Egy éves a JudaKecs zsidó kulturális rendezvénysorozat

Örkény-esttel jubilál szeptemberben az egy éves JudaKecs kulturális rendezvénysorozat, amelynek előadói között Thuróczy Szabolcs, Molnár Gusztáv színművészek és Tasnádi István író is jelen lesznek. A színes programokat felsorakoztató kezdeményezés célja, hogy a spontán, önfeledt szórakozás mellett bemutassa a zsidó kultúra és vallás azon mélységeit, amelyek túlmutatnak a sztereotípiákon. A rendezvénysorozat létrejöttéről, résztvevőiről és jövőjéről a JudaKecs megálmodójával, Paal Emesével beszélgettünk.

Hogyan jött létre a JudaKecs rendezvénysorozat? – Bennem fogalmazódott meg, hogy a JudaPest mintájára Kecskeméten is jó lenne egy olyan kulturális rendezvény, ahol az érdekes programok mellett bemutatjuk a zsidóságnak azt a részét, ami túlmutat a sztereotípiákon. Az egyik cél, hogy eloszlassuk a tévképzeteket, amelyhez olyan művészeket vonunk be, akik felkeltik az emberek érdeklődését, függetlenül attól, hogy van-e zsidó kötődésük vagy sem. Ahogy a legelején megfogalmaztuk: a JudaKecs egy zsidó rendezvény, nem csak zsidóknak.

Kik a program helyi megálmodói? – A Judakecs stábja állandóan változik. Az elején Libor Zoltánnal szervezkedtünk, de később ő kivált a csapatból. A közelgő szeptemberi rendezvény létrehozásában Molnár Gusztáv színész, illetve a Rejtőernyő Bandből Bori Ernő segít. Jó kapcsolatot ápolunk a helyi zsidó közösséggel, illetve van most már Kecskemétnek egy új ortodox rabbija, ő Shalom Ber Radziner fiatal izraeli rabbi, aki a hétfői tanulásokat vezeti a Kamrában. Minden héten egy új szakaszt ad elő és magyaráz el a Tórából az itteni, 35-40 fős Chabados közösség számára.

Milyen tematikával zajlottak az eddigi rendezvények? – Szeptemberben lesz egy éves a kezdeményezésünk, és eddig öt JudaKecs rendezvényt szerveztünk. Az első alkalom a Beszélő Köntösben volt, ahol egy autentikus kóser vacsora mellett eljött Faith Asher budavári rabbi, aki egy fiatal zsidó közösséget vezet Budán a várban, felolvasott Mezei Márk kortárs író az Utolsó szombat című könyvéből, és Móser Ádám, harmonikaművész zenélt nekünk. Második alkalommal a Magyar Fotográfiai Múzeumban jártunk, ahol Móser Ádám és Asher rabbi mellett Kovács Gergely történelemtanár mesélt nekünk a zsidó oktatási elvekről, amelyek számomra nagyon szimpatikusak. A zsidó általános iskolában általában az a fő cél, hogy először gondolkozni tanítsák meg a gyerekeket, és csak utána kerüljön elő a tananyag. Az estét Falusi Mariann koncertjével zártuk a Beszélő Köntösben. Harmadik alkalommal hanukai megemlékezést tartottunk a Kamra előtt, ahová ellátogatott Köves Slomó rabbi is, és ő gyújtotta meg az első hanukiát.

– Itt kiemelném, hogy nagyon fontos számunkra a függetlenség. Az én rabbim Radnóti Zoltán az újbudai Bét Sálom Zsinagóga rabbija, a mai napig sokat tanulok tőle és a jól működő, összetartó közösségben, amit vezet. Ettől függetlenül járok a várba Faith Asher rabbihoz, és Köves Slomóhoz is az Óbudai Zsinagógába. Az eltérő vélemények kezelése mindig nehéz pálya, de igyekszem pártatlan maradni és ebben támogatnak a rabbik is. Nincs számonkérés, hogy miért járok máshoz is, hiszen a lényeg, hogy

mindannyian egy helyre imádkozunk, egy Istenünk van.

A negyedik Judakecs a Kecskeméti Ifjúsági Otthonban volt, amelynek során egy kortárs balettelőadást láthattak a résztvevők, és egy interaktív beszélgetés zajlott Tasnádi István íróval, amit Frölich Kitti, kultúrtörténész vezetett.

Mennyire voltak befogadóak a helyszínek? – A Beszélő Köntös vezetői személyes jó barátaim, ők azonnal támogatták az ötletet. Két kecskeméti, lokálpatrióta srác, akik mindenre nyitottak és nagyon rugalmasak. A Magyar Fotográfiai Múzeumhoz egy kis segítséggel jutottunk el, de most már ott zajlanak a kecskeméti Chabad shabbat-estjei. Központi helyünk még a Kamra, az idei hanukát is ez előtt tartjuk majd, de kísérletezgetünk más befogadóhelyekkel is. Jártunk például a Vágódeszkába egy Rejtő Jenő esttel, ahol megalakult a Rejtőernyő Band zenekar, Bori Ernővel és Csekő Sándorral.

Kiket vonz be a JudaKecs? – Látva a visszaigazolásokat, örömmel állapíthatom meg, hogy van egy törzsgárdánk. Harminc-harmincöt fő, akik az elejétől kezdve lecsapnak a foglalásokra, de szerencsére mindig vannak új jelentkezők is. Azt tapasztalom, hogy bárhol felmerül a zsidóság, mint téma, rögtön kiderül, hogy szinte mindenki családjában akad a felmenők között zsidó, előkerül egy zsidó rokon.

Bennem is ez volt az indíttatás, mert én is visszatérő zsidó vagyok. Nem születésem óta tartom a hagyományokat, hanem 8-9 éve csöppentem bele a témába, de azonnal éreztem, hogy ez az én utam. Korábban sokat jöttem-mentem a világban, voltam buddhista, hippi, kerestem önmagam. Nekem a dédmamám, a nagymamám és ennél fogva édesanyám is zsidó származású, de az én gyerekkoromban már nem foglalkoztunk ezzel. Aztán egy rendkívül kaotikus időszakban, ami tele volt munkahelyváltásokkal, a három gyermekem körüli állandó rohanással, a nagybátyám hazajött Párizsból és kijelentette, hogy a 9 unoka közül én vagyok az egyedüli, aki tényleg zsidó. Ez a mondat pedig elültette a bogarat a fülemben. Megkerestem Darvas István rabbit, aki elindított az utamon. Azóta már a gyerekek is megismerkedtek a zsidóság hagyományaival, szokásaival, a vallással és – bár jellemzően ritkán értünk egyet a dolgokban – ezen a téren az első pillanattól azonosulni tudtak velem és a sajátjuknak érzik.

Ez volt az alap indíttatás bennem, amikor a JudaKecs-et megálmodtam.

Ha nekem megadatott a gyökerekhez való visszatérés, és a közösségbe tartozás élménye, akkor másoknak is szeretném megteremteni erre a lehetőséget.

Rendkívül fontos manapság a jó közösség és az összetartás. Egy ilyen jó kedélyű, oldott, zsidó kulturális rendezvény, a sok beszélgetéssel, nevetéssel, új ismeretek befogadásával kiválóan alkalmas arra, hogy átjárjon bennünket a szentség, és az egész szellemisége.

Milyen célokat fogalmaztál meg magadban a JudaKecs jövőjére nézve? – Semmilyet. Ha a mostani lesz az utolsó rendezvény, akkor is jó. Ha még évekig működünk, annak is nagyon örülök. Nincs veszíteni való, hiszen ez a rendezvénysorozat csak adhat. Nem azért született, hogy anyagi hasznunk legyen belőle, sőt! Most is van egy olyan szociális része, hogy aki nem tud hozzájárulni a belépőhöz, az ingyen is jöhet.

A JudaKecs sajátos hangulatához hozzátartozik a spontánság és az önfeledtség – ezt szeretnénk megtartani.

Ha azt érzem, hogy görcsös, erőltetett lett a dolog, nem fogom folytatni. Hiszem, hogy olyan misztikum szövi át a zsidó kultúrát és vallást, ami egy embert sem hagy hidegen. Éppen ezért próbálok olyan előadóművészeket bevonni, akik tényleg felkeltik az emberek érdeklődését. akikre felfigyelnek, és emellé pluszban megkapják a betekintést a zsidó szellemiségbe. A II. világháború előtt majdnem 2000 fős zsidó közösség élt Kecskeméten. Azóta nagyon megcsappant ez a szám, de biztos, hogy több zsidó származású ember van a városban, mint akik jelenleg aktívan megélik a származásukat. A JudaKecs úgy próbál lendíteni ezen a számon, hogy közben mindenki más is meríteni tudjon a zsidó kultúrából és vallásból.