Június 10-e estéjén gyalog indultunk el a dombhoz. A barátaimmal nehezen hagytuk ott a mindig megbízható belvárosi kocsmát, de kíváncsiak voltunk a Kecskeméti Kézműves Sörfesztiválra. Nem segített, hogy a Benkó Zoltán Szabadidőközponthoz vezető úton egyre több társaság jött velünk szembe. Vagy haza, vagy a Kéttemplom közbe tartottak, és minket is próbáltak jobb belátásra bírni:
“Nagyon béna a sörfesztivál, ne menjetek!”
A szinte üres parkban végtelen mennyiségű szabad sörpad fogadott, amíg a kemény magnak DJ Voice keverte 3 évtized slágereit. Ez volt a Kézműves Sörfesztivál első estéje, amit az időjárás sem kímélt. Csalódtunk. Ezután egyetlen reményünk a vasárnapi Korda Gyuri koncert maradt.
Már otthon az ő zenéit hallgattam, persze azzal az előítélettel, ahogy egy régebbi kor popzenénéjére tekint az ember. Korda György és Balázs Klári élő legendák, akik a nosztalgia varázsa miatt járják még most is a magyar városokat. Ma a 83 éves bácsi modoros előadóművészete ragad meg minket, nem a patinás táncdalok. A falunapi koncertfelvételek alapján elvétve táncol egy-egy ember a magyar retróra.
Más volt a helyzet, amikor 2019-ben a Carson Coma feldolgozta Korda György 1963-as dalát. A Nem vagyok idegest hihetetlen lelkesedés fogadta a fiatal zenekar koncertjein, és a kamaszlányok most is csörögnek az 59 éves számra. Ez lehet a koncert lendülete, vagy Fekete Giorgio bája miatt, viszont a nosztalgiának is szerepe van benne. Egy időben a Carson Coma rajongók Korda György emlékzenekarként utaltak a formációra – emiatt az egyetlen szám miatt, ami reflektált a csapat ‘60-as éveket idéző imázsára.
Felkészültem rá, hogy a sörfesztiválon több generáció fogja együtt kántálni: “Gyuri bácsi! Gyuri bácsi!” Nem számít, hogy iróniából vagy őszinte nosztalgiából, de sokan táncolnak majd az élő mémre, aki éjszakai pókerasztalok mellől közvetített a sportcsatornákon. Azt hittem, a kecskeméti alterlányok és az idősek is eljönnek majd megnézni a régi magyar popszakma ránk maradt emlékét.
