- Vannak országok, amelyek a 20. század háborúit elvesztették – de megnyerték a békét: ezek közé tartozik Ausztria és Németország. Szociális partnerség, gazdasági csodák évtizedei után belpolitikai vitáik és kormányváltásaik dacára stabil a demokrácia és masszív a nemzetgazdaság, létező valóság a társadalmi prosperitás.
- Mások megnyerték a háborút, de elvesztették a békét: ilyen volt a Szovjetunió és Jugoszlávia. A politikai szövetségi államszerkezetük a múlté, gazdaságuk halvány árnyéka a korábbi tekintélyt parancsoló teljesítményüknek. Oroszország és Szerbia jóindulatúan is stagnáló pályára állt, versenyképességük alacsony.
- Sajnos egyre több jele van annak, hogy Magyarország nemcsak háborúit, hanem társadalmi, politikai és pénzügyi békéjét is elveszti lassan, s a legfontosabb európai politikai szövetség (EU) egyik legmegbízhatatlanabb tagja.
Állandó harcban az Orbán-kormány
A COVID-járvány, a klíma, az energia és a világgazdasági visszaesés válságai mellett immár nyilvánvaló, hogy az Orbán-kormány folyamatos politikai „szabadságharca” és a jogállamisági és korrupciós ügyek befagyasztják több ezer milliárd forintnyi válságkezelési támogatás és olcsó hitelkeret lehívásának lehetőségét.
A KECSUP-on most körüljárjuk, hogy jutottunk el ide.
Míg 2020 karácsonyán a magyar-lengyel 2021-27-es uniós többéves pénzügyi keretterv (MMF) vétó kezelése volt az európai újságok címlapján, 2021 végén éppen a magyar és a lengyel kormány az, melyek több ezer milliárd forintos helyreállítási tervét Brüsszellel mégsem sikerült egyelőre elfogadtatni. Ennek következtében az egyébként is feszített költségvetési deficit és az infláció, valutaromlás korszakában egyetlen eurócent újjáépítési (RRF) forrást sem tudnak lehívni.
A magyar kormány EU-ellenes hangvételű, de a végletekig EU-forrásokban bízó diplomáciai kalandja egyelőre teljes kudarcot vallott. A FIDESZ kizárása az Európai Néppártból politikailag zárta karanténba a magyar kormányt az Európai Parlamentben, s ezáltal a Tanácsban is szűk a mozgástér. Ennek mostantól komoly gazdasági következményei is vannak.
Biztosnak tűnik, hogy ez a beragadt helyzet legalább a 2022-es tavaszi hazai parlamenti választásokig így is marad: az EU új vezetése, valamint a friss német kormány sem akar több európai káposztát (a közel 53Mrd eurónyi (!) magyaroknak szánt 2021-27-es forrás egyre növekvő részét) a magyar kormányzati kecskére bízni.
Az elszalasztott 2021-es forráslehívás háttere: a magyar vétó retorziója
A koronavírus-válságból való kilábalás európai integrációs történelmi szinten is kivételes megoldások sorát, többek között, a közös Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) felállítását az uniós tagállamok már a 2020 nyári maratoni EU-csúcson hagyták jóvá, amely beélesítése (2021. január eleje) csak azután lett lehetséges, hogy a 2020. decemberi csúcson sikerült elhárítani a magyar és a lengyel kormány vétófenyegetését. A példátlan válságkezelési forrást egy példátlan tagállami vétó blokkolta azért, hogy a két kelet-európai kormány vezetői fel tudják puhítani az akkorra már élesítés előtt álló, az EU-pénzekkel kapcsolatos jogállamisági rendeletet.
Végül azonban hosszú egyeztetés után mégis megszületett egy olyan kompromisszum (valójában egy négyoldalas politikai dokumentum a magyar, a lengyel és a német kormány titkos együttműködése alapján), amit az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács végül jóvá is hagyott a 2020. decemberi csúcstalálkozón. Ez azonban egyúttal további viták előtt nyitott utat 2021-ben.
A kompromisszum ugyanis lefektette, hogy csak azután kezdheti meg alkalmazni az Európai Bizottság az egyébként 2021. januártól élesedő jogállamisági rendeletet, benne a szankciókig vezető jogállamisági eljárást, miután az Európai Bíróság kimondja róla ítéletét.
Ez pedig borítékolhatóan legalább 1-1,5 évvel elnyújtotta az egész szankciós folyamat kezdetét, hiszen tudjuk, hogy még a gyorsított ítélethozatal is leghamarabb 2022. januárra várható a jogállamisági rendeletről (a főtanácsnoki indítvány alapján vesztésre áll a magyar és lengyel kormány).
Fontos tudni, hogy az említett politikai kompromisszum jogilag nem bír kötőerővel, azt végül az uniós szerződések őreként az Európai Bizottság csak kényszerből, jobb híján vállalta magára (enélkül a magyar-lengyel vétót nem lehetett volna elhárítani), és éppen ebből eredtek a 2021-es év bonyodalmai, illetve nagy vitái. Az Európai Parlament ugyanis a kezdetektől azt hiányolta, hogy ha már 2021. januártól hatályba lépett a jogállamisági rendelet, ami az EU-pénzekkel kellően szorosan összefüggő ügyekben adott fegyvert a Bizottság kezébe, akkor azt miért nem alkalmazza (azért, mert írásba adta, hogy az uniós bírósági ítéletig nem teszi). Végül az EP elégedetlensége odáig fajult, hogy 2021 őszén be is perelte az Európai Bizottság elnökét tétlenség miatt.
Egy másik fontos szál pedig az volt, bár ezt nyíltan csak ritkán mondták ki Brüsszelben, hogy a jogállamisági problémák és a vétófenyegetés retorziója miatt már a 2020. decemberi EU-csúcson eldőlt, hogy Magyarország ne számítson se a helyreállítási programból, se a 2021-2027-es programokról pénzre a 2022-es választásokig. A programok elfogadását és a folyósítást ugyanis elég nehezen tudta volna engedélyezni az az Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök, akinek egyre erősebben „a nyakához szorította a kést” az EP a 2021-es év során.
Valójában tehát a júliusi magyar gyermekvédelmi törvény elfogadásánál ez a brüsszeli háttértörténet fontosabb volt abban, hogy végül az egész 2021-es év során sem született meg a magyar helyreállítási program bizottsági jóváhagyása.
Azt ugyanis már legalább fél éve hallani, hogy miközben a magyar kormány és az Európai Bizottság technikai stábjainak szintjén konstruktív a kapcsolat és közel (lenne) a megegyezés a helyreállítási programunkról, a bizottsági legfelső politikai szinten van ellenállás.
A fenti okok, az EP felőli erős nyomás és az uniós pénzköltés szabályosságával, átláthatóságával kapcsolatos elvárás tehát nagyon fontos volt abban, hogy az eredetileg 5895 milliárd forintos helyreállítási programból előbb 2511 milliárdos program lett, majd még ezt sem fogadta el az év végéig a Bizottság.
Ehhez úgy jutottunk el, hogy a magyar kormány áprilisban még egy 5895 milliárdos helyreállítási tervet hozott nyilvánosságra, amiben 9 főbb területen részletezte az oktatáson, egészségügyön és digitalizáción át, hogy hol milyen programokra mennyit költene. Aztán egy április végi magyar kormányzati brüsszeli látogatás kellemetlen vacsorája után május 12-én már csak egy 2511 milliárdos tervet adott le az Európai Bizottságnak. Elengedte tehát a teljes 3400 milliárd forintos hitelkeretet.
Az egyik legfontosabb az lehetett ebben a döntésben, hogy a fenti keretből is adódóan az új brüsszeli átlátható pénzköltési elvárások nehezítették volna a magyar újjáépítési RRF-program elkezdését és végrehajtását (például a közalapítványi rendszerbe szervezett felsőoktatási intézményeknél).
Aztán május-júniusban zajlott a visszanyesett magyar RRF-terv brüsszeli vizsgálata, mígnem megszületett a gyermekvédelminek nevezett magyar törvény július elején, ami komoly hullámokat vert Brüsszelben: 18 tagállam írásban elítélte egy példátlanul szenvedélyesre sikeredett EU-csúcs keretében. Ezen, illetve a fenti kereten „felbuzdulva” hirtelen eltávolodott egymástól a Bizottság és a magyar kormány tárgyalódelegációja által képviselt álláspont és nagyon megcsappant annak esélye, hogy összejöhet rövid távon a magyar terv jóváhagyása. Új feltételek, vagy már lezárt vitás kérdések is felkerültek az asztalra, de nyáron még abban lehetett hinni, hogy a szeptember 30-i informális határidőig összejön az alku, így ősszel jön a magyar helyreállítási terv első 13%-os előlege, 326 milliárd forint.
Ursula von der Leyen szeptember közepi helyzetértékelő beszédének üzenete és az, hogy közeledett az Európai Bíróság tárgyalása, illetve a gyorsított ítélethozatala a jogállamisági rendeletről, összességében fordított a helyzeten. Egyre inkább úgy látszott, hogy ebből nem lesz gyors alku a Bizottság és a magyar kormány között. Ezt jelezte az is, hogy hirtelen gigantikus összegű, a fent elengedett hitelkeret közel felét kitevő, nemzetközi devizakötvény-kibocsátást zavart le a kormány szeptemberben. Akkor még a homályos tájékoztatás miatt jórészt az elmaradó uniós finanszírozás kipótlására lehetett gyanakodni, azóta viszont kiderült, hogy például a 13. havi nyugdíj teljes összegére, az szja-visszatérítésre és a későbbi esetleges reptér-vásárlás tervére képzett leginkább tartalékot a kormány.
A brüsszeli jelek pedig egyre inkább arra utaltak: a Bizottság arra játszott, hogy „összecsúsztassa” a magyar (és lengyel) terv elfogadásának idejét a jogállamisági rendelet élesedésével és így erre mutogatva ne is kelljen egyelőre elfogadnia a magyar és lengyel tervet, mert így a 13%-os előleget sem kell kifizetnie.
Zsákutcában
Az, hogy melyek a magyar helyreállítási terv elfogadásának fő akadályai, kiderült december elején abban az európai bizottsági levélben is, amelyben sokféle információt kért az EU-pénzekkel összefüggő jogállamisági ügyekben és így előkészítette a jogállamisági rendelet alapján induló eljárást. Amint felvázolták:
- például az igazságszolgáltatási rendszerben szeretne elérni kétharmados parlamenti támogatottságot igénylő módosításokat a Bizottság (pl. vádkikényszerítés intézményének bevezetése, a magasszintű korrupciós esetek hatékony nyomozásának, illetve az esetek előzetes kivédésének intézményes keretei, az OLAF-fal való hatékony együttműködés elérése, közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok közbeszerzési szabályai és összeférhetetlenségi kockázatainak kérdése).
Emellett az év végi maratoni Kormányinfón Orbán Viktor kormányfő elárulta, hogy a megszületett megállapodások (közbeszerzési rendszer átláthatósága, illetve a közbeszerzési verseny növelése, Arachne rendszer használata) mellett két további vitás pont is van még, ami szavai szerint a választásokig bizonyára nem teszi lehetővé a megállapodást a helyreállítási programról. Elmondása szerint az egyik ilyen az, hogy
- a magyar parlamenti képviselők jogállási kereteinek megváltoztatását szeretné elérni a Bizottság, hogy ne lehessen törvénykezdeményezési lehetőségük.
- A másik szerint a Bizottság azt is akarja: Magyarország is csatlakozzon az Európai Ügyészséghez, és ehhez változtassák meg a magyar ügyészség státuszát is.
A fentiekből jól látszik, hogy komoly elvárásai vannak az Európai Bizottságnak a magyar jogállamisági vitákban. Amint december eleji elemzésünkben rámutattunk: éppen ebből adódnak a pénzek kiszabadításának potenciális nehézségei is, nevezetesen lesznek-e a tavaszi választások után olyan parlamenti keretek (kétharmad), amely egyáltalán lehetővé teszi a kétharmados törvények megváltoztatását.
A jelentős globális pénzügyi elemzők is követik a folyamatokat: a Morgan Stanley is arra figyelmeztetett: nem veszik kellően komolyan a befektetők azoknak a forgatókönyveknek a kockázatait, hogy például 2022 nyarától egy évig befagyhatnak a magyar EU-pénzek a viták tartóssága miatt és ez így a gazdasági növekedési pályára is alapvető negatív hatást gyakorolna. Erre azonban Orbán Viktor egy rádióinterjúban megnyugtatásként azt üzente: végül úgyis sikerül majd megállapodni Brüsszellel (a választások után), így elkerülhetővé válik a gazdaság növekedési pályájának megtörése.
Az, hogy a magyar ellenzék ezzel kapcsolatban mire készül, tételesen még nem derült ki, de minden bizonnyal szerepelt Márki-Zay Péter európai csúcsdiplomáciai egyeztetéseinek napirendjén. Hamarosan visszatérünk a fejleményekre, addig is várjuk véleményüket.
Egy dolog biztos, minden bizonytalan: a 2022-es év komoly izgalmakat hoz majd ebben a témában is.
Köszönjük a cikket Z.Z.-nek.
