- Az Európai Parlament székhelyének közvetlen közelében, ebben a strasbourgi, családi házas, folyókkal szelt zöldövezetben talán nem a lakhatás jelenti a legnagyobb kihívást az itt élők számára. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a lakhatással járó nehézségek – különösen az ingázó orvosok, tanárok, munkások, valamint az életüket most kezdő fiatalok szemszögéből – az Európai Unió egyik legsürgetőbb problémájává váltak.
- Kedd délelőtt Strasbourgban vitázott az Európai Parlament az uniós lakhatási válságról szóló jelentésről, amelyben megoldásokat javasolnak a tisztességes, fenntartható és megfizethető lakhatás biztosítására. Bár a lakhatás továbbra is a tagállamok, a régiók és a városok hatáskörébe tartozik, mivel sokakat érintő ügyről van szó, uniós szinten is egyre többen követelik, hogy külön támogatási politikát dolgozzanak ki.
- Nem a márciusi plenáris ülésen találkoztak először a képviselők a tagállamokon átívelő lakhatás ügyével. 2024 decemberében a parlament már létrehozta az EU lakhatási válságával foglalkozó különbizottságot (HOUSE Special Committee), és azzal bízta meg, hogy térképezze fel a lakhatási igényeket, elemezze a meglévő lakáspolitikákat, valamint járuljon hozzá az EU megfizethető lakhatási politikájának jövőbeli végrehajtásához.
- Bár a keddi vitán még a képviselők negyede sem jelent meg – az egyetlen magyar képviselő a fideszes Hölvényi György volt, rajta kívül se más fideszes, se tiszás nem volt jelen; a parlamenti frakciók fokozott érdeklődését mégis jelezte, hogy a HOUSE Bizottság lakhatási válságról szóló jelentéstervezetéhez több mint 1400 módosító indítvány érkezett.
Kecskemétet és Magyarországot is érintő vitát a helyszínen, Strasbourgban követtük nyomon.
10 millió lakás építését kell előkészíteni az unióban
A kilenc órakor kezdődő vitát a lakhatási jelentés előadója, a spanyol néppárti (EPP) Borja Giménez Larraz nyitotta meg. Felidézte, hogy 2010 és 2025 között 61 százalékkal emelkedett a lakhatás általános költsége, a bérleti díjak 30 százalékkal nőttek, és a családok átlagosan a bevételük 40 százalékát költik lakhatásra. Kiemelte: sürgősen támogatni kell a családokat és a fiatalokat, akik a lakhatási válság legnagyobb terhét viselik.
- 2015 és 2024 között az EU-ban az ingatlanárak átlagosan 53%-kal emelkedtek. A legnagyobb növekedést Magyarországon (+209,5%), Litvániában (+135%) és Portugáliában (+124,4%) figyelték meg.
- A bérleti díjak Görögország kivételével minden EU-tagállamban emelkedtek (-11%). A legnagyobb emelkedést Észtországban (+220%), Litvániában (+184%), Magyarországon (+124%) és Írországban (+115%) figyelték meg.
A spanyol politikus hozzátette: mára odáig jutott az európai gazdaság, hogy a kínálat nem követi a keresletet, és Európa-szerte mintegy 10 millió további otthon megépítésére lenne szükség. Arra is kitért, hogy ennek több oka van. Olyan tényezőket is felsorolt, amelyeket ritkán hall a magyar választópolgár, például a földhiányt, amely elsősorban a sűrűn lakott nagyvárosokra jellemző. A gyorsabb építkezést korlátozza a bonyolult és ezért igen lassú dokumentáció, valamint a magas Áfa – ez utóbbi különösen érvényes Magyarország esetében.
A raportőr ezért gyorsabb – 60 napos – engedélyeztetést követelt, az elhagyatott telkek mozgósítását, valamint az – elsősorban a mediterrán és a nyugati országokat érintő – illegális lakásfoglalás visszaszorítását. Elismerte: annyi közös forrás nem áll rendelkezésre, hogy az unió egyedül fedezze a lakhatási válság költségeit, ezért a magántőke rugalmasságára is számít a spanyol politikus.
Megfizethető lakások nélkül ugyanis nem maradhatnak a városokban azok, akik lényegében működtetik azokat: a tanárok, az orvosok és a munkások – tette hozzá. Megerősítette azt a szociális nézetet, miszerint a lakhatás a jóléti társadalom alapja, ezért támogatni kell azokat, akik ugyan keményen dolgoznak, mégis komoly gondot jelent számukra a lakhatás.
Őt követte Dan Jørgensen, a von der Leyen Bizottság energiaügyekért és lakhatásért felelős szocialista dán biztosa. Fontosnak nevezte, hogy ez a jelentés lesz az első, közösen elfogadott dokumentum az unió történetében, amely közös ügyként kezeli a lakhatással kapcsolatos feladatokat.
Hangsúlyozta: kollektív intézkedésekre van szükség, mert a lakhatási válság olyan súlyos, hogy aláássa az EU alapjait – a stabilitást és a fejlődést. A válság elsősorban azokat sújtja, akik a leginkább kiszolgáltatottak: a fiatalokat, az egészségügyi dolgozókat, a tanárokat, a közlekedésben dolgozókat, valamint a betegeket és a rokkantakat.
A baloldali politikus sürgette az európai közös választ a kérdésben, amelyet a szubszidiaritás elve mentén kell megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy az uniónak a helyben cselekvő szereplőket kell segítenie, és szükség van a folyamatok utánkövetésére is. Továbbá, hogy a Bizottság a kínálat bővítésére törekszik, és szigorúan fel kell lépni a spekuláció ellen.
A páneurópai elv megköveteli a magán- és közforrások bevonását, és ezekből most többet kell költeni a lakhatásra, valamint az energiahatékonysági megoldásokra. A jövőt illetően megemlítette: a vita ezzel nem ér véget. A Bizottság mellett kulcsszerepet kap az Európai Parlament is, és további ülésekre kerül sor a ciprusi és az ír elnökség alatt.
Abban nincs egyetértés, hogy mi vezetett el idáig
Az Európai Parlamentben zajló vita több szempontból is eltért az otthon megszokottól. Nemcsak azért, mert tisztán érzékelhetők az ideológiai különbségek a frakciók között, hanem mert az éles vita ellenére is méltóságteljesebb a hangnem. A lakhatásról szóló vita érdekességét azonban nem ez jelentette, hanem az, hogy két azonos nemzetiségű képviselő – akik külön frakcióban ülnek – miként hozták be a saját országukban tapasztalható konfliktust a plenáris ülésre.
De a vita arra is rávilágított: a képviselők egyetértenek abban, hogy nagy a baj, abban viszont már nincs konszenzus, hogy mi vezetett el idáig.
A frakciók erősorrend alapján kaptak szót, így elsőként a legtöbb képviselőt tömörítő Néppárt (itt ülnek a Tisza Párt képviselői, korábban a Fidesz–KDNP, amíg onnan ki nem léptek) nevében szólalt fel Nikolina Brnjac. A horvát politikus szerint az európaiak aggódnak, mert nem tudnak ingatlanhoz jutni, és ha nincs saját ház, akkor nincs család és nincs jövő. Hozzátette – egybehangzóan a jelentéstervezetet készítő, szintén néppárti képviselőtársával –, hogy az EU-ban nem épül elég lakás, ami végső soron lakhatási válsághoz vezetett.
A vitára egyébként két óra jutott, és a felszólalók száma még úgy is igen magas volt, hogy a képviselők alig másfél percet beszélhettek és csupán egy kis részük volt jelen.
A néppárti politikusok között többen az építési szabályok egyszerűsítését szorgalmazták, amelyben a Bizottság felelősségét hangsúlyozták – tette hozzá a holland Gotnik, aki szerint az ügyben valójában „itt szorít a cipő”. Ezután egy kék kártyás kérdést is kapott (az EP-ben ezzel jelzik, ha valaki azonnal szeretne kérdést feltenni a felszólaló képviselőnek), amely arra vonatkozott, hogy Amszterdamban 22 ezer ingatlan áll üresen – és mit kezdene ezzel? Válaszában kiemelte: a lakhatás speciális kérdés, mert helyben jelentkezik és helyben oldható meg, de ha az EU egységesen könnyíti a szabályozást, akkor az üres ingatlanok is bevonhatók a lakáspiacba. Frakciótársa (Ferber) a digitális engedélyezési eljárások bevezetését szorgalmazta, amely lehetővé teheti a tervezett, 60 napos engedélyeztetést.
