Győzelmük esetén felfüggesztené a közmédia hírsugárzását a Tisza – tudhattuk meg néhány hete a programjukból, egyben azt is hozzátették, hogy a politikai propaganda megszüntetése és a közmédia szabadságának visszaállítása, a pártpolitikától független működés lebeg a szemük előtt.
Nem oda Buda!, zengte rögtön erre az egyatábor kórusa, akik az olvasásban csupán az első, kiemelt tagmondatig jutottak el. Sajtószabadságot emlegettek, és becsukott szemüket utólag is nyugtázzuk egy ironizáló félmosollyal, mert hát ugye most akkora szabadsága van a közmédia munkatársainak, de akkora…
Viszont tényleg nem lesz minden nehézség nélküli visszaadni a köznek a közmédiát (ezt épp a lengyeleknél is láthattuk), akár a mostani választások után kerül erre sor, akár majd később. Szükségszerű, hogy megtörténjen, de a részletes intézkedéscsomag jogszerű végrehajtása erősen kétharmad-függő, a jelenlegi hatalom alattomos kígyómozgásokkal, jogalkotási és jogalkalmazói cinizmusával alaposan bebetonozta magát a legfontosabb döntéshozói pozíciókba.
Miközben kétségtelen, hogy a propagandával, annak intézményi megtestesülésével és mára egészen abszurd elmegyógyintézeti létezésével valamit kezdeni kell. Ráadásul a közmédián túl is, mert bár Bors-melléklettől kezdve az Index hajhullatóan dilettáns oknyomozgatásáig igyekszik gátat szabni a hazugságoknak az igazságszolgáltatás, azért ott sincs túl nagy biztonságban a befolyásmentes üzemelés.
Hülyeség- és hazugságcsapokat egyszerre kellene elzárni – a olajcsapokat ugye a szomszéd intézi, hahaha – az egészségesebb közélethez. Jómagam a hülyeséget illetően egész sokáig megengedőbb voltam, a társadalmi immunrendszer józanságában bíztam, ám hatalmasat kellett csalódnom: nemhogy nem nevetjük ki, de erős hajlandóságunk van borzasztó komolyan venni ezeket. A hazugság talán még gyalázatosabb bűn, és nem esik jól az én szememnek sem látni sajtótermék-betiltást, de nem kellett volna idáig feszíteni a húrt, nem kellett volna ennyire aláfeküdni a politikai kívánalmaknak. El lett Borsozva ez a leves, tüsszög tőle a jó ízlés és a becsület.
A legnehezebb persze az emberi oldal lesz. A hatalomgyár kortesműhelyében rengetegen dolgoznak, akik megélhetésükben kiszolgáltatva és az ellenkezéstől félve teszik, amit rájuk bíznak. Nagyon sokuknak viszket a bőre a munkájuk miatt, nem érzik jól magukat benne, nem szívesen csinálják. Szakmailag és morálisan is vállalhatatlannak érzik, de nem lázadnak, mert családjuk van, esetleg még húsz évig lakáshitelük, anyagi felelősségük.
Hibáztathatjuk őket, hogy nem mondják, hogy NEM? Te megtennéd? Tényleg lenne benned bátorság?
