Új településrendezési terv megalkotásán dolgozik a város, ezzel kapcsolatban tartott nemrégiben tájékoztató lakossági fórumot Király József önkormányzati képviselő a belvárosi választókerülete, és szélesebb értelemben minden érdeklődő számára. Hiszen mind a most készülő stratégiai dokumentum, mind a belvárosi kérdések az egész várost érintő és érdeklő megbeszélendők.
A tájékoztató fórumra felkérte Kanalas Imre stratégiai- és városfejlesztési csoportvezetőt a Kecskeméti Városfejlesztő Kft. munkatársát, aki városi nagydokumentum kidolgozásában az egyik legjelentősebb szerepet vállalta. Rajta kívül még a városi önkormányzat részéről Dr. Gajdácsi Zoltán, a Mérnöki Iroda vezetője, és Bangó Gedeon településtervező vett részt az eseményen.
Bevezetőjében Király József elmondta, hogy elsősorban a Mercedes-gyár ittléte jelent a város számára izgalmas településfejlesztési- és rendezési kihívásokat. Az ipari, iparági vizsgákat megfelelően veszi, de sok fontos hiányossággal küzd, és ha már belvárosi fórum, ezt jól szemlélteti az a szám is, mely szerint a belváros közlekedési hálózata mintegy 30 százalékkal túlterhelt a maximális teljesítőképességéhez mérten. A lakhatási igények következtében felgyorsuló társasház-építkezések pedig az egyébként is kevés zöldfelület további csökkenéséhez járulnak hozzá.
Változások, következmények, illetve a feladat nagysága a számok tükrében
Az elmúlt egy-másfél évtized olyan léptékű átalakulását hozta a város gazdasági életének, aminek a következményeit nap mint nap tapasztaljuk, ugyanakkor a számokon keresztül válik a folyamat érthetővé, és talán kicsit ijesztővé is. Aggódás helyett persze inkább reagálni kell a változásra, vagy még inkább előregondolkodva tervezni a következményekkel.
Adatokra támaszkodva, melyekbe bepillantást nyerhettünk, miután hosszan sorolta és mutatta az igencsak erős számokat, statisztikákat Kanalas Imre, a településrendezési terv szakértő résztvevője.
- Kecskemét az egy főre jutó GDP-t illetően a megyei jogú városok közül – Budapestet ebbe nem beleszámolva – 2011-ben valahol középtájt helyezkedett el, 2018-ban már a dobogó harmadik fokán.
(2021 végéig újabb 13 és fél százalékot nőtt ez a mutatónk). - 2011-es adatokhoz képest több mint 2000-el nőtt a regisztrált vállalkozások száma.
- A foglalkoztatottak száma 2011-ben 57.245, 2022-ben 76. 477, és 2026-ig újabb 5000 új munkahely várható.
(Eközben a város lakosságszáma csökkent, illetve a munkaképes korúak száma az elidősödés miatt is zuhant – mintegy 7000-el kevesebb jelenleg).
- Ezek következtében Kecskemét vonzáskörzete folyamatosan tágult, és itt nem csak a munkahelyre ingázók számára kell gondolni, hanem az intézmények és szolgáltatások (pl. középiskolák, kórház, vízhálózat, egyetem, könyvtár, bankfiókok) igénybevételére is. Szűkebb értelemben 130 ezer, de valójában inkább 160 ezer ember mindennapjaihoz szükséges ellátórendszerről kell beszélnünk.
- De ha csak szigorúan a munkavállalással kapcsolatos ingázást nézzük – több mint 28.000 fő a 2011-es 14.000-hez képest a városba naponta érkezők száma, és a városból távozók – akik pl. Budapesten, Szegeden, Kiskunfélegyházán dolgoznak – száma is több mint 7000 fő.
Akár egy középváros teljes lakossága, 36.000 fő ingázik naponta összességében. - Ehhez járul még hozzá a termeléshez közvetlenül kapcsolódó járművek (kamionok pl.) megnövekedett száma.
- Eközben a lakáscélú ingatlanépítések csak 2016 körül indultak be igazán a városban a CSOK hatására, majd igen gyorsan az ingatlanárak gyakorlatilag megduplázódtak (az átlag négyzetméterár 300.000 forintról 600.000-re ugrott fel), és egyúttal megfigyelhető, hogy egyre inkább a külső városrészekben, szatellittelepüléseken kértek építési engedélyeket, mert ott voltak még megfizethetőnek tartott ingatlanárak.
(Miközben kompakt városokat szeretnénk, ahol minél kevesebb helyváltoztatással a lehető legtöbb szolgáltatás elérhető…) - Külterületen 2001-ben mintegy 14 ezer ember lakott, 2011-ben már több mint 17 ezer, 2023-ben pedig majdnem 20 ezer.
Miután pedig megfelelő ellátórendszer nincs, csak Kecskemét belvárosában, ezért ezek az emberek szintén kénytelenek ezen igényeik kielégítéséhez többet közlekedni. - 2012 és 2021 között több mint 30 százalékkal nőtt a közúti forgalom a Magyar Közút által Kecskeméten és környékén elhelyezett mérőpontokon. Ez a mennyiség arra a városi közúthálózatra érkezett meg, amit még nyolcvanezres lakosságszámra méreteztek.
- Nem csupán a forgalom nagysága, de a városüzemeltetés költségei is drasztikus növekedésnek indulnak. Járdafelületek fenntartása, hulladékgazdálkodás, buszközlekedés…
A településrendezési terv kiemelt szerepe a felelős várostervezésben
A fejlődésnek tehát ára van. Pénzben, területhasználatban, az élhetőség feltételeiben megmutatkozó ára, amit szabályozni, felelősségteljesen kezelni szükséges.
„2010 óta 1750 hektár mezőgazdasági célú terület átsorolása történt meg” – hangzott el Kanalas Imrétől egy újabb markáns számadat, aki elmondta azt is, hogy a legtöbb esetben ipari beruházások, erdősítés, vagy közút létesítése indokolta a változtatást. Kihangsúlyozta, minden átsorolás érdeksérelemmel jár, hiszen egy már létező területhasználathoz nyúl hozzá, és minden átsorolás valamilyen érdek mentén történik. A szintézist pedig a városi érdeknek kellene létrehoznia.
Egy-egy területrész kapcsán egymással ellentétes érdekek kerülnek összeütközésbe – láthattuk ezt a Mercedes gyár ideérkezése kapcsán is, hiszen jó minőségű termőterületek mezőgazdasági célú használata helyett egy multinacionális vállalat ipari termelése kapott zöldlámpát. De ugyanilyen ellentét alakulhat ki egy tervezett energetikai célú beruházás és egy vízgazdálkodásra-vízvisszatartásra kijelölt terület között is – erről egy évvel ezelőtt mi is írtunk, két cikkünk született a Csukáséri-főcsatorna zöldfolyosóját megcélzó napelempark kapcsán.
Márpedig éppen a klímaváltozáshoz alkalmazkodás és a környezetvédelem szempontjai hangsúlyosan kell megjelenjenek az átfogó szemléletű városi nagydokumentumokban, majd azok végrehajtási folyamataiban. A most készülő településrendezési terv is kitér az időjárási extremitások egyre gyakoribb megjelenésére, a nyári nagy hőhullámok egyre hosszabb periódusaira, a szárazodó, ma már hivatalosan is félsivatagnak nyilvánított homokhátsági viszonyokra, és felhívja a figyelmet, hogy a leburkolt területek következtében a városon belül ún. hőszigetek jönnek létre, komoly egészségügyi kockázatot is magukban hordozva.
Városunk a klímastratégiájában vállalta a CO2 kibocsátásának nagymértékű csökkentését 2030-ig, amelynek része az is, hogy a kibocsátás egy részét megkössük a zöldterületek növelésével. Csakhogy a fák vízigénye nagyon nagy, ezért szerencsésebb lehet a gyepfelületek irányába elmozdulni, amelyek ilyen félsivatagos tájon jobb ökológiai együtthatót eredményeznek.
Emellett a monokultúrás mezőgazdasági termelés helyett a kisebb családi gazdálkodás, vagy a tangazdaságok irányába kellene elindulni, mert kimerülnek a földjeink, kizsigereli őket a jelenleg elterjedt nagygazdasági termelés.
Vízvisszatartás és vízpótlás, a zöld és kék infrastruktúra összehangolása – miután felszíni víztestünk alig van, és a zöldfelületeinket nem csak létrehozni, hanem életben tartani is szükséges, okosan kell gazdálkodni minden cseppnyi vízzel. A városi csapadékvízmenedzsment és kisebb városi víztározók kialakítása mellett a már említett Csukáséri zöldfolyosóra odafigyelés, illetve ott egy nagyobb záportározó létesítése még csak az alapvető elvárást, a belépőt jelenti a fenntartható város megteremtésében.
Többek között ezeket jelenti az ökológiai alapú tájhasználat, és ennek a klímatudatos szemléletnek megfelelően a településrendezési tervünknek egy kompakt, hatékonyan üzemeltethető város létrehozására, illetve a természetközeli gazdálkodás, a körkörös gazdálkodás elősegítésére kell törekednie. Ezzel párhuzamosan a terv hatályba lépése után nem szabad folyamatos módosítgatásokkal fellazítani, szigorúan ragaszkodni kell annak eredeti szellemiségéhez.
Újdonságok és szemléletbeli változások
A leendő településrendezési terv számos újdonságot tartalmaz a korábbiakhoz képest, de talán az egyik legfontosabb a bónusz-elv bevezetése. Ez azt jelenti, hogy egy beruházó környezetvédelemmel kapcsolatos vállalások (pl. esőkert, zöldtető létesítése, vagy zéróemissziós épület kialakítása) fejében engedményeket kaphat a vonatkozó szabályozások tekintetében – építési magasságot illetően eltérhet a meghatározottól, vagy például a beépíthetőség kapcsán számolhat enyhébb feltételekkel.
Egy másik fontos szemléletbeli változás, hogy szorgalmazza az alulhasznosított területek funkció- és karakterváltását, akár még azon az áron is, hogy iparűzési adót fizető cégek és vállalkozások kisebb-nagyobb érdeksérelmet szenvedhetnek el, ha a város ugyan másik ingatlan felajánlásával, de mégiscsak költözésre szeretné bírni őket a hatékonyabb területhasználat érdekében.
A várostervezési osztály segítségével össze is állítottak egy potenciáltérképet, és több száz hektárnyi barnamezős területet tudtak így bekategorizálni. Ilyenek a korábbi Rudolf Laktanya, de a Homokbánya még nem rehabilitált részei is, és miután a könnyen és gyorsan hasznosítható területeink az utóbbi években szinte mind elkeltek, és valamilyen beruházás birtokba vehette őket, egyébként is előtérbe kerültek volna ezek az övezetek.
A barnamezős területrészek használatát az országos jogszabályi környezet változásai is megkönnyítik, viszont azt is látni kell, hogy ezek használatbavétele a környezeti tehermentesítés kötelezettségével is együtt járnak, ami adott esetben komoly plusz költséget is jelenthet.
A belváros, mint komplex településrendezési (és fejlesztési) feladat
A gyűrűs-sugaras úthálózat hiányosságai, a városszerkezeti problémák elsősorban a belváros leterheltségében csapódnak le. Az itteni úthálózat már említett 30 százalékos túlterheltségéhez hozzájárul még az ellátórendszer centralizáltsága, és ezzel összefüggésben az is, hogy a Nagykörúton belül mintegy 18.000 munkahely található.
De nem csak a közlekedő, hanem a parkoló autók is problémageneráló hatásúak, így valójában nem az a kérdés, hogy kevés-e a parkolási lehetőség a belvárosban (értelemszerűen az, és a jelentkező igényt lehetetlen is kielégíteni), hanem a forgalomszervezés egészét kell újragondolni – egy leendő közlekedési koncepció keretében – az áhított belvárosi körülmények eléréséhez. Ahol zöldfelületnek találhatnánk helyet, most épp autókat tárolunk, ráadásul jórészt burkolt felületen, fokozva a nyári hősokk egészségkárosító jelenségét.
Hol állítsuk meg az egyéni autóhasználatot? Hol hozzuk létre a parkolóházakat, a P+R kialakításokat, illetve hol adjunk lehetőséget a közlekedési módváltásra, a kerékpárra avagy mikromobilitási eszközökre átülésre, és a közösségi közlekedés használatára?
Ha föld alá visszük a parkolást, akkor a közműkiváltások óriási összegeket emésztenek fel, és hosszú éveken keresztül fel lesz túrva a város.
Ráadásul az útjaink és csomópontjaink keresztmetszete korlátos, további érezhető növelésük nem lehetséges… nem lenne-e inkább járható út – nomen est omen – a külső városrészekben decentrumok létrehozása, amivel a most belvárosba telepített funkciókat jobban szét tudnánk teríteni?
Izgalmas kérdések, amelyek mindegyike a fejlesztési elhatározásokon túl, és azokat érvényessé téve elsősorban településrendezési szabályozást igényelnek, méghozzá széles körű társadalmi konszenzus mellett.
A belvárosi zöldfelületek növelését segítheti a bónusz-elv alkalmazása is, és amint a forgalmi leterheltség átható csökkenését elérjük, elkezdhetünk gondolkodni a főterünk kiterjesztésén, a belvárosi terek egymásba fűzésének-nyitásának építészeti dilemmáiról, a kiskörút elvágóhatásának megszüntetéséről, vagy éppen a Széchenyi tér új közösségi funkcionalitásának mikéntjéről.
Élhetőbb, emberközelibb belváros megteremtéséről.
A ruháit folyamatosan kinövő város
A mintegy másfél órás előadása során felvázolt, igen összetett és egyben borzasztó nehezen feloldhatónak tűnő városfejlődési problémahalmazt egy nagyon érdekes történelmi keresztmetszettel tette igazán érzékletessé a városfejlesztési szakember. Visszapörgettük az idő kerekét, egészen Kecskemét első aranykoráig, a múlt századelő és Kada Elek polgármesteri időszakáig, amely éveket még a természetes városfejlődés jellemezte, a változások egymásra épülve és egymásból értelemszerűen bekövetkezve történtek meg.
A két világháború okozta törések után viszont már erőltetetten, és sok esetben külső kényszer hatására nőtt tovább városunk:
- 1950-ben hirtelen döntéssel megyeszékhely lettünk, mellette a feszített tempójú gazdaságfejlesztés-iparosítás tett próbára minket;
- 1971-ben kiemelt felsőfokú központtá nyilvánították a várost, rengeteg új intézmény érkezett a belvárosba;
- 1976-ban lezártuk a főterünket, belaktuk a kiskörutat, de nem látta senki sem előre, hogy a motorizáció alig 2-3 évtized alatt ennyire széleskörűvé teszi az egyéni autóhasználatot;
- A nyolcvanezres lakosságra méretezett közúthálózatunkat már az ezredforduló környékén kinőttük, és rá tíz év sem telik el, amikor bejelentik a Mercedes-gyár felépítését;
Ezt a tempót, a modernizációs folyamatok ilyen ugrásszerű változásait egyetlen város sem tudta volna egyenletesen lekövetni. Már igen korán felvették a városfejlesztési szakemberek Győr városával a kapcsolatot, ahol az Audi gyáregysége révén rendelkezésre álltak a tapasztalatok, akik már előttünk végigmentek azokon a buktatókon, amelyekkel aztán mi is szembesültünk. De hiába volt előre látható és jelezhető a közlekedési anomáliák fokozódása, hiába hívták fel a figyelmet a bérlakások építésének szükségességére, és ezáltal a város szétterjedésének lehetséges csökkentésére, mégsem tudtuk ezeket a megelőző lépéseket megtenni.
Amihez hozzájárult az is, hogy igen jelentős a forráselvonás, a helyben befolyó adóforintok állami kasszába vándorlása, és azok visszaosztásának szerény mivolta. Az EU-s országok átlaga ez utóbbit illetően 12-20 százalék (de például Dániában 33 százalékát is visszajuttatják az önkormányzatokhoz), és Kecskemét rengeteg problémáját lehetne orvosolni, ha legalább 10 százalékát megkapnánk és használhatnánk az évente befizetett pénzünknek – ez mostanság körülbelül 48 milliárdot jelentene évente, mivel 480 milliárdra rúg egy-egy évben a tőlünk elvont pénzek nagysága.
Településrendezés és településfejlesztés – de most akkor végül is eszik vagy isszák?
Szándékosan a végére hagytuk a szárazabb, elméleti letisztázást, mert a gyakorlati működés és a kezelendő problémák megismerése után talán már könnyebben elhelyezhető a településrendezés témaköre a városi működés igencsak szövevényes rendszerében.
Egy-egy településrendezési terv kiérlelt munkafolyamat eredménye, a most bemutatott – és még mindig csak tervezet – kidolgozása is már négy évvel ezelőtt elindult. Közben a jogszabályi környezet is megváltozott: Egy település – egy terv, amelynek szellemiségében immár a településfejlesztés és a településrendezés azonos szintű figyelmet kap, és együttes (közgyűlés által, és egyszerre történő) elfogadásuk jelenti magát a Településtervet.
A településrendezés a térbeli-fizikai lehatárolások keretrendszerét szabályozza, magának a területhasználatnak a rendjét határozza meg. Funkciókat jelöl ki, többek között a maximális beépíthetőséget és építési magasságot is megállapítja, ezekből következően nagyon komolyan befolyásolja, hogy adott területrészen milyen fejlesztéseket lehet végrehajtani.
A településrendezési terv elkészítésekor számos tényt kell figyelembe venni. Jogszabályi előírásokat, felsőbbrendű dokumentumokat (például országos szabályozási terveket), különféle szakanyagokat és ágazati koncepciókat, illetve Európai Uniós városfejlesztési ajánlásokat (ilyen a Lipcsei Charta a fenntartható európai városokról). De összhangban kell maradni a település korábbi vállalásaival (Kecskemét esetében például a már elfogadott Fenntartható Városfejlesztési Stratégiával), illetve figyelnie kell a már források megszerzésére közvetlenül irányuló városfejlesztési programtervet – ami jelenleg éppen TOP-Plusz programcsomag néven fut.
A településrendezési meghatározottság mellé pedig érkezik a fejlesztési láb: milyenné szeretne válni a település, ehhez kijelöli a konkrét célokat, meghatározza a prioritásokat és a településfejlesztési elveket, majd ezek alapján programot-programcsomagot állít össze, benne projektekkel, és készít még egy cselekvési tervet is, amivel ütemezi, időhatárokkal is ellátja ezeket a projektelemeket.
Előadásból fórumba – interaktív településrendezés
A településrendezési terv jelenleg arra vár, hogy a közgyűlés a társadalmasítás szakaszába léptesse, tehát maguk a város polgárai is elmondhassák a véleményüket róla, és beleszólhassanak, mit is kezdjen Kecskemét magával, a kinőtt ruháival, a gazdaságfejlődés és a városfejlődés ellentmondásos helyzetével.
Ahogy megtették ezt a megjelent városlakók is az előadás után. Elsősorban tájékoztatási szándékkal szerveződött az esemény, de természetesen szóhoz juthattak a jelenlévők is, akiknek a kérdései-felszólalásai valamilyen ponton mind kapcsolódtak a területrendezési dilemmákhoz.
Kellene több zöldfelület, mert nyáron elviselhetetlen a hőség, de a helyben lakók parkolását is segíteni kellene, mert mind a Nagykörúton belül, mind a környékén ők maguk már nem tudják hova letenni az autóikat, a belvárosba érkezők elfoglalják a kijelölt helyeket. Egy harmadik felszólaló pedig hiányolta a felméréseket és pontos számokat, hogy hány ember közlekedik autóval, és mennyien ülnek fel valamilyen tömegközlekedési eszközre vagy a kerékpárjukra, és biztatta a város döntéshozóit, hogy nézzenek rá Kecskeméthez hasonló nagyságrendű külföldi városokra, hogyan tudták ott rávenni a lakosságot a fenntartható közlekedési formák választására, a szokásaik megváltoztatására…
Egy következő megszólaló az elektromos autózás rohamos terjedésére figyelve fogalmazta meg a kérdését: vajon készül-e erre a város, lesz-e elegendő töltőpont, elbírja-e majd a komoly pluszterhelést a nagyfeszültségű hálózat?
A Halasi út mellett lakók pedig kezdeményeznék, hogy saját lakóközösségi használatba és fenntartásba kerülhessenek a panelépületeket egymástól elválasztó udvarok, ahol közösségi kerteket hozhatnának létre.
Igyekezett derekasan állni a rohamot Gajdácsi Zoltán irodavezető a reagáláskor, a kérdések megválaszolásakor, és arra is rámutatott, még a megjelentek között sincs egyetértés bizonyos kérdésekben, például a parkolóhelyek számának bővítése és a zöldfelületi fejlesztés is egymásnak ellentmondó városlakói igény.
A tervezett bónusz-elv kapcsán fogalmazta meg aggodalmait Király József képviselő, a fórum szervezője, aki szerint megvan a veszélye a visszaélésnek, és nem látja, hogy milyen jogszabályi eszközökkel tudja majd betartatni a város a beruházó által vállalt kötelmeket. Ezen kívül megemlítette, hogy különféle beavatkozásokkal már most lehetne a belvárosi autóforgalom mértékét csökkenteni, a kerékpáros közlekedést segíteni, illetve magától értetődő lenne a belváros gyalogos használata, hiszen az ún. „nullkilométerkőtől” számolva maximum 500 méteren belül bármilyen irányban elérhető a Nagykörút.
A téma kiterjedtségére, meghatározó fontosságára, és a kecskeméti élhetőséget illetően kiemelt szerepére tekintettel azt mindenképpen le kell szögeznünk, hogy a készülő településrendezési tervvel kapcsolatos ismertető, azt bemutató, illetve széles körben megvitató nyilvános programok szervezése, és még több szereplő bekapcsolása nagyon hasznos lenne a továbbiakban is. Egy demokratikus társadalomban állampolgári jog, és önmagunkkal szemben támasztott igény is a közügyek ismerete, az azokba történő beleszólás lehetősége.
