Még 1989-ben sem övezte olyan izgatott, felfokozott várakozás a választásokat, mint most, 2026-ban – mondta nemrég Tölgyessy Péter egy budapesti rendezvényen, az Ingában. Az elemző ezzel arra hívta fel a figyelmet, hogy nem csupán a pesti kávézók jobban értesült közönsége körében állandó téma a választás kimenetelének latolgatása, hanem mindenhol az országban és a legkülönfélébb helyzetekben. Utcán, baráti beszélgetésekben, családi vacsoráknál, az uszodában, a buszon, a pszichológusnál, a munkahelyeken – valóban mindenhol erről esik szó.
Emiatt is érzékeljük, hogy a közhangulat változása sokak számára reménykeltő, mások számára egyre kínzóbb érzés. Nincs ez másként Kecskeméten sem, ahol – a korábbi választásokkal ellentétben – most valódi politikai verseny alakult ki a kormánypárti és az ellenzéki jelöltek között. Ezt jól jelzi, hogy mindkét pártvezető, előbb Magyar Péter, majd Orbán Viktor is a város főterére érkezett március végén, hogy erőt demonstráljon, ezzel is lendületet adva jelöltjeinek a kampány utolsó napjaira.
Mindez pedig a Fidesz politikusainak kommunikációjában hozott érzékelhető, jól hallható változást, még pedig abban a formában, amire korábban kevés elemző gondolt volna.
Ez a „politikai csatatér” sorozatunk utolsó, választás előtti írása. A KecsUP Híreken minden vasárnap azzal a céllal készítettük ezeket az összefoglalókat, hogy azok is átfogó képet kapjanak a helyi politikai történésekről, akiknek nem volt idejük – vagy türelmük – végigkövetni a helyi szereplők heti kommunikációját a közösségi médiában és a sajtóban.
A választási kampányokban a pártok jellemzően bevált, ismétlődő módszereket alkalmaznak. Ezek egyik alapelve, hogy közeledve a céldátumhoz, időközben érdemben ritkán változtatnak a főbb tartalomban, valamint – különösen kormányon lévő szereplőként – az utolsó hetekben a középre húzódó, mérsékeltebb hangvételt erősítik, ahelyett hogy egyre radikálisabb, támadó rendőrkutya szerepben lépnének a választók elé.
Orbán Viktor azonban változtatott – mintha mindent egy lapra tett volna fel. Az elmúlt hetekben kommunikációját szinte teljes egészében a háborús helyzet, valamint egy – feltételezett – ukrán fenyegetettség hangsúlyozása határozza meg, háttérbe szorítva a jóléti intézkedésekre és a nyugodt fejlődést ígérő jövőképre épülő üzeneteket. Egyre inkább az érzékelhető a miniszterelnökön, hogy a 16 éven át gondosan felépített kép – miszerint ő a nyugalom hangja, aki biztos kézzel vezeti az országot a viharos időkben – megingani látszik.
Orbánhoz igazodtak helyben a fideszes jelöltek
Salacz László és Cseh Tamás az elmúlt napokban következetesen igazodtak Orbán Viktor kommunikációjához, még ha ezt hajlamosak vagyunk nem is észrevenni a központi csatornákon folyó háborús rettegtetésben. Mindketten egyre inkább azt kezdték el hangsúlyozni, hogy egy esetleges kormányváltás (!) esetén a fiatalok elveszíthetik azokat a támogatásokat, amelyeket az Orbán-kormány biztosított számukra. Érvelésükben sorra vették a háromszázalékos lakáshitelt, a 25 év alattiak szja-mentességét, a CSOK-programokat, a babaváró hitelt, az ingyenes tankönyvellátást, valamint a sikeres nyelvvizsga díjának visszatérítését. Cseh Tamás a videója végén drámai hangon még – az egyik, ha nem a legfontosabb kérdést – is felteszi: „kész vagy ezekről lemondani a változás érdekében”?
Márpedig a 2026-os választást övező fokozott várakozás mögött éppen az a – a kormány számára kockázatot jelentő – közhangulat áll, amely sokakban a változás igényeként jelenik meg. Ennek egyik fő racionális oka, hogy Magyarországon immár hetedik éve nincs gazdasági növekedés, miközben a rendkívül centralizált rendszer működéséhez évi 4–5 százalékos bővülésre lenne szükség. A miniszterelnök által évről évre meghirdetett „repülőrajt” ellenére a gazdaság nem tudott visszatérni a 2014 és 2019 közötti, a lakosság számára is érzékelhető növekedési pályára. A kritikusok mindezt a rendszer alacsony hatékonyságával magyarázzák, és úgy látják, hogy az orbáni berendezkedés elsősorban egy szűk kör rendkívüli meggazdagodását tette lehetővé. Míg Orbán Viktor kormánya a 2022-es választás előtt jelentős transzferekkel tudta erősíteni a társadalmi közérzetet, a 2024-es voksolást megelőzően erre már nem volt képes, ahogy a 2026-os választás előtt sem – noha néhány hónappal korábban még több elemzés számolt ezzel.
Érzik, hogy egy rendszer vizsgázik
A kampány hajrájában a Fidesz minden bizonnyal felmérte, hogy a jóléti ígéretek vagy a háborús fenyegetettség üzenete hat-e erősebben a választók érzelmeire. A jelek szerint arra a következtetésre jutottak, hogy mozgásterük beszűkült: a kommunikáció középpontjába a fenyegetettség érzetének túlfokozása került, amelyet a korábbi kormányzati intézkedések megvédésének ígéretével, valamint konkrét, mindennapi kérdésekkel – például a közüzemi díjak korlátozásával – próbálnak összekapcsolni. Újabb jóléti transzferek kilátásba helyezésére ugyanis a szűkülő források miatt már nincs reális lehetőség.
Az Orbán-kormányt azzal vádolják, hogy kimerítette az államkasszát, és állami pályázatokat ad közeli rokonok, barátok és munkatársak tulajdonában lévő vállalatoknak. A kormány ezt a vagyonkoncentrációt azzal védi, hogy a vagyont nemzeti, és nem külföldi kezekbe kívánják juttatni, még ha a projektek között méregdrága hidak, futballstadionok és túlárazott autópályák is szerepeltek. Az ellenzék szerint ez a minta lefelé is hatott: helyi szinten is az évek alatt szűkebb körök kezdték el maguk felé koncentrálni a döntéshozatalt és az erőforrások elosztását, mely végül olyan rossz döntésekhez vezetett, mint a kecskeméti egyetemi alapítvány eltőzsdézett, illetve rosszul befektetett, hallatlanul hatalmas vagyona, összesen 127,5 milliárd közforint.
Az ügy politikai értelemben is túlmutat önmagán: nemcsak a városvezetés, hanem a Fidesz megítélésére is hatással van, hiszen felveti a kérdést, hogy megfelelően gazdálkodnak-e a közpénzekkel.
A kérdés is egyre inkább az, hogy Orbán Viktor képes lesz-e politikailag kezelni a helyzetet azzal, hogy Ukrajnát és annak uniós támogatóit teszi felelőssé a hazai – és helyi – problémákért. Ugyanakkor nem kisebb dilemma az is, hogy Magyar Péter – aki a saját korábbi politikai vezetőjének leváltására törekszik – meg tudja-e győzni a választókat, különösen a vidéki, hagyományosan kormánypárti térségekben élőket arról, hogy képes megvalósítani az általa ígért „emberibb, jobban működő országot”.
A Tisza ma már ott politizál , ahol korábban a Fidesz tette
Molnár János és Csőszi Attila rendre napirenden tartják, hogy 16 év alatt sem sikerült felújítani a kórházi mentőfeljárót, hogy 5 éve van a Cifrapalota bebugyolálva – pedig a városi költségvetés mindössze 4 ezrelékét kellett volna félretenni rá, hogy az ötödik évre összegyűljön kellő pénz a felújításra –, és hogy Szemereyné Pataki Klaudia polgármester és Gaál József alpolgármester rosszul bánt a kecskeméti Neumann János Egyetemért Alapítvány pénzével.
A két ellenzéki jelölt mindezt Tasson, Tiszakécskén, Szentkirályon és Lajosmizsén is elmondta kisebb-nagyobb érdeklődő közönség előtt – olyan településeken, ahol a 2000-es évek óta a Fidesz keményen dolgozott támogató adatbázisának felépítésén és folyamatos frissítésén. Éveken át sikerrel hitette el a Fidesz, hogy a 8,2 milliós magyar választópolgárságból a kisvárosokban és falvakban élők többségének szívében Orbán Viktor él, majd később erre alapozva építhették ki a helyi egypártrendszert, ahol a polgármester arról is döntött, ki kap munkát, és ki juthat tűzifához télen. Nem véletlen tehát, hogy idővel ezeken a helyeken a szervezett ellenzék is eltűnt, és már a baloldali szólamokat is a Fidesz politikusai hangoztatták.
