A kormányfő szerint már nem is 2-4, hanem 4-5 év szükséges ahhoz, hogy az ország – pontosabban a Mol – képes legyen leválni az orosz nyersanyag feldolgozásáról. Erre hivatkozva vétózzuk a közös uniós tervet.
Kissé megkavarhatták Orbán Viktort azok a „szakemberek” – többségükben különböző állami-iparági vezetők –, akikkel a kormányfő csütörtökön energetikai kérdésekről egyeztetett. Legalábbis a Kossuth Rádiónak adott pénteki reggeli, soros interjújában a miniszterelnök még a szokásosnál is több ellentmondásos és megkérdőjelezhető állítással, illetve csúsztatással élt.
Orbán Viktor nemcsak hogy minden korábbinál élesebben kelt ki az orosz olajra tervezett uniós kereskedelmi korlátozások terve ellen, de még korábbi, egyre kevésbé követhető álláspontjukon is szigorított. A kormányfő felhánytorgatta Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének, hogy a javaslattal felrúgta volna márciusi, versailles-i megállapodásukat. Eszerint minden állam maga határozhatná meg saját energiaforrás-összetételét, amin csak a nemzeti érdekek figyelembevételével változtatnak. (Valójában ez uniós alapjog.)
A kormányfő a bizottsági javaslatot többször is „atombombának” nevezte, ami fittyet hány a nemzeti sajátosságokra. Mivel Magyarországnak nincsenek kikötői – mert azokat „elvették tőlünk” –, hozzánk csak csövön érkezhet az olaj, ami Oroszországból indul ki – fogalmazott. Később ezt a téves állítást – látszólag kiegészítőleg – annyiban módosította, hogy a horvát tengeri kikötők felől az Adria-vezetéken is kapunk olajat.
A kormányfő azon állítása, hogy a horvátoknak „ehhez” meg kellene növelnie a cső kapacitását, téves.
Az Adria-vezeték jelenlegi átmérőjét a Mol maga is csak az őszi betakarítási időszakban kevesellné az – egyaránt molos – magyar és szlovák finomító ellátásához. Ám ez más szakértők szerint fokozott tárolással áthidalható. Az olajtársaság április elején úgy nyilatkozott: ahhoz, hogy a két finomító leváljon az orosz olajról, 2-4 év és „több száz millió” dollár szükséges, amit néhány napja 500-700 millió dollárra pontosítottak. Ehhez képest Orbán Viktor már 4-5 évet említett. Igaz, a kormányfő a feltételek közé immár belekeverte úgy a Paksi Atomerőmű bővítését, mint a teljes hazai villamosenergia-rendszer korszerűsítését. (Pedig Paks 2 a – szélsőségesen derűlátó – kormánytervek szerint sem 4-5, hanem 7-8 év múlva állna üzembe.)
Orbán Viktor a brüsszeli javaslatot úgy összegezte, mint ami nem veszi figyelembe a magyar érdekeket és ezért azt „átdolgozásra” visszaküldte a feladónak. Érzékeltette: Magyarország jelen állapotában nemmel szavaz az összes tagállam egyhangú szavazatához kötött tervezetről. A riporter kérdésére egyszersmind elmerengett azon, hogy a 27 tagország közül gyakorta egyedül marad a bizottsági javaslatok „visszaküldésében”. Néhány perccel később viszont már úgy vélte: ha valakivel mindenki szembemegy a sztrádán, érdemes elgondolkodnia az irányváltáson. A két hozzáállást úgy igyekezett közös nevezőre hozni, hogy Magyarország szinte mindenben csatlakozik a közös uniós állásponthoz, de a hazai energiaellátás, azon belül is az olaj és a gáz kérdése „kettős vörös vonal”. Orbán Viktor ezek után úgy jellemezte magát, mint aki nem szokott vétóval fenyegetőzni, mert mindig megállapodásra törekszik.
Nagy Katalin kérdésére, miszerint ha a javaslatokat elfogadnák, „mi lesz a rezsicsökkentéssel”, a kormányfő úgy fogalmazott, akkor „holnap reggel 700 a benzin és 800 a gázolaj”. (A riporterrel együtt tévesen azt állították, hogy az ipar árai is nőnének, miközben a hazai cégek már ma is piaci árat fizetnek. Szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy a „magán” – legalábbis harmadrészt Orbán-közeli – tulajdonú Mol egyre-másra halmozza az említett beruházási szükségletnél jóval nagyobb nyereségeket, március óta elsősorban a többi állam és olajcég Moszkva elleni önkéntes vásárlási stopja miatt leesett árú orosz olaj megvásárlása miatt. Szakértők szerint a százhalombattai és a pozsonyi finomító úgy műszakilag, mint kereskedelmileg, valójában felkészült az orosz olaj akár teljes elhagyására. Az ugyanakkor tény, hogy az átállás csökkentené a Mol nyereségét. De arra már Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató is utalt, hogy törvényi kötelezvény esetén megkezdenék az átállást. Addig viszont az ilyen beruházásokat „redundánsnak”, magyarán feleslegesnek ítéli. („Kérdés” persze, hogy a kormányfő az orosz energiabehozatal helyett miért egy, amúgy busásan nyereséges „magáncég” profitjának csökkenését állítja be nemzetstratégiai veszélyként.)
Az Európai Bizottság mégis igyekszik meghallgatni a Mol kérését. A hét közepén még arról szóltak a bizottsági kiszivárogtatások, hogy az összes tagállam közül egyedül „Magyarország és Szlovákia” – vagyis a Mol – kapna 2023 végéig haladékot. Ezt a magyar kormány képviselői élből elvetették. Amiként tegnap Orbán Viktor is úgy fogalmazott, hogy „egy-másfél évvel nem megyünk semmire”. A Reuters bizottsági forrásokból ugyanakkor pénteken már úgy értesült, hogy „Magyarország és Szlovákia” 2024 végéig, az időközben hasonló igénnyel bejelentkező csehek pedig 2024 júniusáig kapnának időt az átállásra. A görögök, máltaiak és ciprusiak a tengeri szállítás szigorítására egy helyett három hónap haladékot nyernének. A bolgárok viszont semmit, mert igényeiket úgymond nem tudták alátámasztani.
via nepszava.hu
