Városi Alapkezelő: ne szólj szám, nem fáj fejem (vélemény)

Életemben egyszer jártam meg a pénzzel, de akkor nagyon. Még kisiskolás voltam, amikor egy szerdán úgy kaptam uzsonnapénzt, hogy az kicsit több volt a szokásosnál. Ilyenkor mindig az volt a kőbe vésett szabály, hogy a megszokott összeget elkölthetem, de a maradékot haza kell vinnem és oda kell adnom. Azon a szerdán azonban a gumicukor kígyó, a citromos üdítő és a hatalmas, minden jóval telerakott szendvics vonzóbb volt a spórolásnál. Így az összes kapott pénzt elköltöttem. Persze tudtam, hogy nem kellett volna, így félve a reakciótól inkább megpróbáltam eltitkolni a kisiklást. Csakhogy őszinte gyerek révén a költekezésre végül fény derült, és mondanom sem kell, hogy a szüleim nem voltak boldogok. Akarom mondani, akkor és ott bizony kikaptam. Emlékszem, apukám leült velem szembe és elmondta, hogy

„Kisfiam, a pénznek értéke van, soha nem szórjuk el csak úgy, mert az felelőtlenség. Ha pedig mégis, akkor legalább elmondjuk.”

Majd nemes egyszerűséggel bizonytalan időre eltiltott az esti mesétől, amolyan tanulópénz jelleggel.

A fenti sztori fényében különösen pikáns az, ami az utóbbi időben Kecskeméten történik. Hogy a városban egyáltalán nem divat a takarékosság, sőt, mindenféle felelősségvállalás nélkül az egyetemi kuratórium úgy adhat kölcsön százmilliárd forintnyi közpénzt egy MNB-alapítványnak, hogy aztán abból többet semmit se lát viszont. Hogy az önkormányzat úgy fizet be kérdés nélkül tízmilliárdokat az államkasszába szolidaritási adó címén, hogy aztán „fogalma sincs senkinek” arról, hogy a továbbjátszott pénznek mégis mi lett a sorsa. Vagy hogy egy önkormányzat által 2002-ben alapított, majd 2017-ben átalakított alapkezelőre úgy bíznak rá milliárdokat, hogy az elvileg Kecskemét fejlesztésére szánt összegnek az évtizedek alatt a töredéke sem térült meg.

Holott a város tőkealapjai – a saját elmondásuk szerint – akár 20 évet meghaladó futamidővel, fix kamat mellett nyújtanak finanszírozást. Ily módon olyan ingatlanfejlesztések is megvalósulhatnak, amelyeket a megtérülés hossza miatt a pénzintézetek jellemzően nem finanszíroznának. A befektetésnek pedig (nagyon lesarkítva) csak egyetlen feltétele van, hogy az adott projekt pénzügyi megtérülését minden esetben biztosítani kell.

Az már más kérdés, hogy mi történik akkor, ha egy befektetés zátonyra fut. Nos, azt senki sem tudja, hiszen ennek kapcsán a Városi Alapkezelő hallgat, mint a sír! Igaz, az Optenből azért jól látszik, hogy mi a helyzet ilyenkor, elég ehhez segítségül hívni a Kecskemét belvárosát ellepő digitális hirdetőtáblák tulajdonosának pénzügyi adatait. Ezekből ugyanis kiderül, hogy bár a cégnek egyelőre esélye sincs arra, hogy a százmilliós befektetést valaha is megtérítse, ennek ellenére folyamatosan óriási summákat kap az Alapkezelőtől. Persze ezek csak a szikár adatok, érdemesebb ebben a kérdésben is a Városi Alapkezelő által elmondottakra hagyatkozni. Hiszen szerintük a projektek megvalósítási időszaka alatt folyamatosan monitorozzák a projekttársaságok tevékenységét, és az elfogadott üzleti tervtől való eltérés esetén a befektetési partnerek közösen teszik meg a szükséges lépéseket a jövőbeni eredményes működés érdekében.

Ám hogy milyen irányba és hogyan lépnek el, az hétpecsétes titok!

Legalábbis bár a KecsUP Hírek ugyan rákérdezett erre korábban, ám erre vonatkozó konkrét választ nem kaptunk. Amiből akár arra is következtethetnénk, hogy az Alapkezelő esetében a közpénz bizonyos esetekben elveszíti közpénz jellegét. De vajon miért gondolja azt bárki a tulajdonos önkormányzatnál vagy éppen a Zrt.-nél, hogy a működés megítélésének jót tesz, ha a társaság bár papíron transzparens keretek között működik (a közpénzt kezelő társaságokkal szemben ez elvárható is lenne), mégis titkolózik? Ráadásul egy olyan cég, aminek a működésére vonatkozó adatok alapján semmi oka nem lenne mismásolni!

Hiszen a bárki számára elérhető cégadatok szerint a Kecskemét Városi Alapkezelő Zrt. a kecskeméti önkormányzat kizárólagos tulajdonában áll. A céget Csapó Ágnes Marianna, dr. Kardos Gyula Sándor és dr. Várady Zoltán Zsolt vezetik, ráadásul elég eredményesen: a vállalat értékesítésének nettó árbevétele 2022-ben összesen 393,8 millió forintot tett ki, ami egy évvel későbbre már 536,6 millió forintra hízott, míg 2024-re az összeg elérte a 626,9 millió forintot. Azaz az önkormányzat minden bizonnyal évről évre többet fizet a vállalatnak azért, hogy a rá bízott közpénzt kezelje. Emellett pedig a cég minden vélhetőn sikerdíjban is, illetve kap pénzt a tanácsadásért és a projektmenedzsmenti szolgáltatások elvégzéséért is.

Ezzel párhuzamosan a vállalat saját tőkéje is szépen hízott az elmúlt években, ami számokban kifejezve a következőt jelenti: 2022-ben Váradyék még „mindössze” 547,4 millió forintnyi saját tőkét tudhattak a magukénak, ami 2023-ra erősen kúszásnak indult, és már 776,1 millió forintot tett ki. Ám az igazi robbanás tavaly következett be, amikor a Városi Alapkezelő tőkéjének értéke elérte az 1035 millió forintot, így a vállalat belépett a milliárdos társaságok klubjába. Ám ha már a jó eredményekről esett szó, akkor van tovább is. A Városi Alapkezelő ugyanis tehermentes, vagyis az eredménybeszámolója szerint semmilyen hosszú távú kötelezettsége nincsen.

Na de vissza a zsebpénzhez! Felnőtt fejjel már tudom, hogy valóban hülyeséget csináltam. Persze akkor aránytalanul igazságtalannak éreztem apukám döntését, márcsak azért is, mert a kétezer forintból 220 forintot azért csak sikerült haza vinnem, hát maradt a pénzből, nem voltam annyira felelőtlen. Persze más színezetet ad a dolognak, ha a mában vizsgáljuk meg a helyzetet, amikor az energiaárak és az infláció is a plafont verdesi, amikor a forint egyre inkább elértéktelenedik. Most mégis mire mennék a fizetésem nagyjából 11 százalékával? Hát, nem sokra. És annyira nem lenne valid érv, hogy pár forint azért még megvan a havi apanázsból! Mint ahogyan a Városi Alapkezelő befektetett összeg vs. megtérülés mérlegét is elég nehéz meg- vagy kimagyarázni. A kérdés csak az, hogy őket ki és mikor fogja eltiltani az esti mesétől?

——— A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni.

Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a [email protected] címre.