„A gyarmatosító mezőgazdasághoz, az iparszerűhöz, a kukorica bányához is víz kell a tájba. Merthogy vége van a 20. századi illúziónak, vagy a 19. században kezdett illúziónak, hogy a természet korlátlan, az erőforrások korlátlanok. Ha nincsen tájhasználatváltás, akkor hiába egy újabb vízlépcső. Ha pedig van tájhasználatváltás, akkor meg nem kell újabb vízlépcső. Nyilván a politikára vetjük a vigyázó tekintetünket. Egy olyan döntéshozatali bölcsesség vagy szint kéne, amely átlát az ágazati érdekeken. És megállapítja, hogy a 21. század most már nem a vas, az acél és az akkumulátor százada, hogyha a túlélésről beszélünk, hanem az ökológia század kell legyen. A természeti folyamatokat most már támogatnunk kell, mert egyszerűen élhetetlenné válik az Alföld, vagy vált. És ott tartunk, hogy nem a szántóföldeken a szétlocsoláshoz nincsen elég víz, hanem a városi népesség itatásához” – mondta Balogh Péter, gazdálkodó geográfus, a Vízválasztó mozgalom szervezője és a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület elnöke a KecsUP Híreknek.
Nagykörűn forgattunk, abban az 1500 lakosú jászsági településen, ahol Balogh Péter él. Gazdálkodó geográfusként mutatkozott be: bértartásban szarvasmarhát legeltet, emellett kaszálót is fenntart. Saját meghatározása szerint azonban elsősorban tanárnak és civilnek tartja magát.
