- Mozgássérült édesanyával tettünk egy körutat Kecskeméten, és kérdeztük tapasztalatairól, milyen nehézségekkel jár kerekesszékkel közlekedni a városban, lát-e előrelépéseket az akadálymentesítés terén.
- Mint azt megírtuk, az Európai Mobilitási Hét apropóján – de nemcsak emiatt – szeptember hónapban kiemelten foglalkozunk a KecsUP-on a helyi közlekedéssel.
- Célul tűztük ki azt is, hogy bemutassuk, a kerekesszékeseknek a mindennapi életük során milyen akadályokkal kell megküzdeniük a közterületeken, az üzletekben, az intézményekben vagy éppen a tömegközlekedésben. Egy kecskeméti édesanya, Sipos Gyöngyi szívesen vállalta, hogy beszámol tapasztalatairól.
A padkázás nem kíméli a kerekesszék csapágyait
Gyöngyi koraszülött volt, születésekor oxigénhiány lépett fel. Az orvosok öt százalék esélyt adtak arra, hogy életben marad, és ő mégis itt van: boldogan él, dolgozik, gyermeket nevel, ellátja a háztartást, süt-főz, szabadidejében kirándul és barátokkal találkozik. Gyakran lehet látni Kecskemét belvárosában elektromos kerekesszékével, szeret kimozdulni otthonról.
Amivel a leggyakrabban, szinte tíz-húsz méterenként találkozik, az a fránya padka. Sok bosszúságot okoznak számára a bukkanók, mégis mosolyogva beszél minderről.
“A padkák többnyire leküzdhetők, de néhol igen magasak. Ez a kocsi szabolcsiasan szólva tökön-paszulyon keresztülmegy, de azért a sok döccenés hosszú távon tönkreteszi a csapágyait” – mondja Gyöngyi.
Több közelmúltban felújított helyszínre is felhívja a figyelmet, ahol kis odafigyeléssel kedvezhettek volna a kerekesszékeseknek, de a végeredmény sajnos nem tükrözi ezt a szándékot.
Például a Petőfi Sándor utca – Kőhíd utca kereszteződésénél, az egyik új lámpás gyalogos átkelőnél az útszegély magassága nem egységes. Egyik felén csak 2 centiméter a szintkülönbség az úttesthez képest (a csapadékvíz-elvezetés miatt állítólag ez a minimum), másik felén kb. 4-5 centi. Mondhatjuk, semmiség, de ez a pár centi egy kerekesszékesnél igenis sokat számít. Nyilván a zebra bal felén megy le az úttestre, mert itt alacsony a szegély, utána viszont át kell gurulnia az átkelő jobb felére, mert az út túloldalán ott tud könnyebben feljutni a járdára. Így viszont keresztezi a gyalogosok útját, ez pedig kellemetlen szituációkat okozhat. Pedig a zebra tervezésekor-kivitelezésekor elég lett volna arra figyelni, hogy az alacsonyabb szegély használatához ne kelljen átlóban gurulnia egy mozgássérültnek
“A gyalogosokat lóugrásba kerülve kelhetünk át a zebrán, akik pedig aztán nem értik, miért kacsázunk keresztbe. A Petőfi Sándor utcáról a Dózsa György út felé, a rózsakert oldalában rettenetes mutatvány az átkelés. Ahogy leugratunk a padkáról, hullámvasúti élményben lehet részünk. Miközben próbálunk a néhány másodperces zöld lámpánál átmennii, erősen figyelni kell arra is, hogy a kocsi egyben maradjon alattunk”
– mondja el Györgyi, és meg is mutatja, mi okozza a problémát: a nyomvályús és töredezett úttest. A Dobó körúti (Univer áruháznál lévő) zebrával viszont elégedett, szerinte babakocsit és kerekesszéket kímélő lett a megvalósítása.
“Sok múlik a költségvetésen, mi fér bele a felújításokba, de az ésszerű emberi gondolkozás nagyban hozzájárulhat minden átalakítás során ahhoz, hogy könnyebben átjussunk egy-egy gyalogos átkelőhelyen. Minden felújításnál fontos lenne, hogy szem előtt tartsák az akadálymentességet! A járdák sok helyen elhasználódtak, a Dobó körúti Univer környéke nagyon felújításra szorul, de a Hunyadiváros felé vezető gyalogos aluljáró is elég hepehupás”
– összegez Gyöngyi. Azt is hozzáteszi: a kátyúk, járdahibák, padkák miatt gurulás közben muszáj lefelé néznie, így sajnos nem mindig veszi észre az ismerőseit – ezért ha valakinek esetleg nem köszön vissza az utcán, annak “csupán” az az oka, hogy minden figyelmét a biztonságos előrehaladás köti le.
A kisebb boltok közül jónéhány nem gondol a kerekesszékesekre
Gyöngyi szerint a közintézmények, kulturális intézmények többsége ma már akadálymentesített, és az iskolák, óvodák is nagy lépést tettek a mozgássérültek problémamentes közlekedése terén, sok helyen épült rámpa, alakítottak ki mozgáskorlátozott mosdót. Így a kerekesszékes anyukának nem okoz gondot, ha szülői értekezletre kell mennie nagylánya iskolájába, a református gimnáziumba, ott lifttel feljut az emeletre.
Sajnos vannak negatív kivételek : az esküvőknek ideiglenesen helyet adó Rákóczi utcai volt művháznál csak lépcső van, miként a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság Deák téri székházánál is. Utóbbi épületben ugyan működik egy lépcsőlift, de ez csak a kézzel hajtható székeket bírja el, a súlyosabb elektromos székeket nem. Ide ugyan ritkán jár Gyöngyi ügyet intézni – csak a négyévenkénti felülvizsgálat és nyugdíjjal kapcsolatos dolgok miatt -, de a látogatás számára mindig tortúra, akárcsak sorstársainak.
A bevásárlóközpontokkal minden rendben, még mosdó terén is, a kisebb boltok között viszont még jópár akad, ahol nincsenek felkészülve a kerekesszékesek fogadására. Vagy csak pusztán nem törődnek velük. Gyöngyi mutatott egy turkálót, ahol két bejárat van, az egyikhez ki is van alakítva a rámpa, de a bolt innen nyíló ajtaját valamilyen oknál fogva zárva tartják. Pedig mozgássérültek is szívesen vásárolnának, ha ezt lehetővé tennék.
Kedvenc étterménél magasak a küszöbök, ide csak segítséggel tud bejutni. A templomok között is akad jópár, amit kerekesszékkel megközelíteni reménytelen vállalkozás.
