Ritkán látott vendég jár még ezekben a napokban is Kecskeméten, és nehezen is jutunk dűlőre vele, hogy együttélésünk rövid időszaka kire milyen kötelezettségeket ró, hol vannak a határok, amikor lapáttal vagy egyéb más módon fenéken kell már billenteni, mert túlságosan elszemtelenedett. Utoljára még 2018 telén esett mérhető mennyiségű hó Kecskeméten, és akkor a városvezetés csúnyán és végtelenül bosszantó ostobasággal hasra is esett benne.
Idén a munka dandárjával megbízott Kecskeméti Városüzemeltetési Nonprofit Kft. (KVÜ) kétségtelenül szívét-lelkét beleadta a hóeltakarításba. Fekete Gábor városüzemeltetésért felelős alpolgármester bevallása szerint első éjszaka a szívét-lelkét 40 ember jelentette, nappalra ez felduzzadt 100 főre, illetve a folyamatos munkálatokba besegítettek alvállalkozók is. Egy Kecskemét nagyságú városban, egy eredendően szétterülő városszerkezetben.
A KVÜ szíve-lelke a város felelőssége. Hol 40, hol 100 fő, plusz alvállalkozók, azt pedig nem tudjuk, ki volt gépen, ki lapát mellett. Mindig napközben, már déltáj körül kezdtek el szállingózni a képek elsősorban a kormánypárti képviselők közösségi oldalain, hogy vizes aszfalt áll a közlekedők rendelkezésére, elfelejtve hozzátenni, hogy naná, hiszen olvadásban vagyunk, meg addigra szét is csapta maga alatt a havat az intenzívebb forgalom. Mély hallgatás volt arról, hogy mi történt a reggeli munkábamenetelkor, meg persze arról is, hogy mi van a gyűjtőutaknál kisebb, vagy a még kisebb mellékutcákban.
Szögezzük le, hogy nem 1987 tele szakadt a nyakunkba, nem méteres hófalakba kellett járatokat csákányozni, hanem a kontinentális éghajlaton teljesen átlagos téli időjárással néztünk szembe – már ha nem babráltuk volna klímaválsággá a kontinentális éghajlatunkat civilizációs hanyagságunkban, de ebbe most inkább ne is menjünk bele. Tehát miközben vízszintesen mozgott a hó a tomboló hóviharban a városüzemeltetésért felelős alpolgármesterrel készült hangulatjelentés szerint, ép eszünket gyorsan visszanyerve tudatosítsuk magunkban, hogy a rendkívüli időjárás nem ez, hanem valami egészen más.
Így csupán kapacitás kérdése, hogy az éjszakai hóesés mellett is többé-kevésbé normális közlekedési viszonyokkal találkozzon a reggel munkába/iskolába induló. Van némi nemzetgazdasági érdeke például annak, hogy a Merci-gyárban normálisan megindulhasson a műszak, de emlékezzünk meg egy ennél talán még egy leheletnyivel fontosabb okról is, a balesetveszély elkerüléséről. No ezért kell az utakat takarítani, nem a szitkok és káromkodások fenyegetése miatt, csak hát lássuk be, ehhez negyven (avagy száz) ember igencsak kevés.
Épp ezért nem szeretném a KVÜ-ről leszedni a keresztvizet, mert amikor azt írom, hogy szívük-lelkük benne volt a munkájukban, akkor az így is van. Rengeteg, egyre több pénzt emészt fel a város üzemeltetése, épp a szétterjedő városszerkezet húzhat e tekintetben sűrű ráncokat a felelősök homlokára, ezzel együtt bizonyos feladatokon nem lehet spórolni, még akkor sem, ha értékelhető havazás 7-8 évente jelentkezik Kecskeméten. Néhány speciális géptől eltekintve nem kell ehhez külön eszközparkot vásárolni – a járművek nagyobb része ezelőtt negyven évvel is nyáron például az aszfaltot locsolta, telente meg birkózott a hóval –, emellett pedig a megfelelő nagyságú élőerőt, alkalmazottat szükséges biztosítani… kérdezzük csak meg a madárürüléktől még októberben is pompázó főterünket, hogy tavasztól őszig sikerült-e megfelelően takarítani.
A KVÜ kasszája ugyanis nem arra való, hogy választások közeledtével a kormánypárti képviselőjelöltek legeslegnagyobb dicsőségére a propagandanyilvánosság különféle ízléstelen kampányanyagokban mutogathassa, hogyan festettek újra egy padot vagy kerítést a nép szavazatára ácsingózók. Próbáljuk meg idén elkerülni, hogy Salacz Lászlót vagy Cseh Tamást ilyen otromba módon akarjanak helyzetbe hozni (még akkor is, ha épp mindkettőnek, de különösen Cseh Tamásnak már most is akad elszámolnivalója a tisztességtelen és közpénzzel megtámogatott képviselőjelöltségéről).
A tettek elégtelensége után a kommunikáció elégtelensége mellett sem mehetünk el szó nélkül. Tiszta sor, hogyha a polgármester szabadsága épp erre a pár napra esik, nem kell őt hazarángatni, de legyen egy talpraesett helyettese, aki karmesteri pálcával a kezében szól hozzám, emellett összefogja azt a néhány intézményt, akinek dolga akad a hóval. Megítélés kérdése, hogy a nyilvános megszólalásokkal is sokszor küzdő Fekete Gábor városüzemeltetésért felelős alpolgármesterként alkalmas-e erre a feladatra, de az fix, hogy meglehetősen enervált jelenléttel – és a korábban említett vízszintesen mozgó hó klasszikusával – járult hozzá a kissé zűrösebb napok rá háruló kihívásához.
