Kétszintes látogatóközpontot nyitott Bugacon a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság. Informatív, mégis érdekes, játékos, a gyerekek számára is befogadható kiállítás révén ismerhetjük meg a homokpuszták világát, a környék jellegzetes állat- és növényfajait. Emellett képet kaphatunk a bugaci táj történetéről, a pásztorok életéről, társadalmáról és hétköznapjairól.
Miben különbözik a csákó-, a kajla és a kanászbajusz?
És a kiskunsági és hortobágyi csikós öltözete?
Gondolta volna, hogy a 19. század második felében még magas füvű rétek borították, sőt kisebb-nagyobb tavak tarkították a bugaci pusztát? Mit érdemes tudni a fűrészlábú szöcskéről, hazánk legnagyobb termetű rovaráról? Hogyan néz ki a fecskefarkú lepke és a darázspók? Miért nagyon károsak az őshonos növényfajokat kiszorító, úgynevezett inváziós (vagy invazív) özönnövények, mint például a selyemkóró, a fehér akác, a bálványfa és a nyugati ostorfa?
Ez csak néhány kérdés, melyekre választ kaphatnak a látogatók a Puszta Kapuja Információs Központban. A kétszintes (pincével ellátott) épület július 2-án nyitotta meg kapuit Bugacon, a Karikás Csárdával szemben – azaz valóban a Kiskunsági Nemzeti Park legnagyobb és domborzatát tekintve legváltozatosabb területének „bejáratánál”.
Az alapvetően két témára – a homokpuszták világára, a természeti környezetre, illetve a bugaci pásztorok életére – fókuszáló kiállítás könnyen fogyasztható formában, képekkel, fotókkal gazdagon illusztrálva úgy tájékoztatja a vendégeket, hogy képes megragadni és rövidebb-hosszabb időre lekötni a figyelmüket. Ez mindenképpen kiemelendő törekvés.
A berendezésből jól látszik a koncepció: szeretnének a kisebb és a nagyobb gyerekeknek is a kedvében járni, hogy se az ovisok, se a tinik ne unatkozzanak. Van például társas- és memóriajáték, kirakó, interaktív pult, a táblákon sok a nyitható-forgatható-kukucskáló mező. A gombokat nyomogatva hallhatjuk az őz riasztó hangját vagy az aranysakál vonyítását, a pincerészben ismeretterjesztő filmet lehet nézni. Az ablakon pedig nem tűz be a nap, hanem szépen megvilágítja az árnyékoló fólia lepkéit.
A tervek szerint a Puszta Kapujában tartanak majd szervezett csoportoknak természetismereti és néprajzi foglalkozásokat. Ez lesz a kiindulópontja a nemzeti parkos szakvezetéses túráknak is, de akár konferenciák, egyéb rendezvények megtartására is alkalmas.
Az épület mögött található a szintén a KNPI kezelésében lévő népi műemlék, a Buzsik-csőszház. Az 1850–1860 körül épült tanya a környék legöregebb épülete: kulturális örökség, ezért a látogatóközpont tervezésénél a táj- és természetvédelmi szempontok mellett az is fontos tényező volt, hogy arányaiban és megjelenésében igazodjon az egykori csőszházhoz.
A kerten átsétálva és az udvart körülvevő kiserdőn átvágva már hamisítatlan füves pusztán lehet egészen rövid, körülbelül 300 méteres sétát tenni egy kitekintőpontig, ahol a Nagypuszta panorámájában gyönyörködhetünk. Az átadó egyik hölgy résztvevője megjegyezte, hogy egy romantikus naplementével összekötve ideális hely lehet lánykérésre is.
Akinek ideje engedi, és érdekli Bugac, érdemes felkeresnie a hajdani pásztoréletet sokszínűen bemutató Pásztormúzeumot, a nem messze található, egész évben látogatható 1100 méter hosszú Boróka tanösvény pedig szép betekintést nyújt a Nagyerdő, valamint a homokbuckák élővilágába (ráadásul most új információs táblákkal és egy erdei xilofonnal is gazdagodott). A Pásztormúzeumhoz vezető földút mellett árnyékos pihenőhelyet alakítottak ki, ahol arra is esély van, hogy megfigyeljük a rövid füvű gyepek rágcsálóját, az ürgét.
Néhány praktikus információ
A fogadó- és bemutatóhelyként is működő épület október 31-ig tart nyitva, szerdán és csütörtökön 9 és 17 óra között, péntektől vasárnapig 10-től 18 óráig (hétfő, kedd szünnap); ünnepnapokon és munkaszüneti napokon ugyancsak 10-től 18 óráig.
Előzetes bejelentkezés alapján változatos természetismereti előadásokkal és foglalkozásokkal várják a csoportokat. Az üzemeltetést a bugaci önkormányzat látja majd el, a foglalkozásokat és a túrákat a KNPI munkatársai tartják. További infók a látogatóközpontról itt találhatók.
A látogatóközpontot 288 millió forintból építették meg – ahogy Rácz András, az Agrárminisztérium természetvédelemért felelős államtitkára többes szám első személyben kijelentette, ennyiből „hoztuk létre ezt az objektumot és a hozzá kapcsolódó létesítményeket”. Bár a hivatalos, július 2-án tartott megnyitón erről egy szó sem esett, de tény: a projekt döntő részben uniós támogatásból valósult meg (úgynevezett KEHOP-os pályázat volt, mely forráskeretének 85 százaléka uniós forrás a Kohéziós Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával, míg 15 százaléka hazai forrás Magyarország költségvetéséből).
A végeredmény szép lett, de „hosszú-hosszú viszontagságok után készült el” – az államtitkár fogalmazott így. A projekt még 2016 szeptemberében kezdődött és eddig elhúzódott. Úgy tudjuk, az épület már egy éve csaknem kész volt, de a KNPI sokáig nem kapta meg a használatbavételi engedélyt.
A beszédekben többször elhangzott, hogy „hiánypótló turisztikai beruházás”, és hangsúlyozták a KNPI, a bugaci önkormányzat, a helyi lakosság és a gazdálkodók összefogását.
- Rácz András többek között arra is kitért, hogy az állami természetvédelem feladatai ma már messze túlmutatnak a védett fajok és az élőhelyeik megőrzésén; van dolguk a nemzeti parkoknak a régészeti és a kulturális örökség, a hagyományos gazdálkodási módok megőrzésében, továbbvitelében és mindezeknek a bemutatásában is. Erre egyre nagyobb a társadalmi igény: közvélemény-kutatások is azt igazolják, hogy a magyar lakosságnak a 70 százaléka tudatosan keresi a nemzeti parki igazgatóságok által biztosított ökoturisztikai programlehetőségeket. Sőt, a pihenését úgy választja meg, hogy eljusson ezekre a programokra. Körülbelül 700 ökoturisztikai létesítmény van ma Magyarországon, ennek felét valamelyik nemzeti park igazgatósága működteti. Évente országosan körülbelül 1,6 millió regisztrált látogatót fogadnak a bemutatóhelyek.
„Az állami természetvédelem egy speciális műfaja az államigazgatásnak. Mi, akik benne dolgozunk, hajlamosak vagyunk néha ezt túlértékelni, de az állami erőfeszítés önmagában nem mindig állja meg a helyét, és kevés. Ahhoz, hogy a természetvédelmi munkát hatékonyan és jól végezzük, szükségünk van a helybéliek segítségére, elfogadására és aktív támogatására is” – emelte ki az államtitkár.
- „Bugac mára már nem egynapos turisztikai célpont” – vélekedett Szabó László, a nagyközség polgármestere, mondván: minimum egy hosszú hétvége kell, hogy valaki megnézze a pusztát, a tanösvényt, a KNPI látogatóközpontját, a szintén nemrég nyílt Aranymonostort vagy a KEFAG Alföldfásítási Múzeumát. A turizmus további fellendítéséhez viszont elengedhetetlen a helyi szolgáltatók együttműködése.
- Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, az Országgyűlés alelnöke azt mondta, nagyon tart attól, hogy felszedik a bugaci kispöfögő – a kecskeméti kisvasút – vonalán a síneket. „Ne jussunk el oda. Másutt építenek ilyen kisvasutakat, mi pedig próbáljuk óvni, próbálunk vigyázni rá” – mondta. Nem tudni, a többes szám első személy alatt kit értett, hiszen a bugaci kisvasút megmaradásáról manapság leginkább a civilek, a hajtányozók gondoskodnak, akik hatalmas önkéntes munkával, saját pénzüket és idejüket sem kímélve támasztották fel a pusztulásra ítélt keskeny nyomközű vasúti hálózatot, tisztították meg a növényzettel benőtt sínpárt, és rendszeresen elvégzik a fenntartási munkálatokat is.
Lezsák Sándor szerint ami nagyon hiányzik Bugacról, az egy strand, „hiszen alattunk víz van, mégpedig termálvíz, ezt kellene fölhozni”, és úgy véli, kellene még egy nagyobb szálloda is, akkor a lovas programokkal kiegészülve Bugac „komoly vetélytársa” lehetne a Hortobágynak.
- „Öt évtizedes adósságunkat törlesztettük tíz év munkájával” – zárta a beszédek sorát Ugró Sándor, a KNPI vezetője, aki ugyancsak hangsúlyozta, hogy az idegenforgalomban a helyi szereplők nem vetélytársak, hanem egymás szövetségesei.
