Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn este Kecskemétre látogatott, beszédje előtt mini Békemenetet rendeztek a vasútparkból a főtérre, majd a résztvevők Dér Heni mellett hallhatták Salacz Lászlót, Cseh Tamást és Lázár Jánost is. Az alaphangulatot ugyanakkor a tiszás ellentüntetők adták meg. Latyák Balázs riportja.
Kevéssel 17 óra után érkeztem meg vasútparkba, hogy részese lehessek a lehető legnagyobb Fidesz-flownak, amit Kecskemét valaha látott, a mini Békemenetnek. Mert bizony március 23-án a kormánypártok első ízben tartották meg az első tematikus sétájukat, amelyre – bár Kecskemét a kormánypártok számára eddig egyfajta fellegvárat jelentett – a helyi fideszes képviselőkkel együtt körülbelül 250-300 ember volt kíváncsi. Ami azért is furcsa, hiszen a Fidesz az elmúlt hetekben folyamatosan azt kommunikálja, hogy kétszer annyian vannak jelen egy-egy eseményen, mint a Tisza Párt rendezvényein. Persze ahhoz képest, hogy Kecskeméten szinte az egyetlen valódi tömeget vonzó esemény a majális, már ez a párszáz ember is megsüvegelendő teljesítmény.



































1 / 35
Orbán Viktor Kecskeméten - 2026. március 23.
Csakhogy a pozitívumok ellenére összképében egészen más volt a hangulat: míg Budapesten március 15-én mindenki boldognak és lelkesnek tűnt, addig a hírös város első menete inkább egy tavaszi sétálgatásra emlékeztetett. A politikai tömegrendezvényekre jellemző, önmagát erősítő skandálás vagy emlékezetes rigmusok sem nagyon hangzottak fel – egészen addig, amíg amíg pár megafonos szervező el nem üvöltötte magát a szája elé tartott eszközbe.
A „Nem leszünk ukrán gyarmat” feliratú molinó mögött vonuló menetet Cseh Tamás, Salacz László, Fekete Gábor, Laczkó-Zsámboki Angéla és Bányai Gábor vezette, miközben a mögöttük haladó tömeg időről-időre hangját is hallatta.

Az első kecskeméti Békemeneten érdekes volt megtapasztalni, hogy a menetelőktől független járókelők mennyire nem tudták hova tenni a rendezvényt. Sokan csak megmosolyogták a vonulókat, mások videót készítettek róluk, még volt, aki döbbenten figyelte, ami történik. Egy fiatal lány azonban inkább szarkasztikus mosollyal az arcán, fejcsóválva ismételte meg az éppen a megafonból hallható „hajrá Fidesz” rigmust, majd rám nézett és ezúttal őszinte nevetésben tört ki. Ezután átvágott a tömegen.
A mini Békemenet összességében zavartalanul haladt a Rákóczi úton a belvárosba, ellenállásba a Fidesz szimpatizánsok pedig csak egyszer ütköztek, amikor egy középkorú hölgy egymaga próbált szembe szállni a többszáz fős tömeggel úgy, hogy lakása ablakában állva többször egymás után, tisztán azt kiáltotta: „mocskos Fidesz”. Amit persze a résztvevők azonnal lereagáltak egy „hajrá Fidesz” rigmussal, valamint elhangzott egy „fúj” és egy „a kurva anyádat” csatakiáltás is.
Izgatott várakozás
A vonulók nagyjából 20 perc alatt érkeztek meg a kecskeméti főtérre, a Városháza, valamint a Kecskeméti Televízió épülete közötti területre, amit előzetesen a szervezők több részre osztottak fel. A karszalagos menetelőket közvetlenül a színpad elé terelték, majd ennél hátrébb állhattak csak azok, akik a vonuláson nem vettek részt, valamint nem volt karszalagjuk.
Végül azonban a szervezők szalagkordonos szelekciós terve szertefoszlott, így inkább teret engedtek a kampánygyűlés minden résztvevőjének. Ezzel annak a nagyjából 300 ellentüntetőnek is, akik később a rendezvényt a közönség két oldalán állva hangos bekiabálásokkal, skandálásokkal és sípolással zavarták meg.

A két tábor a rendezvény ideje alatt többször is egymásnak feszült, erőszakra azonban nem került sor. Érdekes volt egyébként, hogy a fideszes szervezők előretekintőek voltak abban a tekintetben, hogy olyan előregyártott táblát készítettek, amelyekre a következőket írták: „Ők itt Zelenszkij tiszás emberei!” és egy kéz mutatott az ellentüntetők felé. Az ellentüntetők is készültek azonban, ők a „Ruszkik haza„, „Klaudia hol van a 127,5 milliárd forint?” feliratú táblákat lobogtatták.

Az összesen közel egy órás tétlenséget mindenki a maga módján próbálta elütni. Sokan jó kedéllyel beszélgettek, én egy mellettem álló házaspárnak tettem fel pár kérdést. Azt kérdeztem tőlük, miért döntöttek úgy, hogy eljönnek a rendezvényre, hirtelen ötlet volt vagy már régóta Fidesz szavazók? Először csak egy szűkszavú és csodálkozó visszakérdezést kaptam a házaspár hölgy tagjától, hogy miért, én tán nem vagyok az? Mire közöltem, a KecsUP Hírek tudósítójaként jöttem a rendezvényre.
„Akkor maga ellenzéki?!” – állapította meg a hölgy, aki aztán elmondta, korábban nála jobban senki sem ágált Orbán Viktor ellen, és ő a férjével nem voltak fideszesek. Ugyanakkor be kellett látniuk, hogy ma nincs jobb választás. (Érdekesség, hogy a hölgy a rendezvényen nem szeretett volna megfogni semmilyen molinót, még a nemzeti színű zászlót is visszautasította, mondván, nem akarja, hogy bárki lefotózza velük.)
„Mégis mi volt a fordulópont, illetve mi az, hogy nincs jobb választás?” – tettem fel az újabb kérdésem, amire ezúttal a férjtől kaptam választ:
„Orbán Viktor régebben abszolút éretlen volt arra, hogy Magyarországot vezesse, de az évek alatt igazi államférfivá érett” – válaszolta, mire én:
„És másban nem látják ezt a potenciált?”







