Van, hogy a sajtó szörnyülködik, hogy na de ilyet. Van olyan is, hogy cikknek álcázzák a reklámot, és hogy célzottan torzítják el a tényeket. És olyan is, hogy egy politikussal készült interjú olvasása közben úgy érezzük, hogy a sajtó nem ment el a lehetőségei határáig, holott azt várnánk el tőle, hogy fürkéssze, keresse az igazságot. A sajtónak nem különben pedig informálnia kell. És etikusnak is kell lennie, meg a demokratikus eszme elkötelezettjének. És még a hatalom ellenőrének szerepére is törekednie.
Mint látjuk, sajtó és sajtó között óriási különbségek vannak, ahogy azt is, hogy semleges sajtó nem létezik, mert semleges értékű ember sincs. De a szabad sajtónak megvan arra a lehetősége, hogy megőriz minél nagyobb objektivitást, ellenben azokkal a médiumokkal, melyek pártérdekeket képviselnek. A szabad sajtó törekszik az igazságra, kritikával illeti a túlhatalmat, azonban szolidáris az elesettekkel és a peremhelyzetben lévőkkel.
Ezen értékek mentén dolgozni ugyanakkor konfliktusokkal jár, és aki újságírásra vállalkozik, ezt el nem kerülheti. Olyan időkben különösen kihívás független lapot írni: mikor nem a szabad sajtó szédületes fejlődéséről beszélhetünk, hanem éppen annak összeszűküléséről. Vagy amikor a túlhatalom bátor hangú lapokat üldöz és megpróbálja megbénítani a működés szabadságát. És mikor inkább hanyatlástörténetként hatnak a demokráciáról, a szabad sajtóról, az igazságról, a tudásról szóló elbeszélések. Fordítva is elbeszélhető viszont a krízisekkel teli életünk, miszerint az igazság utáni politika, a hamis hírek és a dezinformáció korszakát éljük. De ilyen időkben különösen fontos a szabad, független sajtó létezése.
A kényes kérdéseket ideig óráig el lehet nyomni, de el nem lehet teljesen titkolni, mert nemcsak az újságíró, hanem az ember maga is kíváncsi, főleg, ha érintett a saját és a közösségének ügyeiben. Az információ szabad áramlása, a különféle nézőpontok ütköztetése, szabad megvitatása révén ugyanis a társadalmi kérdések / problémák / ügyek / lehetséges megoldások könnyebben felszínre jutnak.
A napirend alakítása
Képzeljünk el egy olyan városállamot, amely külső jegyeiben a demokrácia legtisztább formáját ölti: a döntések közvetlen részvétellel, minden polgár egyenlő szavazata révén születnek meg, s így formálisan mindannyian azonos mértékben részesülnek a hatalom gyakorlásában. E politikai közösségben azonban a döntéshozatal rendjét egy sajátos korlát határozza meg: a napirend összeállításának joga egyetlen személy, egy diktátor kezében összpontosul. E diktátor nem avatkozik bele közvetlenül a határozatok tartalmába; nem szabja meg, milyen döntések szülessenek. Befolyása más síkon érvényesül: ő dönti el, mely ügyek kerülnek a közösség elé, s melyek maradnak rejtve a nyilvános mérlegelés elől. Így a politikai közösség tagjai ugyan egyenlő módon vesznek részt a döntések meghozatalában, ám nem rendelkeznek befolyással arra, hogy egyáltalán miről születhet döntés.
Robert Dahl amerikai politológus vázolta fel ezt a gondolatkísérletet, mely arra a feszültségre világít rá: noha a városállam polgárai formálisan egyenlően szavazhatnak, mégsem rendelkeznek valódi önrendelkezéssel vagy szabadsággal. A napirendet, hogy miről lehet beszélni, dönteni, vitatkozni, írni, olvasni, abba nincs beleszólásuk, és így lényegében kiüresítik a demokratikus részvételt.
Közérdekből nyilvános
Ha egyetlen dolgot kell megjelölni, hogy milyen hatással van a KecsUP Hírek Kecskemét és vidékének társadalmi életében, kiemelném, hogy a napirend demokratizálásában van kiemelkedő szerepe.
Ha nem volna a KecsUP Hírek számos olyan közérdekű téma / kérdés / ügy nem került volna kellő megvilágításra, vagy akár nyilvánosságra, mint arról csak az elmúlt hónapokban beszámoltunk / utánajártunk / kielemeztünk, vagy ha kellett, kipereltünk. Álljon itt pár példa:


