A király, aki megparancsolta a napnak, hogy este menjen le

0
pxhere.com
Hirdetés

Amikor megírtuk, hogy a polgármester közleményben tudatta, hogy felhívta telefonon a kecskeméti bevásárlóközpontok vezetőit, akik konstruktívan álltak kéréseihez; majd közölte, hogy húsvétkor zárva lesznek az üzletek, akkor Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című regénye jutott eszünkbe. Abból is az a jelenet, amikor a királlyal találkozik a főhős. Azzal a királlyal, aki megparancsolja a napnak, hogy este menjen le.

– Fölséged… min uralkodik?
– Mindenen – válaszolta mérhetetlen egyszerűséggel a király.
– Mindenen?
A király futó kis mozdulattal végigmutatott a bolygóján meg a többi bolygón meg a csillagokon.
– Ezen mind? – kérdezte a kis herceg.
– Ezen mind – felelte a király.
Mert nemcsak abszolút uralkodó volt, hanem egyetemes is.
– És a csillagok engedelmeskednek fölségednek?
– Természetesen – mondta a király. – Azon nyomban. Semmi fegyelmezetlenséget nem tűrök.
A kis herceg elámult ekkora nagy hatalmon. Ha neki ilyen hatalma lenne, napjában nem negyvennégy naplementét láthatna, hanem hetvenkettőt, sőt százat vagy akár kétszázat is, és még csak odébb se kellene húznia a székét! S mivel egy kicsit szomorú volt, mert eszébe jutott az elhagyott bolygócskája, olyannyira nekibátorodott, hogy egy kegyet merészelt kérni a királytól:
– Úgy szeretnék naplementét látni… Örvendeztessen meg fölséged. Parancsolja meg a napnak, hogy nyugodjék le…
– Ha egy generálisnak azt parancsolnám, szálljon virágról virágra, mint egy lepke, vagy írjon egy tragédiát, vagy változzék tengeri madárrá, és a generális nem hajtaná végre a parancsot, ki lenne a hibás emiatt: ő vagy én?
– Fölséged! – jelentette ki a kis herceg nagy határozottsággal.
– Látod. Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az értelem – mondta a király. – Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsaim.
– Akkor mi lesz a naplementémmel? – firtatta a kis herceg, mert ha már föltett egy kérdést, többé nem tágított tőle.
– Meg fogod kapni a naplementédet. Követelem. De kormányzói bölcsességemben megvárom, hogy kedvezőek legyenek hozzá a körülmények.
– És az mikor lesz? – tudakolta a kis herceg.
– Hm… hm… – felelte a király, és böngészni kezdett egy testes naptárban. – Hm… hm… mikor lesz… mikor lesz… ma este, hét óra negyven perc körül. És majd meglátod, milyen híven engedelmeskednek nekem.

Hirdetés