A szabadszállási Kreisch Zoli civilben nagykereskedelmi vezető, de ha van csak egy kis szabadideje, feleségével a Felső-kiskunsági pusztát járják, és fotóznak, filmeznek. Az elmúlt hetekben egy rókacsaládról – főleg a világgal ismerkedő, szunyókáló vagy egymással civakodó kölykökről – készítettek remek felvételeket.
Kreisch Zoltánról már többször írtunk. Ő az az amatőr filmes, aki februárban saját örömére forgatott egy kisfilmet a Felső-kiskunsági pusztáról, benne szép képkockákkal a térség talán legismertebb állatfajáról, a fokozottan védett túzokról. Készített képeket egy különleges világos színváltozatú őzbakról, de videózta a KTE futballcsapatának szurkolótáborát is (egyébként ő is a lila-fehérek nagy híve).
Zoli egyébként egy épületgépészeti és fürdőszoba felszerelési cégnél dolgozik mint nagykereskedelmi vezető. Édesapja a Kunszentmiklós melletti tanyavilágban született, és bár ő nem itt nőtt fel, mindig nagy élményt jelentett számára gyermekként, ha nagyapját meglátogatták a pusztán; lenyűgözte ez a vidék, és remélte, hogy egyszer majd itt telepedhet le. Felesége, Kreisch-Körözsi Virág Kunadacsról származik, ő is bejárta gyermekkorában a környező erdőket és mezőket. A házaspár manapság is sokat sétál a természetben, és közben hódolnak szenvedélyüknek, a fotózásnak és videózásnak.
„Ebből mi nem keresünk pénzt, egyszerűen csak szeretnénk minél többeknek megmutatni a természet értékeit és hogy a mai, rohanó, félelmekkel teli világban is van szépség, van kikapcsolódási lehetőség” – mondta Zoli. Nemrég készült el újabb kisfilmje, ezúttal egy rókacsaládról, amelynek kotoréka Kunszentmiklós és Kunadacs között, egy akácligetben található. A Kunszentmiklósi Természetvédő Petőfi Vadásztársaságtól kapták a tippet a témára. A szokásos munkamegosztás szerint felesége fotózott, Zoli pedig filmezett. „Egyszerű terepszínű vadász ruházatot használunk, amikor ilyen közel vagyunk, akkor terepszínű csuklyát és néha kesztyűt is. Az állványokhoz lombos ágakat támasztunk, ez a takarásunk. Van álcahálónk és lessátrunk is, de jobban szeretjük, ha meg tudjuk ezt “természetesen” oldani. 15-25 méter távolságból filmezünk és fotózunk, ennél közelebb nem szabad menni. Meg sem pisszenünk, mert már egy kézmozdulat elég ahhoz, hogy elijesszük őket. A legfontosabb, hogy a célhoz képest lehetőleg szembeszélben, vagy rosszabb esetben oldalszélben legyünk. Ha kotorék közelében otthagyjuk a ‘szagunkat’, vagy észrevesz minket, akkor az anya elköltözteti a kölyköket” – árult el részleteket a forgatásról. Ebből azért jól kitűnik: ugyan amatőr vadfotósról és filmesről van szó, de roppant profihoz méltón tervezik meg és hajtják végre a forgatásaikat.
