Az Ápoló Klubot minden kecskeméti ismeri, az ötlet megálmodóit és megvalósítóit azonban már kevesebben. A tulajdonosok hátteréről, a megbélyegzésről, a megalakulásról, a működésről, személyes élményekről, szakmai kérdésekről, kulisszatitkokról – röviden az elmúlt 5 évről dr. Homoki Balázzsal, Gál Bencével, Gál Mátéval és Versegi Ádámmal, a négy tulajdonossal beszélgettünk.
Az Ápoló Klub több mint 5 éve Kecskemét meghatározó szórakozóhelye, 2022-ben egy szakmai díjon elnyerte az országban az év koncert helyszíne címet, olyan neves előadók és zenekarok léptek már fel náluk mint például a Tankcsapda, Azahriah, Desh, a Carson Coma, vagy akár az ismert humorista, Bruti.
Mit lehet tudni az Ápoló tulajdonosi köréről – kik vagytok Ti és hogyan alapítottátok meg a klubot?
Ádám: Magunkról először is azt szoktuk elmondani, hogy négyünk között szövődött egy húsz éves barátság. Közülünk mindenki olyan területen kezdett el dolgozni és tanulni, amiből összetettük a tudást és megszületett az Ápoló. Gál Máté egy szakképzett és tapasztalt hangtechnikus, aki mind egy korábbi zenekarával és mind a maga szakmájával is körbejárta az országot, szinte az összes klubban, az összes fesztiválon ott volt. Ugyanúgy Gál Bence, aki kitanulta a fénytechnikát, de technikusként és sofőrként is kísérte a zenekarokat. Dr. Homoki Balázs jogi egyetemet végzett, és abban a szakmájában is tevékenykedik, én, Versegi Ádám pedig közgazdász lettem, cégvezetési szakirányon. A csapatunkhoz tartozik a tulajdonosi körön kívül egy üzletvezető, Bukovinszki Péter is. Ő a vendéglátásért felelős, hiánypótló a csapatban, hiszen mi ehhez nem értünk, ő pedig magas szinten műveli. Nagyon jó munkatársra és barátra leltünk a személyében, már a tervezéstől kezdve velünk dolgozott és mellettünk állt, együtt építette fel velünk ezt az egészet.
Ez volt a kiindulópont, így gyakorlatilag, amikor a Technika Háza (TEKA) bezárt, akkor eldöntöttük, hogy mind a barátságból kifolyólag jól ismerjük egymást, és egyébként meg minden olyan fontos szakterületet kitanultunk, ami kell ahhoz, hogy közösen összedugva a fejünket meg tudjunk alkotni egy olyan minőségi szórakozó helyet, amilyet szerintem Kecskemét még nem látott.
Balázs: Nem a semmiből találtuk ki egyik pillanatról a másikra, a baráti kapcsolat meg az ezer éves ismerettség mellett azért ami kezdetektől összekötött minket, az magának az élő zenének a szeretete volt. Amikor először lehetett hallani a TEKA bezárásáról, akkor egyszer úgy álltunk fel, hogy komolyabban elkezdünk foglalkozni az Ápoló megalapításával, aztán meglátjuk, hogy ez egy olyan ötlet-e, amivel tényleg érdemes foglalkozni vagy sem.
Máté: Rendszeresen jártunk a TEKA-ba, koncerteztünk is ott sokat, és nyilván, amikor bezárt, az nekünk személyesen is egy nagy érvágás volt. Én mindig úgy fogalmaztam, hogy zavart minket, hogy egy megyei jogú városban nincs egy rendes élőzenei klub. Azért Kecskemét mégiscsak majdnem az ország közepe.
A kecskeméti közbeszéd NER-esnek titulálja az Ápolót és annak tulajdonosait. Például a tulajdonosi körben van dr. Homoki Balázs is, aki Homoki Tamás alpolgármester fia. Hogyan tudjátok magatokat a személyes kapcsolatok ellenére elkülöníteni a NER-től és távoltartani a politikától?
Balázs: Az, ahogyan egy szülő próbál segíteni a gyermekének – és ezt most nem csak magamra, de akár bármelyikünkre érthetem -, az a segítség természetesen megvolt az én édesapám részéről is. Ez abban merült ki, hogy egyfajta iránymutatást adott azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen ötlettel hova kell fordulni, hogy lehet ezt bárkinek előadni és hogy lehet az ötletből valóságot formálni. Ebben édesapám valóban elindított minket egy irányba, hogy kit és milyen szándékkal keressünk meg. Nemrégiben lett 5 éves a klub. Az elmúlt 5 évben sem klub, sem a vállalkozás nem szövődött össze egy politikai vonallal vagy irányultsággal sem. Csak azon dolgozunk, hogy nálunk szórakozás legyen, ide az emberek lazítani jöjjenek – azt gondolom, hogy ennek nem is kell és nem is szabad politikával vegyülnie.
Ádám: Ezek akkor vegyülnének, ha itt sorozatos önkormányzati megrendelésekben és állami forrásokban úsznánk. Ez egy borzasztó egyszerűen bizonyítható történet, mert ezeknek a pénzeknek nyilván mind a két oldalról meg kell jelenniük a könyvelésben, ez egyértelműen látszódik. Tehát hogyha olyan aspektusból vizsgáljuk ezt, hogy kaptunk-e már állami támogatást, akkor egyszerű a válasz. Egyszer kaptunk: ezt a Covid megsegítésre adták az összes klubnak az országban, 2020 végén. Zárójelben jegyzem meg, pont most kedden volt itt nálunk Bruti, és elmeséltem neki ezt, hogy pár évvel ezelőtt volt egy ilyen támogatásunk és azóta megbélyegeztek minket. Azt felelte, hogy ő is kapott ebből a támogatásból és nem értette a megbélyegzést. A vendéglátásban és a szórakoztatóiparban rengeteg cég, magánszemély, fellépő, előadó és szolgáltató sérült a Covid miatt – erre az állam pusztán iparági alapon nyújtott támogatást.
Máté: Azért sok kritika érte azt a pénzosztást, de nem az élőzenei klubok miatt, hanem hirtelen megjelentek például olyan borászatok, ahol kiderült, hogy volt abban az évben élő zene, és úgy adták be a pályázatot, hogy ők rendszeres koncertszervezők. Itt azért én hozzáfűznék egy gondolatot: sokan azt gondolják, hogy hatalmas tőkéket mozgatunk meg azért, hogy ezek a produkciók fellépjenek nálunk, de ez nem így működik. Mi az összes koncertet közös szervezéssel bonyolítjuk le a produkciókkal, mi a jegybevételből gazdálkodunk. Ehhez saját jogon szerzett kapcsolati tőke kellett a zeneiparban. Gyakorlatilag mire elkezdtük csinálni az Ápoló Klubot, addigra nem volt olyan ismertebb zenekar, akik közül vagy a zenekar tagjait, vagy a technikusokat, vagy a menedzsmentet ne ismertük volna. Igazából minden koncertet közösen bonyolítunk le az adott produkcióval, az esetek zömében nem is mi határozzuk meg a jegyárakat, vagy nem is mi vagyunk a jegykibocsátók, hanem a produkciók. Mi infrastruktúrát biztosítunk nekik.
Ádám: Teljes mértékben piaci alapon, piaci szereplőkkel, állami támogatás nélkül működik az Ápoló. Még azt sem lehetne mondani, hogy olyan megrendelések lennének, amik okot adnának a szokásos túlárazott konstrukciós történetre, mert nem. Ha valaki ezt nem hiszi el, akkor tarthatunk egy iratbetekintést is a szerződéseinkbe – nincs semmilyen titkolózás.
Balázs: Nem is csak az a lényeg, hogy a NER-től elkülönülten, hanem alapvetően politikától elkülönülten működünk és fogunk is működni. Szerintem ha valaki megnézi a koncertnaptárunkat vagy a programjainkat, az pontosan látja, hogy itt tényleg piaci alapon próbáljuk kielégíteni a fogyasztó igényeket.
Máté: Nyilván ez az interjú alá is sokan fogják kommentelni, hogy neresek vagyunk. Ők mind olyan emberek, akik nem ismernek sem minket, sem a vállalkozásunk működését, de én nem látom értelmét annak, hogy mi folyamatosan leálljunk vitázni. Azt a példát szoktam mondani, hogy már rég megtanultam, hogy egy laposföld-hívővel sem érdemes vitázni.
Van bármilyen olyan tényező az Ápolónál, ami a színtiszta piaci érdek fölé helyezkedhet bizonyos esetekben? Vannak például olyan koncertjeitek, amik nullára jönnek ki, vagy esetleg mínuszos is marketing érdekből?
Ádám: Nem volt még erre példa, mert muszáj piaci alapon működnünk, és egy nullás bulit nehéz megsaccolni, hogy az hogyan lesz nullás. Át kell gondolni, hogy ha nem jön ki a jegybevételből, akkor termel-e annyit a pult, hogy az nullás legyen. Hatalmas a kockázat ebben, ha aláírjuk, hogy jó, ez biztosan nullás lesz, akkor megint más a döntési helyzet – de ezt nem lehet megjósolni. Volt korában arról szó, hogy egy értékesítésnél osztozunk a produkciókkal, így nem tudjuk azt mondani, hogy mi egy meghatározott összeget tudunk vállalni. Marketing értékben nem kötjük meg ezt a kompromisszumot jelenleg, a jövőben pedig ki tudja, hogy megtesszük-e.
Egy kivétel van, minden évben szervezünk egy jótékonysági koncertet az Olívia Szeme Fénye Alapítványnak, és gyereknapot tartunk nekik minden június elején. Ott például mi ingyen biztosítjuk a személyzetet és a technikát, mindent megcsinálunk és ezért semmilyen pénzt nem kérünk. A pultban van egy minimális fogyasztás, de nyilvánvalóan ez nem piaci alapon megy. Ez nem is arról szól, hanem arról, hogy minden évben segítsünk. Olívia szülei nagyon örülnek neki, és természetesen mi is.
Miben merül ki az egyetemmel való stratégiai együttműködés?
Ádám: Egy stratégiai együttműködés, az egy jogi környezetben egy szerződésen alapszik. Ilyenünk nincs, mi hivatalosan nem vagyunk stratégiai partnere az egyetemnek. Azonban rendszeresen tartjuk a kapcsolatot a hallgatói önkormányzattal (HÖK), akik többször szerveztek és szerveznek ide partikat – de ez kizárólag a HÖK. Mi nagyon örülnénk, ha szorosabbra fűzhetnénk az egyetem vezetésével a kapcsolatot. Nem titok, hogy voltak már tárgyalások, és bízom benne, hogy egyszer kimondhatjuk, hogy valóban stratégiai partnerek vagyunk.
Mi szeretnénk a jövőben azt, ha a kollégium megnyílik, hogy az Ápoló egy jó egyetemen kívüli, közeli programhelyszín legyen, ahova át tudnak ugrani a hallgatók. Ezért köttettünk be ide szélessávú internetet, azért vannak itt belül konnektorok össze-vissza, hogy majd később ez adjon egy jó kis kávézós, laptoppal tanulós feelinget. Szeretnénk majd még jobban átvarázsolni ezt a benti részt, hogy még hangulatosabb legyen. Ezen felül abban is bízunk, hogy ha van olyan program, amit az egyetem úgy ítél meg, hogy nekik túl laza, akkor esetleg itt is lehetnének előadások, hallgatói estek és így tovább. De még egyszer mondom, ez még nem valósult meg.
Máté: Én azt gondolom, hogy nem kell túlmagyarázni, ez így működik mindenhol, ahol egyetem van és vannak multifunkcionális zenei helyszínek. Ilyenkor általában valamiféle együttműködés létrejön, hiszen az egyetemi lét szerves része az egyetemen kívüli program is, ha van egy ilyen virágzó együttműködés, az jó az egyetemnek, a városnak és nekünk is.
Mit tartotok az eddigi legnagyobb szakmai sikereteknek?
Bence: Azt, hogy 2022-ben Magyarországon az év koncert helyszíne lett az Ápoló Klub, ezt a szakmai díjat a Magyar Hangszeresek Országos Szövetségétől kaptuk. Valószínűleg ez a kézzelfogható sikerünk.
Balázs: Ami viszont a nem kézzelfogható dolgokat illeti, mi mindannyian gyerekkorunk óta nagy Tankcsapda rajongók vagyunk, és már az első évben eljöttek hozzánk koncertezni. Ez mindenkinek egy olyan lélektani határ és egy akkora elismerés volt, ami nagyon emlékezetes.
Ádám: Igen, és nagyon tetszett nekik az Ápoló. Az első alkalommal megígérték, hogy minden évben eljönnek fellépni, mert ezzel tudják támogatni a helyet. Be is tartották, idén lesz a hatodik Tankcsapda koncertünk. Tavaly ráadásul úgy jöttek el, hogy volt ingyenes fellépésük májusban a szabadidőközpontban, és ők bevállalták, hogy valószínűleg kevesebb lesz a jegyeladás emiatt. Hatalmas respect nekik.
Elmesélnétek a FankaDelivel létrejött konfliktus történetét?
Máté: Az utóbbi egy-másfél hónap eseményei után mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nem szeretnénk erre sok szót fecsérelni, nem szeretnénk ezekbe belemenni. Az alap probléma az volt, hogy pár éve megkeresett minket Feri (FankaDeli – a szerk.), hogy szeretne koncertet tartani nálunk, mi pedig nem éltünk ezzel a lehetőséggel, és azóta dzsihádot folytat a videóiban. Azt mondja, hogy ki van tiltva. Nincs kitiltva, bármikor szívesen látjuk, sőt, lehet, hogy meg is hívjuk egy sörre. Igazából ennyi az egész sztori.
Ha nem titok, tapasztaltatok olyan sztárallűröket a backstage-ben, amelyekről a világ legnagyobb előadóinál hallani lehet? Tudnátok egy ilyen speciális kérésre példát mondani?
Máté: Ez nem titok, hogy minden előadónak van egy úgynevezett catering igénye, egy bekészítés az öltözőbe, ami kell ahhoz, hogy folyadékhoz jussanak és tudjanak enni. Ez viszonylag normálisan működik az országban, és nincs ilyennel semmi extra probléma. Nyilván van egy-két produkció, akiknek vannak sztárallűrjeik, de ezek nem nálunk csapódnak le, sokkal inkább a saját menedzsmentjüknél.
Ádám: Amit el tudok mondani, hogy a Bëlga zanekar, amikor először jött ide, akkor szerettek volna egy Kiszel Tünde naptárat a falra, és ezt biztosítottuk is nekik. Valószínűleg viccből kérték és szerintem meg is lepődtek, hogy teljesítettük, de ez nekünk nagyon tetszett a listájuk végén. Voltak zenészek név nélkül, akiknek azért voltak hölgy vendégeik hátul, és fogyott sok alkohol is már. Az egyik legérdekesebb az volt, amikor egy zenekar a backstage előtt, természetesen kültéren bográcsozott.
Máté: De probléma nem volt. Az extra dolgok hozzánk úgy jutnak el, hogy a menedzser jön idegesen, hogy hol tud a legközelebb például dinnyét szerezni, mert erre van most szükség. De nem tőlünk kérik, mert tudják, hogy ez igazából nem így működik ezen a szinten, ahol a magyar zenekarok operálnak.
Ádám: Igen, de például amikor tavaly Desh jött, akkor valakinek születésnapja volt, és megkérdezték, hogy tudunk-e intézni egy tortát. Természetesen akkor ezt elintéztük – igyekszünk minden kérést kielégíteni.
Az interjú terjedelme miatt a cikket két részben közöljük. A következő cikkben a tulajdonosok a kecskeméti egyetemisták piaci szemmel való érzékelhetőségéről, a klub üzemeltetésének nehézségeiről, a hazai zeneiparról, a repohár rendszerről és a klub vezetésével járó személyes pozitív és negatív élményekről mondják el véleményüket, tapasztalataikat.
„Kecskemét egy nehezített pálya a zeneiparban” – nagyinterjú az Ápoló Klub tulajdonosaival, 2. rész
