Saját válogatás saját termésből. Visszatekintés, újraolvasás, finom ízlelgetés, hogy nem romlott-e meg, nem járt-e le esetleg a szavatossága. Ki van zárva, de ez nem az én érdemem, illetve a négyből egy esetében hozzátehető, hogy sajnos. 2025 legjobb cikkei, vagy inkább témái, amelyek a KecsUP Hírek oldalán tőlem megjelentek.
No de előtte néhány szó erről a szép szakmáról, amivel jó foglalatoskodni, még akkor is, ha a világ körülötte – amit bemutatni és rá reflektálni hivatott – kifordult a sarkaiból. Annál jobb, mondtam volna még tán egy évvel ezelőtt is, mert valamilyen belső tartással jár együtt, ha megmaradsz annak, aki vagy, amit tanultál, és amit a szakmai etika és az újságírói ismeretek megkövetelnek. De hogy ma mit mondanék, egyre kevésbé világos számomra. Persze egyáltalán nem magammal kapcsolatban merültek fel különféle kérdőjelek, hanem ez a minket körülvevő őrület lett elviselhetetlenül ostoba, elviselhetetlenül gonosz és haragos, elviselhetetlenül hazug és a valóságtól, a tényektől, a tényszerűségtől mélyen elzárkózó és attól zsigerien irtózó.
- Nincs mit azon magyarázni, amikor egy olyan törvénytervezetet raknak le eléd, hogy bármikor kipécézve lakatot tehetnek az újságra, ahol dolgozol – ha ilyen jogi (jogi?) szabályozás életbe lép, akkor az diktatúra.
- Nincs mit azon magyarázni, ha valahol nonstop egy párt narratívája ömlik rád, ha nem jelenítenek meg más álláspontot vagy azt csak átértelmezve-kiöklendezve mutatják meg, ha a postaládádban landol a benne szereplőt meg sem kérdező kiadvány, hogy ez propaganda. Abból is valami egészen ócska.
- Nincs mit azon magyarázni, amikor a miniszterelnök százezreket poloskának nevez. Akkor annak a miniszterelnöknek szemetes van a szíve helyén. (A metafora futballeredetű, és annál sokkal enyhébb, mint amit valójában le kellene írnom).
Nem farolok ki ezen témák elől, sőt mi több, épp az egyik beválogatottam is mutatja fokozott érdeklődésemet, csakhogy nem ezért kezdtem el követni a közéletet már egész korán, nem azt a disznóröfögést és mindenféle lucsokban dagonyászást képzeltem el magamnak, amit ez napjainkban jelent, és amihez képest mondjuk az angol királyi család illemhelyi szokásairól írni is felemelőbb tevékenység lenne.
Azt veszem észre, hogy körbe-körbe járok, és hiába próbálok egy-egy konkrétumra és mindig más megközelítéseket keresve reflektálni, valójában mindig az történik, hogy emberi mivoltukból is folyton kivetkőző, az agyuktól meg felesleges alkatrészként már rég megvált politikai szereplőkről, különféle botrányos ügyeikről és megszólalásaikról kellene valami használhatót magamból kicsiholnom. De nem tudok újat mondani, az meg egyre kevésbé, vagy talán egyáltalán nem izgat, hogy mindig más színekkel fessem le azt, hogy mennyire hülyék, mennyire romlottak.
No ezért (is) jó ebből kilépni és olyan témákra találni, ami más, ami ezzel nem érintkezik, ami érték, ami emberi, amihez így vagy úgy, de kapcsolódom. Hármat mutatok ezekből, aztán magamat nem meghazudtolva, adok még egy közéletit is, mert… Mert.
