Március 15-e kapcsán minisorozatot indítottunk, amelyben átnézzük, hogy mennyire szabad a kecskeméti sajtó.
Alapgondolatunkat az indító részben rögzítettük, ez lesz a mérce, amikor a helyi médiát járjuk körbe.
“1848. április 11-én kihirdették az áprilisi törvényeket, melynek XVIII. fejezete a Sajtótörvény volt. Az első paragrafus igen tömör és konkrét előírást tartalmaz:
1.§ Gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti, és szabadon terjesztheti.”
Az I. részben a közszolgálati szereplő Kecskeméti Médiacentrumot elemeztük, és talán nem okozunk meglepetést, ha eláruljuk, hogy szerintünk az általuk kiadott összes sajtótermék elbukna az 1848-as sajtótörvényen.
Piaci és piacinak tűnő szereplők a kecskeméti sajtópalettán
Most pedig azokat a szereplőket nézzük át, amelyek piaci alapon működnek, vagy legalábbis kívülről úgy tűnik, mintha piaci alapon működnének.
Gong Rádió
Mindig is hibrid szereplő volt a Gond Rádió, hiszen a rádió 1996-os alapítása óta tulajdonos benne Kecskemét önkormányzata, és így a város költségvetése évente rendelkezik is a működés támogatásáról, és külön bizonyos műsorok támogatásáról is. Tehát a rádiónak közszolgálati szerepe is van a piaci mellett. Ugyanakkor az is ismert tény, hogy Habony Árpád rokanain, Mészáros Lőrincen és Szíjj Lászlón keresztül egyenesen a KESMA-hoz vezetett a Gong útja, tehát lehetne olyan előítéletünk, hogy ez a rádió is a propaganda eszköze. De nézzük inkább a rádió működését, döntsünk az alapján.
Az biztos, hogy a rádió erős piaci szereplő is, a helyi hallgatottságban alapítása óta vezető szereplő, és épp a kecsup.hu írta meg pár napja, hogy értékesítési tevékenységük mintaként szolgál a KESMA többi rádiója számára. Tehát ne vitassuk el azt, hogy valós piaci bevételeik vannak, amit a beadott mérlegek is mutatnak: folyamatosan 150 millió forint feletti bevételeket produkál a cég, és a nyereség is 15-25% arány között mozgott egészen 2019-ig, amikor sikerült beleszaladni egy 27 milliós veszteségbe. Azt biztos megállapíthatjuk, hogy nem a városi támogatás volt a fő forrása a rádiónak, de a nyereség nagy részét bőven lefedte az a pár millió forint, amit az önkormányzat utalt nekik rendszeresen.
Tartalmilag már nem ennyire egyértelmű a helyzet. Tőzsér Judit még a 2000-es években gondolkozott azon, hogy beszáll a helyi hírpiacba, de végül feladta ezt a gondolatát és inkább az MTI hírszolgáltatását választotta egy kis helyi programajánlóval megspékelve. Valódi helyi hírszolgáltatást sosem végzett a rádió, az utóbbi 35 évből nem tudunk olyan témát említeni amiben elsők lettek volna vagy tőlük indult volna el egy hír.
Nem feltétlenül baj ez egy kereskedelmi rádiónál, pont erre játszott rá a Fidesz kormány azzal, hogy ingyenessé tette az MTI híreit, és a rádiók számára még azt a szolgáltatást is megteszi az MTI, hogy saját bemondóval, kész konzerv híreket adnak át. Így az óránként jelentkező hírek is csak egy blokk a rádió adásvezérlőjében, nem kell külön erre stábot fenntartani. A helyi programokat pedig a műsorvezetők is be tudják mondani. Így elmondható az, hogy a rádióban csak olyan hírek jelennek meg, amelyeket az MTI megszűr. Az MTI-nél nemcsak a szöveges híreknél, hanem még a fényképeknél is érvényesül a cenzúra. Így aztán azok a helyi hírek, amelyek nem kerülnek az országos hírek közé vagy nem a kormány (és az MTI) ízlésének megfelelőek, azok biztos nem jutnak el a rádió hallgatóihoz. Miután az MTI hírek ingyenesek, a rádiók szerte az országban kaptak az alkalmon. Pláne azok, amelyek nem rendelkeznek vastag pénztárcával. Miután a legtöbbnek kötelessége a híradás, és ezért nem kell fizetni, pluszban még baj sem lesz a hírekből a hatalommal szemben, ezért könnyen mondtak rá igent, a megspórolt pénzt pedig másra fordítják.
Ugyanakkor vannak beszélős műsorai is a rádiónak, így ezekre is vessünk egy pillantást. A Téma című műsor, ami a fent említett önkormányzati támogatásból valósul meg részben vagy egészében, jó mutatója lehet, hogy milyen témák jelenhetnek meg a rádióban. És azt kell megállapítanunk, hogy a támogató városi önkormányzat és a megyei önkormányzat fideszes képviselői rendszeresen mikrofonhoz jutnak, addig az utóbbi három hónap adásait átnézve egyetlen olyan képviselőt vagy közszereplőt sem találtunk, aki az ellenzékhez tartozna.
Így itt is kimondható az, ami a Kecskeméti Médiacentrum esetében: az önkormányzatban 11 kormánypárti képviselő mellett ott ül 9 ellenzéki is, hogy az embereket a választásuk alapján képviselje, az ő mondandójuk mégse juthat el a rádióhallgatókhoz, tehát az 1848-as törvény mondata, a “gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti, és szabadon terjesztheti” nem teljesül.
KEOL
Nem is tudom, mit írjunk erről az újságról. Noszlopy Nagy Miklós és felesége lapja eleinte Kecskeméti Hírhatár néven jelent meg és főleg rendőrségi hírekkel szolgálta a lakosságot. Aztán elengedték a Hírhatár franchise-t és saját lapra váltottak, KEOL néven.
Piaci szereplőnek tűnnek, oldalukon nagyon sok hirdetés látható, de ha jobban megnézzük akkor azt látjuk, hogy ezek a hirdetések szinte mind valamilyen módon közpénzt érintenek: önkormányzati tulajdonú cégek hirdetik magukat. Közben közérdekű adatigénylésekkel a kecsup.hu azt derítette ki, hogy 6 év alatt legalább 52 millió forint bevétel folyt be a KEOL kiadójához az önkormányzattól és cégeitől. A mérlegekből pedig az látszik, hogy 2015-től 2019-ig a cég teljes árbevétele 75 millió forint volt. Tehát a KEOL bevételeinek 70%-át önkormányzati forrásból biztosítják. Elvárná az ember, hogy ebben az esetben jó közszolgálati médiaként működve az összes önkormányzati képviselő ugyanakkora felülethez jusson a KEOL felületein, hiszen az előbb említett pénzek nem egy párt kifizetései, hanem közérdekből elköltött közpénzek. Ehhez képest a KEOL a Fidesz saját újságjaként ír minden témáról, ami a politikát érinti, legyen az helyi vagy országos hír. Érdemes újra elolvasni ezt a beszámolót a KEOL működéséről: Így működünk mi, és így a Keol. Vagy érdemes feleleveníteni azt a pillanatot amikor a 2019-es kampányban a KEOL a Fidesz jelöltjeinek képét tette ki Facebook borítóképnek. Nincs olyan megjelenésük, ami a kormánypárt véleményétől eltérne, ha pedig a kormánypárt megjelenik egy országos propaganda témával, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a KEOL is le fogja hozni azt 1-2 napon belül.
„A valós tényeket elfedik, a dátumokat megváltoztatják, az idézeteket kiragadják a szövegkörnyezetből, és úgy fércelik össze, hogy mást jelentsenek” – foglalja össze Orwell kora propagandatevékenységét, hozzátéve: a modern propagandistát az öncsalás különbözteti meg elődeitől, hiszen a tömegek megtévesztésére kreált hazugságokat fanatikus meggyőződésében ő maga is elhiszi.
Talán kár is ideírni, de muszáj: a KEOL szellemisége teljes ellentéte az 1848-as szabad sajtó gondolatának, rájuk sokszorosan nem igaz, hogy “gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti, és szabadon terjesztheti”.
Hírösvény
Rajnai Attila híres újságíró Magyarországon, van egy általa leírt és Orbán Viktor által elmondott mondat, amit minden közélet iránt érdeklődő ember ismer: „Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet” Épp 16 éve jelent meg az a cikk ami hírnevet szerzett az írójának. Igen, azóta eltelt 16 év és oda jutottunk, hogy Rajnai Attila egyszemélyes újságja egy fideszes polgármester Facebook posztjait osztja meg rendszeresen saját felületén. Talán nincs más mondanivalója vagy nem akar hozzáfűzni ehhez semmit. Nem akar már nyerni, se többet, se kevesebbet. Ezért lehet az, hogy a önkormányzat által kiírt kommunikációs pályázatokon néha hagyja nyerni a város sajtósát, Takács Valentinát és cégét, de annak is örül ha néha ő nyer.
