia, Kecskemét és Városföld) mindkettőhöz tartozik.

A hivatalvezetőből épülő politikus

A KecsUP Hírek még júliusban megírta kormánypárti forrásai alapján, hogy minden bizonnyal Cseh Tamást indítja a Fidesz a 2. számú választókerület jelenlegi képviselője, Szeberényi Gyula Tamás helyett. Erre utal, hogy Cseh neve megjelent a fidesz.hu-n mint választókerületi elnök, és hónapok óta látványosan építik őt a közpénzből működő önkormányzati-kormányzati médiában. 2025 május végétől mostanáig – azaz öt hónap alatt – összesen 26 alkalommal jelent meg az önkormányzati hírportálon, a hiros.hu-n, míg 2024-ben mindössze nyolcszor, 2023-ban pedig csupán kétszer említették. De a KESMA-hoz tartozó Baon.hu megyei hírportál is erősen tolja, ugyancsak május óta tizenötször szerepelt cikkeikben, még nyaralás előtti tanácsokat is ő adott.

A hivatalvezető–politikus még júniusban ellátogatott a kormánypárt ifjúsági szervezetéhez, nyáron közösségi oldalt indított – bár nem politikusként, hanem mint a Kecskeméti Járási Hivatal vezetője. Az oldalán már most keverednek a hivatalos információk és a pártpolitikai bejegyzések, köztük több videó is a Fidesz október 23-ai budapesti demonstrációjáról, ahová egy buszon utazott többek között Sipos László önkormányzati képviselővel és Szeberényi Gyula Tamás jelenlegi országgyűlési képviselővel.

A tiszakécskei születésű Cseh Tamásról azonban eddig viszonylag kevés érdemi információ látott napvilágot. Annyi ismert, hogy 1999-ben kezdett dolgozni a közigazgatásban, részt vett több agrárprogramban, és 2025-ben Miniszteri Elismerő Oklevélben részesült. Az utóbbi időben Cseh Tamás egyre gyakrabban jelenik meg nehezen elválasztható szerepeiben – hivatalvezetőként és/vagy politikusként – nemcsak a kormányközeli sajtóban, hanem fideszes önkormányzati képviselők és Szeberényi Gyula Tamás választókerületi rendezvényein is.

A törvény szerint pártatlannak kellene lennie, de van az a kiskapu…

Cseh Tamásra elvileg vonatkozik a 2011-es törvényben rögzített „pártatlanság” követelménye, valamint a 2018-as jogszabály 95. §-a, amely kimondja: a kormánytisztviselő „pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében – az országgyűlési, az európai parlamenti, illetve a helyi önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt kivéve – közszereplést nem vállalhat.” Márpedig a választókerületi elnöki pozíció párttisztség, és mivel még nincs hivatalosan kampányidőszak, Cseh Tamás nem mentesül a közszereplési tilalom alól.

Hogy akkor mégis miért pártpolitizálhat egy járási hivatalvezető? Az egyik válasz egyszerű: a mai magyar politikai viszonyok között a normasértés maga lett a norma, ha az éppen politikai érdekeket szolgál. A hivatalos magyarázat viszont az, hogy a 2018-as törvény 256. szakasza kivételt tesz a hivatalvezető összeférhetetlensége alól. Döbrentey Dániel, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza a KecsUP Híreknek elmondta:

„Ennél a résznél a törvény nem utal vissza a kormánytisztviselők összeférhetetlenségére a pártpolitikai tevékenység kapcsán, helyette sajátos szabályokat állapít meg. És csak azokra a szabályokra utal, melyeket az általános szabályokból itt is alkalmazni rendel. Azaz, a jogszabály szerkezetéből az következik, hogy nem rendelik alkalmazni rájuk a 95. § (10) bek. a) pontját.”

Ezzel a szabállyal megnyílt az út a Fidesz–KDNP előtt, hogy a 2026-os választásokra olyan helyi szereplőket építsen fel, akiket egyrészt már nem kell lekáderezni, s valamelyest láthatók. Másrészt pedig a kormányhivatalok és járások éléről – kampányidőszakon kívül – zökkenőmentesen ejtőernyőzhet át a pártpolitikai munkába.

Ismétlődő minták országszerte

Cseh Tamás esete nem egyedi. Hasonló minta figyelhető meg Takács Árpád, Békés vármegye főispánja esetében is, aki az utóbbi hónapokban feltűnően aktív lett Békés vármegye 1. választókerületében. Takács márciusban vette át a Fidesz választókerületi elnöki posztját, miután Herczeg Tamás országgyűlési képviselő bejelentette visszavonulását – számolt be róla a Telex. Ugyanez a helyzet Vámos Zoltánnal, Vas vármegye főispánjával, aki nemrég került a szombathelyi választókerület (Vas vármegye 1.) élére – írta meg az Ugytudjuk.hu. Hasonlóképp Tarnai Richárd, Pest vármegye főispánja is új szerepet kapott, ő a kispesti választókerület (Budapest 8.) fideszes elnöke lett.

A Fideszben kulcsszerepük van a választókerületi elnököknek: szinte kivétel nélkül belőlük lesznek a párt országgyűlési képviselőjelöltjei. 2022-ben a Heves megyei kormányhivatalt vezető Pajtók Gábor lett a Fidesz egri képviselője, Budapesten pedig Sára Botond, a fővárosi kormányhivatal vezetője indult a józsefvárosi–ferencvárosi körzetben.

Papíron ugyan rendben van, de aligha vet jó fényt az államtól elvárható pártfüggetlenségre

A hivatkozott 2018-as jogszabály szerint a főispán és a járási hivatalvezető nem tölthet be országgyűlési, európai parlamenti vagy önkormányzati képviselői, illetve polgármesteri tisztséget. Ha azonban 2026-ban megválasztanák őket, akkor meg kell szüntetniük az összeférhetetlenséget, azaz le kell mondaniuk valamelyik posztról. Az aktív és passzív választójogukat semmi nem korlátozza, vagyis választhatnak és jelöltként is indulhatnak –és, mint látjuk, az állami hierarchiában alattuk lévőkkel ellentétben ők egyszerre tölthetnek be államigazgatási vezetői posztot és végezhetnek pártpolitikai munkát.

Kérdések válasz nélkül

Jó kérdés, hogyan maradhat pártatlan és elfogulatlan egy járási hivatalvezető, kormányhivatali vezető vagy főispán, ha közben egy párt színeiben folyamatosan kampányol. A KecsUP Hírek írásban kereste ezzel kapcsolatban Kovács Ernőt, Bács-Kiskun vármegye főispánját, de választ nem kaptunk. Ugyanígy kerestük telefonon Cseh Tamás járási hivatalvezetőt is, de őt sem sikerült elérni.

A szerkesztő megjegyzése:

1990-ben a magyar demokrácia súlyos induló tehertételekkel vágott neki új pályájának. Azóta a kísérletet sorozatos kudarcok kísérték, mindig akadt ugyanis valamilyen kataklizma, amelyre ráfogva háttérbe szorították azokat a törekvéseket, amelyek a mindennapokban demokratikus, átlátható és a közbizalmat, valamint a közszolgáltatásokat valóban erősítő, pártatlan állami működést szerettek volna kialakítani. Az állam és a párt nem összekeverendő fogalmak. Az állammal szemben és annak irányában minden polgárnak közvetlen kapcsolata, elvárása és feladata van, míg a párthoz való viszony opcionális – és ennek érvényesülését elvben biztosítani kell(ene). A polgárok bizalma az állam iránt csak akkor erősödhet, ha az korrekten szolgáltat, és világos határ húzható meg azok között, akik az államot működtetik, valamint a politikai közszereplők között, akik bár gyakran egységről beszélnek, valójában éppen a végletesség felé taszítják a közvéleményt. Egy mondatban mindez: akkor működne az országunk köztársaságként, ha a magyar állam és a polgár viszonya inkább formális lenne, és nem feudális.