2025-ben sem volt egyszerű dolga a kis független vidéki szerkesztőségek munkatársainak, de minden nehézség, támadás és akadályozás, gáncsolás ellenére is rengeteg fontos, érdekes és értékes témát fel tudtunk dolgozni. Számomra – mint a hivatását élete meghatározó részének tekintő embernek – az is rendkívül fontos, hogy minden nap bele tudtam nézni a tükörbe, teljesen tiszta lelkiismerettel.
Az év végéhez közeledve szokás összegzést készíteni. Én most egy sajátos aspektusból leltároztam: megszámoltam, hány olyan téma volt, amikor írásban elküldött kérdéseimre nem kaptam semmilyen választ az önkormányzattól, a polgármestertől, a képviselőktől, valamelyik városi vagy állami cégtől, intézménytől, esetleg minisztériumtól.
34 témában összesen 55 ilyen emailem volt. A „rangsor élén” az önkormányzat úgynevezett kommunikációs vezetője áll, nem messze lemaradva követi Szemereyné Pataki Klaudia polgármester, de notórius „nemválaszoló” a honvédelmi tárca sajtóosztálya is. Mellettük a megyei kórháztól, a Kecskeméti Közlekedési Központtól és a Neumann János Egyetemért Alapítványtól is többször hiába vártam tájékoztatást.
És ezek csak az írásos megkeresések; a telefonon vagy élőszóban történő visszautasításokat nem is vettem figyelembe. Kicsit zavar is, hogy csak ennyi jött össze, heti átlag egy: lehettem volna még sokkal aktívabb. Kollégáim szerintem hasonló számokat tudnak felmutatni (azaz a fenti mennyiséget KecsUP-szinten beszorozhatjuk még vagy hárommal). Arról sem ejtettem szót, hogy kevés kivételtől eltekintve nem kapunk információkat, meghívókat a különböző eseményekről, programokról.
Pedig a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény kimondja (és erre szoktuk is figyelmeztetni a címzetteket):
„Az állami és önkormányzati szervek, intézmények, tisztségviselők, a hivatalos és közfeladatot ellátó személyek, valamint az állami vagy önkormányzati többségi tulajdonban lévő gazdasági társaságok vezetői – a szükséges felvilágosításoknak és adatoknak a médiatartalom-szolgáltatók számára, megfelelő határidőben történő rendelkezésére bocsátásával – a közérdekű adatok nyilvánosságáról, illetve az információszabadságról szóló jogszabályok keretei között kötelesek elősegíteni a médiatartalom-szolgáltató tájékoztatási feladatának elvégzését.”
Erre a törvényi kötelezettségre tehát magasból tesz a kecskeméti polgármester, a kormánypárti képviselők jó része, több önkormányzati intézmény-és cégvezető. Hozzáteszem: a Tisza Párt jövendőbeli kecskeméti képviselő-jelöltjei sem adtak egyelőre még interjút, többszöri megkeresés ellenére sem. Üdítő kivétel viszont például a rendőrség, a Városrendészet vagy a Katona József Múzeum, tőlük rövidebb-hosszabb idő után, de mindig érkezik tájékoztatás, nyilatkozat (jó, néha csak egy mondat, de mégis). Köszönjük nekik a korrektséget.
Persze ezeket a körülményeket már számtalanszor elmondtuk, leírtuk, és olvasóinknak esetleg unalmas is lehet már a téma, de úgy vélem, újra és újra fel kell hívnunk a figyelmet erre a folytatólagos és ismétlődő szándékos mulasztásra, amellyel az egyik, újságíró számára legfontosabb dologtól akarnak minket tudatosan megfosztani: az információtól.
