Nem az éjjeli őrjárat – Leviczky Cirill fotográfiájáról

Leviczky Cirill önkormányzati képviselő megkapó fényképet osztott meg Facebook oldalán. Az éjszakai útépítés egy júliusi jelenetét örökíti meg, és nem tudunk elmenni afelett, mennyire művészi hatású a telefonos kép.

Az első művészi párhuzamot a fotó jobb oldalán pihenő munkás képében kapjuk, aki Jan Matejko Stańczykját idézi (Stańczyk Bona királynő udvari bálján, miután megérkezett a hír Szmolenszk elestéről).

A realista kép ezen felül Rembrandt dinamikus Éjjeli őrjáratát juttathatja eszünkbe – annak ellenére, hogy a megrendelésre készült híres festmény eredetileg nem éjszakai jelenet, csupán az 1642 óta sötétedő lakkrétegek miatt kezdték így nevezni. A kapcsolatot a fotó és Frans Banning Cocq kapitány milíciája között az online poszt szövege hangsúlyozza:

Amikor valóban az útépítés a cél! #ezekejszakadolgoznak

Maga a fotó mintha egy beállított jelenetet kapna lencsevégre. Van abban némi kietlenség, ahogy a sárga ruhás férfialakok és a gyermekként még csodált utilitarista járművek két oldalról szegélyezik a sötétségbe távolodó utat.

Mozdulatlanságuk is, a kompozíció is erre a még befejezetlen útra fekteti a hangsúlyt. A statikus figurák és munkagépek nyugalmát csupán két elmosódott karakter ellenpontozza, emlékeztetve minket az éjszakai életkép valóságtartalmára.

Rembrandt évek alatt sötétté vált festményén is két karakter ragyogása tűnik ki (a milícia védelmezője és a Cocq kapitány mellett álló hadnagy) az embercsoport homogenitásából. Itt érdemes kiemelni, Leviczky Cirill képén is szerepet kap egy a védelmezőhöz hasonló nőalak.

Az éjszakai munkát kísérő éles fények eközben felénk, a befogadó felé fordulnak. Felvesszük a fotográfus szerepét, hiszen Leviczky hátulról megvilágított árnyéka is része a teljes képnek, még több fényforrásról árulkodva. Azt mondhatjuk, megszólít a jelenet, ahogy a kép születésének célja is.

Harry Francis Mack grafikái a 30-as évek épülő amerikájáról már csak szellemiségükben kapcsolódnak a képviselő posztjához, de a Metropolitan Nocturne (1936) vagy a Night Shift (1939) megnyugtató párhuzama volna az épülő útnak, kellemes zárása ennek a művészeti kitekintésnek.