Ma 1 éves a KecsUP – csendben, magunkban ünneplünk

2019. március 28. A KecsUP első napja. Eltelt tehát 12 hónap. Nem így terveztük az első szülinapot. Amikor néhány hónapja kérdést tettünk fel, hogy mit szólnának az olvasók egy rendszeres KecsUP klubhoz, akkor ezt már nem véletlenül tettük. Most március 28-án, tehát ma lett volna az első ilyen alkalom. Erre országos lapok munkatársait is elhívtuk, jöttek is volna. Nem titok, és mivel egy új időpontra is nyitottak, ezért eláruljuk: elfogadta a meghívást az Átlátszó, a Magyar Narancs, a 444.hu és a Magyar Hang is. Hívtunk helyi szerkesztőségeket, de ők nem jöttek volna el. A sajtó jelenlegi helyzetéről beszélgettünk volna. Vállalva a valószínűsíthető ellenkező véleményeket is. Az élet áthúzta a dátumot (akkor kezdtük volna a hirdetést éppen, amikor bejelentették a rendezvények korlátozását, mi pedig nem kockáztattunk, lefújtuk) és jelenleg fogalmunk sincs, mikor lehet majd megtartani az első találkozót olvasóinkkal.

A hírportál egy éve olvasható, de a munka kicsit előbb kezdődött. Már tavaly március előtt készültek a cikkek az akkor még egyszemélyes szerkesztőségben (ez voltam én), hogy mire elindulunk, már legyen olvasnivaló az oldalon. Így ott voltam a március 15-i ünnepségeken is, ami kicsit furcsa volt, tekintve, hogy jól ismernek a helyi sajtómunkások, és nyilván fogalmuk sem volt, kinek dolgozhatok. Az indulás előtti napokban, ahogy az élesített visszaszámláló egyre kevesebb hátralévő időt mutatott, úgy vert a szívünk (a kiadónkkal együtt) egyre jobban.

Jól emlékszem minden pillanatára az első igazi kecsupos munkanapnak. Ez már akkor volt, amikor elindult a hírportál, és közöltük, hogy percről percre közvetítjük a városi közgyűlés ülését. Oda tartva kaptam egy üzenetet egy korábbi kollégától, amelyben sok sikert kívánt. Jól esett. Hosszúnak tűnt az út, és még hosszabbnak az amúgy nem nagy távolság, amely a parkolót és a megyeházát (itt volt akkor a közgyűlés) elválasztja. Akkor már évek óta nem dolgoztam újságíróként. Írtam azért, és ezzel (is) kerestem a kenyerem, de az mégsem újságírás volt, még ha nagyon is hasonlított hozzá. Talán 200 méter gyalogútról beszélünk, mégis hosszú időnek tűnt, mert sok-sok kérdés fordult meg a fejemben közben. Vajon milyen lesz az első találkozás volt kollégákkal? Vajon kell-e magyarázkodni? Milyen lesz újra felvenni a fonalat? Megy-e még minden úgy, ahogy korábban? És milyen lesz újra nagy tömegeknek írni? És hogyan tudok egyszerre írni, fotózni és figyelni mindenre? No ez utóbbi kombináció ment a legnehezebben, bevallom. Úgyhogy a fényképezésről le is tettem viszonylag gyorsan. Már csak azért is, mert a megyeházi ülésteremben nem túl könnyű úgy felállni az ülőhelyről, hogy a laptop miatt a kisasztalt nem lehet lehajtani, így onnan kikerülni (legalábbis nekem, aki nem egy átlagos 75 kg súllyal bírok) nem volt egyszerű. Megpróbáltam párszor, de végül feladtam. Éles a kép arról is, ahogy néztem a követők gyarapodását. Az analitikában pedig az olvasók számát. Indulás előtt azt gondoltam, hogy rendszeres 3-5 ezer olvasóval kibékülnék, ha már ismeri a város a KecsUP-ot. Nos, már az első napon megvolt majdnem a 3 ezer olvasó. Ma pedig napi 50 ezer olvasóhoz is el tudunk jutni. És még csak most hagyjuk el a csecsemőkort. Szóval még ilyen részletekre is emlékszem, ami nyilvánvalóan azért van, mert igen fontos pillanat volt ez az életemben. És talán sok kecskeméti életében, amikor elindult a KecsUP.

A KecsUP létrejöttének okairól már máskor is írtunk. Most csak röviden. Kellett egy olyan felület, ahol nem csak a hatalomnak tetsző tartalom jelenhet meg. Itt most a szűkebb hatalomra gondolunk, az önkormányzatra, mivel elsősorban helyi újság volt akkoriban a KecsUP (most már elindult a megyei terjeszkedés). Persze nem is nyertük el – úgy hisszük – a szimpátiát a nagy házban, de a sajtónak nem is ez a dolga. Ezért írunk meg olyat is, amire talán fogják sokan a fejüket bizonyos helyeken. Viszont egészen biztos, hogy a város jó része hasonlóan gondolja, és az olvasottságból, a visszajelzésekből úgy látjuk, hogy szükség van ránk, ezt jól gondoltuk az elindulás előtt. Ezért dolgozunk töretlenül. Tájékoztatunk. Időközben növekedtünk, már három szerkesztő/újságíró dolgozik a KecsUP-nál.

Az elmúlt egy évet a berobbanás időszakának tartottuk. Most jön a növekedés ideje. Újabb kollégák érkeznek hozzánk, és reményeink szerint egészen a megye déli részéig elérnek majd az írásaink. Ráadásul nem csupán a központi (kecskeméti) híreink, hanem helyi hírek. Azok az ügyek, amelyek az ott élőket érdeklik.

A járványügyi helyzet, a mától érvényes kijárási korlátozás miatt most csendben, magunkban ünnepeljük ezt a szülinapot. Annyira magunkban, hogy még a szereksztőség se jött össze. Itthon maradtunk. Tegyék ezt Önök is, és olvassák a KecsUP-ot! A következő egy évben is. Köszönjük Önöknek is, hogy 1 évesek lehetünk.

Gunity Gábor főszerkesztő