Hónapokat várt a világ legkényelmesebb kanapéjára
Teával, likőrrel, sütivel kínál. A nappalijába vezet, helyet foglalunk. Belesimulok a világ legkényelmesebb kanapéjába. Büszkén mondja, hogy műbőr, de teljesen olyan, mint az igazi, s hogy hónapokat várt rá. Ezt először nem igazán értem, de aztán elmeséli, hogy 42 (!) évvel ezelőtt vette, és akkoriban még várni kellett mindenre, nem csak úgy kihozta a futár. Jót mosolygunk, és észrevétlenül belekerülök egy világba, ahol nincs harácsolás, felesleges tárgyak halmozása vagy mellébeszélés. Van viszont kellem, báj, mérhetetlen tudásanyag, diszkrét, de határozott, tűpontosan megfogalmazott szavak, és egy apró adalék mindehhez, amitől a beszélgetés végére azt érzem, bárcsak soha ne érne véget. Körüllengi a szobát egy olyan értékrend, ahol többet ér az emberség, az alázatos szorgalom és a tiszta ész, mint bármiféle hivalkodó, drága tárgy.
Oktatási színvonal
A diákéveivel kezdi a történetét. Elismeréssel szól a professzorairól, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen egyetlen előadást sem hagyott ki. Mellékesen megállapítja, hogy a gyerekeinél és később az unokáinál is azt tapasztalta, hogy a felsőoktatás szintje merőben csökkent ahhoz képest, amiben ő részesült. 1964-ben végzett, az osztályában körülbelül fele-fele arányban voltak a nők és a férfiak.
Első szakvizsga, amit nem ő választott
Gyerekgyógyász úgy lett, hogy valaki egy hivatalban arrébb tolta a szolnoki kórház belgyógyászati osztályára beadott jelentkezését, és Kalocsára küldte gyerekeket gyógyítani, mert éppen erre volt szükség. A hangjában nem hallok csalódottságot, vagy dühöt. Ilyen volt a rendszer, nem lehetett csak úgy eldönteni, hogy merre indulsz el, ha orvos akartál lenni. Négy év után szakvizsgázhatott, majd férjével Kecskeméten költöztek össze.
Második szakvizsga, amiért keményen megküzdött
A megyei kórház fertőző osztályára került, ahol a fele osztály gyerekeknek volt fenntartva, a fele pedig felnőtteknek. Itt 9 évet dolgozott, közben infektológiából újabb három év tanulás után szakvizsgát tett. Ez a három év igen nehéz volt, mert addigra két kisgyermekét is el kellett látnia. Fél évet szakmai továbbképzésen Budapesten töltött, ahol munka mellett készült a vizsgákra. Gyermekei kisiskolások voltak Kecskeméten, felügyeletüket a nagyszülők látták el ez alatt a hat hónap alatt. Hazalátogatni sem tudott minden héten, mert hétközben dolgozott, hétvégén pedig tanulnia kellett. Telefonálási lehetőség pedig csak elviekben volt. Mobiltelefon nem volt, a kórházi vonalast pedig egyszerűen nem lehetett magáncélokra használni. Ez szóba sem jöhetett. Kilenc év után újabb fordulat érkezett az életébe: megszűnt a fertőző osztály. (Azóta sincs ilyen.)
Harmadik szakvizsga, ami egy életre szóló szerelem lett
A Honvédkórház röntgen osztályára hívták dolgozni, és ahogy ez már lenni szokott, munka mellett három év tanulás után szakvizsgát tett, élete során harmadszorra is. Azóta foglalkozik betegekkel radiológusként. 23 évet a kecskeméti Honvédkórházban töltött így el, majd a mai napig bezárólag 21 éve a Nagykőrösi Rehabilitációs Szakkórház és Rendelőintézet falai között dolgozik. A számok megdöbbentőek! Csak radiológusként 44 éve dolgozik!
Óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy miként talál motivációt ennyi év munka után is
Gondolhatnánk, hogy ha valaki 1964 óta dolgozik, beleunhat a tevékenységébe. Ezen jót nevet, azt mondja, nagyon megszerette a radiológiát. Olyan számára, mint egy keresztrejtvény. Még most is előveszi a szakkönyveit, ha olyan esettel találkozik, amire nem tudja biztosan a diagnózist. Meggyőződése, hogy lehetetlen mindenhez (lsd. fül,- orr gégészet, belgyógyászat, stb.) érteni, de mindent meg lehet tenni azért, hogy gyarapítsuk a tudásunkat. Sőt nem is lehetőség ez, számára kötelesség, amit nem érez tehernek. Ez teszi lehetővé ennyi sok átdolgozott év után is, hogy izgalmasnak, szerethetőnek érzi a szakmáját. Legutóbb angol nyelvű tanulmányokat rendelt az internetről, amelyek segítségével részletesebben elmélyedhetett az ízületek világában. Igazán sajnálja, hogy megszűnt az Orvosi Továbbképző Intézet, ahol minden évben 2 hétig neves előadóktól és kollégáktól hallgathatott előadásokat. Ha az ember nem olvas szakirodalmat, elfelejti a tudása egy részét, ezért folyamatosan foglalkozik ennek „karbantartásával”.
Webbeteg vs. szaktudás
Úgy érzi, hogy sokat változott az orvos- páciens viszony azok alatt az évtizedek alatt, amióta gyógyítással foglalkozik. Manapság a betegek sokszor az interneten összeolvasott információk alapján már kész „diagnózissal” érkeznek hozzá, s csak megerősítést várnak tőle. Mindenkit óva int ettől, az orvoslás nem tanulható fél óra utánajárással.
Retro kórházi állapotok
Az egészségügyi ellátás állapotáról annyit észrevételez csak, hogy míg a mai privát kórházakban ez szállodaszerű , a közkórházak a 80-as évek szintjén maradtak. Akkoriban azért nem zavart senkit, hogy parizeres zsömle volt a reggeli, mert otthon is ugyanazt ették az emberek. Az életszínvonal és az igények is alacsonyabbak voltak, s a közkórházak nem tudják már a modern otthoni környezet színvonalát tartani.
Szokások és adott szó
